Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Török Gábor: reformok konszenzus nélkül

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Gyurcsány Ferenc kormányfő nem fogja kiengedni a kezéből a döntés-előkészítést - így nem lehet arra számítani, hogy a gazdasági reformok társadalmi konszenzussal születnek - fogalmazott az InfoRádiónak Török Gábor politológus. A Vision Consulting vezetője szerint erre semmi szükség, mert a költségvetés rendbetételéhez elegendő számú képviselője lesz az új Országgyűlésben az MSZP-nek és az SZDSZ-nek.
A 2006-os országgyűlési választás eredménye egyértelmű, magabiztos győzelmet aratott a jelenlegi koalíció és a rendszerváltás után első alkalommal a regnáló kormányfő alakíthat ismét kormányt. Mit mutatnak a részletesebb adatok, okoztak-e meglepetést a pártok a várakozásokhoz képest?

Ha meglepetést nem is okoztak, azt azért el lehet mondani, hogy a szocialista párt szinte mindenhol nyert, ahol egyáltalán esélye volt a győzelemre. A Fidesz pedig kizárólag azokat a választókerületeket tudta hozni, ahol már 1998-ban és 2002-ben is győzedelmeskedett. Az adatok azt mutatják, hogy miközben az MSZP megtartotta a "biztos" szocialista kerületeket, az úgynevezett "billegő" körzetekben elsöprő többséget szerzett.

Mivel magyarázható a nagyarányú MSZP-s győzelem? A koalíciós pártok összefogásával vagy azzal, hogy a jobboldalon nem volt együttműködés?

Az adatok azt mutatják, hogy a koalíció oldalán szinte tökéletesen működött a visszalépési stratégia, s ezt a szavazók is elfogadták. Ha végignézzük az egyéni választókerületeket, kiderül, hogy szinte mechanikusan össze lehetett adni az első fordulóban érkezett szocialista és szabad demokrata szavazatokat, sőt, nagyon gyakran előfordult, hogy a választási részvétel növekedése nélkül a szocialista vagy liberális jelölt több szavazatot szerzett, mint amennyit az első fordulóban a két párt jelöltjei. Tehát voltak tartalékaik más pártok szavazói köréből. A jobboldalon viszont egyáltalán nem működött az integráció. Nem tudjuk, hogy az esetek többségében mi történt az MDF szavazóival. Otthon maradtak? Más pártot választottak? Vagy esetleg a kormányoldalra szavaztak? Az adatok azt mutatják, hogy ahol az MDF visszalépett, ott sem mutatkozott meg ez a visszalépés egyértelműen a Fidesz jelöltjére leadott szavazatokban; ahol pedig az MDF jelöltje állva maradt, ott általában az MDF-jelölt az első fordulós szavazatainak töredékét tudta megszerezni, de ezek a szavazatok nem egyértelműen a Fidesz oldalán hasznosultak.

Mennyi szavazatot gyűjtött az MDF a második fordulóban?

Úgy láttam az adatokból, hogy az MDF állva maradt jelöltjei összesen nem szereztek a második fordulóban húszezer szavazatot. Azt hiszem, ez a szám mindent elmond, a második forduló az MDF számára kifejezetten tragikus eredményt hozott.

Még nem száz százalékos a szavazatok feldolgozottsága, ebben a pillanatban az MSZP és az SZDSZ összesen 210 parlamenti hellyel rendelkezik, 190-nel az MSZP és 20-szal az SZDSZ, a Fidesz 164-gyel, az MDF 11-gyel és 1 független jelölt is bekerült az Országgyűlésbe. Mennyiben módosíthatja a mandátum-eloszlást a külföldi szavazatok összeszámlálása?

Tizenegy olyan egyéni választókerület van, ahol az első és a második helyezett közötti szavazatkülönbség kisebb, mint a még fel nem dolgozott szavazatok száma. Ebből a tizenegy választókerületből hatban a szocialista párt vezet, ötben pedig a Fidesz jelöltje áll az élen. Még módosulhat a választási eredmény, matematikailag még arra is van esély, hogyha mind a tizenegy választókerületet megnyeri a szocialista párt, akkor egyedül abszolút többséget szerez. De ha a realitásoknál maradunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a tizenegy választókerületből kettőben van esély a fordításra, Kiskunfélegyházán, ahol 37 szavazatkülönbséggel vezet a fideszes jelölt, és Győrben, ahol a szocialista jelölt 54 szavazattal vezet.

Vannak olyan körzetek, amelyekről az Önök intézete, a Vision Consulting és a többi elemző is azt mondta, "biztos" jobboldali körzetek, s mégsem sikerült a Fidesznek megnyernie?

Sok ilyen van. A Fidesz csak ott tudott nyerni, ahol már 2002-ben is nyert, és mindössze három olyan választókerület akadt, ahol 1998-ban szocialista győzelem volt és most a Fidesz hozta. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz a minimumot teljesítette az egyéni választókerületekben, amit nagyjából egy ilyen országos támogatottság mellett el lehetett tőle várni.

Pedig ezekben a körzetekben a régi jelöltek indultak, akik egyszer már győzelmet arattak.

Igen, az esetek többségében olyanok indultak, akik korábban már mandátumot szereztek. Viszont voltak néhányan, akik nem tudták megismételni a 2002-es sikert. A mostani választások érdekessége, hogy a szocialista párt olyan területeken is nyerni tudott, ahol ez nehezen volt elképzelhető. Mondok néhány példát, Mosonmagyaróvár, Siklós, Veszprém megye két választókerülete, korábban elképzelhetetlen volt, hogy ne jobboldali politikus szerezze meg ezekez a körzeteket. Csak felsorolásszerűen az ország más vidékeiről: Nagykálló, Nyírbátor, Püspökladány, Gyula, Szeghalom, illetve, ami nagyon érdekes, Csongrád megye, Szentes és Makó, amelyet inkább enyhén jobboldalinak gondoltunk, a baloldal számára hozott mandátumot. És még szintén érdekes, hogy Pest megyében, ahol azért különösen Budapesttel szemben mindig jobban szerepelt a Fidesz, ott most néhány biztosnak gondolt választókerületet elveszített. Gödöllőn még kérdéses a végeredmény, de bárhogy is alakul az egy nagy meglepetés. Összességben, az egyéni választókerületekben látszik csak igazán, hogy 2006 milyen jelentős eltérést mutat 2002-höz képest. Amit a listás eredményen nem lehetett látni, hogy nagy fölényben van a mostani koalíció, az megmutatkozott az egyéni választókerületek végeredményében.

Visszatérve a gödöllői körzetre, Gémesi György, a polgármester a Fidesz-MDF-KDNP közös jelöltként indult, s mégsem tudta megnyerni a szinte "biztos" jobboldalinak számító kerületet. Mi ennek az oka?

Ez a választás egyik nagy meglepetése. Gémesi Györgynek nemcsak azzal kellett a második fordulóban megküzdenie, hogy a jobboldali jelöltek esetében a szavazatkoncentráció nem működött, hanem talán azzal is, ami általában nehezítette az MDF-es politikusok dolgát, hogy a második fordulóban teljesen elfordultak tőlük a szavazók. Zavarhatta a választókat az is, hogy nem tudhatták, melyik párt képviseletében is indul Gémesi György, MDF vagy Fidesz?

Az MDF-es szavazók "eltűnése" egy másik körzetben, Tamásiban is furcsa eredményt hozott. Dávid Ibolya, az MDF elnöke a második fordulóban szinte alig szerzett szavazatot, miközben az elsőben még jól állt.

Igen, Dávid Ibolya a második körben az egyéni választókerületében nem lépte át az 5 százalékot, miközben az első fordulóban 10 százalékot meghaladó támogatottsággal rendelkezett. Azt a helyi kutatások tudják majd kimutatni, hogy miről volt szó, arról, hogy az MDF-szavazók megorroltak a két forduló közötti politikájára, vagy esélytelennek tartották, s ezért nem szavaztak rá?

Voltak olyan körzetek, amelyekben országosan ismert politikusok versengtek egymással, például Budapesten az I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás és Kóka János gazdasági miniszter. Mit tudhatunk az ő küzdelmükről?

Kóka János alulmaradt, ráadásul lényegesen jelentősebb különbséggel, mint amekkorával ugyanebben a választókerületben négy évvel ezelőtt Mécs Imre maradt alul ugyanezzel a jobboldali jelölttel szemben. Ez szerintem nagyon érdekes és tanulságos, különösen Kóka János számára, aki azért tagadhatatlanul győzelmi esélyekkel indult ebben a választókerületben. Tehát miközben az országos trend az volt, hogy az MSZP-SZDSZ mindenhol előretört, ráadásul működött a koalíciós együttszavazás, hogyha a 2002-höz képesti elmozdulásokat modellezzük, akkor ebben a választókerületben reális esélye lett volna Kóka Jánosnak a győzelemre. Ha Mécs Imre meg tudta szorítani a fideszes jelöltet, akkor erre Kóka Jánosnak négy évvel később szintén kellett volna, hogy esélye legyen. Ez azt mutatja, hogy Kóka Jánost kevésbé fogadták el a kerület polgárai, mint Mécs Imrét.

Nem számított, hogy ebben a kerületben magas volt a részvétel, hogy a jobboldali szavazók nagyon be akarták juttatni az Országgyűlésbe a maguk jelöltjét és elmentek szavazni?

Ebben igaza van, de négy évvel ezelőtt is hasonlóan magas részvételi arányok voltak ebben a választókerületben. Így Kóka János veresége inkább mást mutat, azt, hogy az országos trenddel ellentétben vannak kivételek. A kivételek közé tartozik Budapest V. kerülete is, a Pető Iván-Rogán Antal küzdelem. Rogán Antal veszített ugyan, de mégis jobban szerepelt a második fordulóban, mint ahogy az az első fordulós eredményekből következett. Még egy érdekes tanulsága van az egyéni küzdelmeknek, a Fidesz jelöltjei közül elsősorban azok tudtak mandátumot szerezni, akik más konzervatív pártokból igazoltak át, a Fidesz régi csapatából nagyon sokan elbuktak ezen a választáson. Ennek persze nemcsak az az oka, hogy a jelöltek között valamilyen minőségi különbség van, hanem az is, hogy ki milyen választókerülethez jutott. Ennek szép példája Kalocsa, ahol Semjén Zsolt tulajdonképpen beugróként nagy fölénnyel nyerte meg a körzetet. Látszik, hogy azok a régi fideszesek, akik Budapesten kaptak lehetőséget, az országos trend miatt elbuktak, viszont vidéken az új fideszes jelöltek, ha szabad így fogalmaznom, akik konzervatív vidékeken indulhattak, hozni tudták a mandátumot. És még egy érdekesség, míg 2002-ben, a jobboldal huszonegy helyen tudott fordítani a második fordulóban, addig idén ez inkább a szocialistáknak sikerült, tizenkét helyen, ahol esélyesebb volt a jobboldali jelölt a koalíció politikusai nyertek.

A miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott, hogy nem kérnek türelmi időt a választások után, azon nyomban nekikezdenek a koalíciós tárgyalásoknak, a kormányprogram megalkotásának és az új kormány összeállításának, milyen menetrend várható a következő hetekben?

A szabály úgy szól, hogy a köztársasági elnöknek a választásokhoz képest harminc napon belül össze kell hívni az Országgyűlés alakuló ülését. Ekkortól majd' egy hónap áll rendelkezésére, hogy javaslatot tegyen az Országgyűlés számára a miniszterelnök személyére, utána a javasolt személynek újabb negyven napja van arra, hogy megszerezze a parlamentben az abszolút többséget. Miután egyértelmű a helyzet arra számítok, hogy valamikor május közepén lehet az Országgyűlés alakuló ülése. Az a kérdés, hogy a miniszterelnök-jelölt mennyire tartja fontosnak, hogy megalakuljon az új kormány. Neki kell ugyanis beterjesztenie a kormányprogramot, erről, és a miniszterelnök személyéről egyszerre szavaz az Országgyűlés. A labdarúgó világbajnokság kezdetére valószínűleg lesz már új kormánya Magyarországnak.

A miniszterelnök azt is mondta, hogy a lehető legnagyobb mélységekig vitába bonyolódnak az SZDSZ-szel, a leendő koalíciós partnerrel a részletes kormányprogramról. Hol várhatók nézetkülönbségek?

A két párt programjában számos területen jelentős eltérés tapasztalható. Egyrészt az adórendszer kérdésében, az SZDSZ egykulcsos adóprogramjával áll szemben az MSZP progresszív adózási javaslata, tehát a mostani rendszer fenntartása. A másik terület az egészségügy: az SZDSZ több biztosítós modelljével szemben a szocialista párt az egy biztosítós modellt támogatja. Jelentős nézetkülönbség várható az oktatás területén is, nem a programok szintjén, hanem abban a kérdésben, hogy ki álljon a tárca élén. Egy fontos dolgot látni kell, Gyurcsány Ferenc levonta a négy évvel ezelőtti hibákból a következtetéseket, nem rövid távú népszerűség-megőrző programban gondolkodik, hanem 2010-re figyel, és arra fog törekedni, hogy nagyon gondosan kimunkált kormányprogramot vigyen az Országgyűlés elé. Nem az lesz a célja, hogy mindenáron népszerű legyen most, 2006-ban, hanem hogy befussa a négyéves ciklust, először meghozza a nehéz döntéseket, majd szeretné learatni 2010-ben a döntések reménybeli gyümölcsét.

Említette, hogy az SZDSZ és az MSZP között milyen pontokon vannak nézetkülönbségek. Mennyiben feloldhatók ezek? Kuncze Gábor azt mondta, hogy az SZDSZ nem lép mindenáron koalícióra az MSZP-vel.

A kérdés az, hogy sikerül-e értelmes kompromisszumokat találni, amelyeket mind a két politikai erő arculatvesztés nélkül képes vállalni. A koalíciós tárgyaláson az SZDSZ akár mind a három, számára fontos területen engedhet, de az nagy veszteséget lenne, hiszen választási ígéreteinek legalább részben meg kellene jelenniük a kormányprogramban. Ne felejtsük el a 2002-es koalícióban az SZDSZ lényegesen jelentősebb pozíciókat szerzett, mint amit a parlamenti mandátumaránya indokolt volna. Most Gyurcsány Ferencnek nincs szükséges lovagias gesztusra, éppen ezért valódi koalíciós tárgyalásokra lehet számítani.

Mennyiben változik majd a jelenlegi Gyurcsány-kormány személyi összetétele? Eddig két megerősített információnk van, maga a kormányfő nyilatkozott arról, hogy megtartja a mezőgazdasági minisztert, illetve szintén tőle tudjuk, hogy az MSZP igényt tart az oktatási tárcára, tehát Magyar Bálint sorsa bizonytalan.

Szerintem az, hogy az SZDSZ milyen tárcákat szerez meg, illetve kiket jelöl ezen tárcák élére, a koalíciós megállapodás kérdése. Jelentős változásokat a szocialista vezetésű tárcák élén várok, ugyanis Gyurcsány Ferenc most elméletileg lehetőséget kap arra, hogy egy számára kedvezőbb személyi összetételű kormányt állítson össze. A nagy kérdés az, hogy pártpoltikusokból, vagy "szakértőkből" álló kormányt kíván-e összeállítani, vagyis a Lamperth Mónikák vagy a Bozóki Andrások kerülnek-e be a kormányba? Azt valószínűsítem, hogy Gyurcsány Ferenc az utóbbi megoldás felé hajlik.

Mennyiben lehet most a tárgyalások során téma és egyben az alku része, hogy ki az őszi önkormányzati választásokon a főpolgármester-jelölt?

Azt nem tudom, hogy ez része lesz-e az alkunak, de azért arra felhívom a figyelmet, hogy ez egy háromszereplős játék. Itt nem kizárólag az MSZP és az SZDSZ áll szemben egymással, hanem harmadikként belép az alkuba Demszky Gábor is, mint autonóm szereplő. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő az MSZP és az SZDSZ megállapodása, mert ha Demszky Gábor úgy gondolja, hogy ő akár a koalíció támogatása nélkül is, akár független jelöltként elindul a választáson, akkor azzal képes arra, hogy megakadályozza, vagy megnehezítse a koalíció győzelmét. Vagyis sok minden függ attól, hogy Demszky Gábor kíván-e újraindulni.

Gyurcsány Ferenc a választások utáni első nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy 2008-ra az országnak teljesítenie kell az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket. Ez azt mutatja, hogy a kormány az első néhány hónapban hozzálát a költségvetés rendbe tételéhez. A választások utáni napon több gazdasági szervezet is háromoldalú tárgyalásokat kezdeményezett. Van esély arra, hogy a kormány hozzálát népszerűtlen intézkedések meghozatalához, illetve, hogy igénybe veszi az ellenzék vagy a gazdasági szféra is segítségét?

Úgy látom, hogy megkezdődött a választásokon szerzett megbízatás átértelmezése, abban az értelemben, hogy ez a felhatalmazás arra szól, hogy a kormány tegye meg a gazdaság szempontjából szükséges lépéseket. Most lényegesen nagyobb esélyét látom annak, hogy a közeljövőben váratlanul és elég komolyan elkezdődnek a reformléptékű vagy legalábbis a költségvetést rendbe rakó intézkedések. Azt azonban nem nagyon gondolom, hogy ez egyfajta társadalmi párbeszéd útján történik.

Még akkor sem, hogyha erre vannak példák Nyugat-Európában is?

Valószínűbbnek gondolom, hogy ez beleegyezés és nem megegyezés útján fog történni. Gyurcsány Ferenc feltehetően örömmel veszi, hogyha támogatják a javaslataikat, az előkészített döntéseiket a különböző társadalmi szervezetek, különösen a gazdaság szereplői, de azt nem hiszem, hogy kiengedné a kezéből a döntés-előkészítés lehetőségét. Az eddigi kormányzás alapján szerintem erre viszonylag kevés esélye van.

És arra, hogy az ellenzékkel sikerül megegyezni?

Az MDF valószínűleg támogatna ilyen lépéseket, de a Fidesz vezetőinek azok a mondatai, amelyek szerint a programjukból semmit nem engednek, az nem arra utal, hogy valamifajta megszorító intézkedésekhez vagy kiigazító intézkedésekhez örömmel adnának támogatást. És azt hiszem, a kormányzat részéről is leginkább csak kommunikációs előnyökkel kecsegtető lépés arról beszélni, hogy majd az ellenzékkel is megpróbálnak megegyezni. Egyébként is szükségtelen a dolog, a legfontosabb döntésekhez feles többség bőven elegendő a parlamentben. Nem tartom jó ötletnek, ha a kormányok az ellenzékre fogják rá, hogy miért nem tudták, tudják a legfontosabb döntéseket meghozni. A költségvetés rendbe tétele, az 50 százalék plusz 1 szavazattal bármikor elvégezhető.

Mi várható a választások után a jobboldalon? Dávid Ibolya azt nyilatkozta, hogy komoly átrendeződésre számít, a Fidesz vezetői pedig bejelentették, kezdeményezik a kongresszus összehívását és felajánlják lemondásukat. Milyen személyi és politikai változásokat vár?

Én sem tartom kizártnak az átrendeződést, bár nem abban az értelemben, ahogy feltehetően erről Dávid Ibolya beszél. Itt egy 164 fős frakció fog egy 11 fős frakcióval szemben állni. Ez nem az 1994-es helyzet, amikor nem lehetett tudni, hogy ki a jobboldal vezető pártja és majd a következő négy évben derül ki. Azt hiszem, hogy itt a helyzet kulcsa a Fidesz vezetőinek kezében van, hogy ők mit szeretnének csinálni a pártjukból. Sok variáció, sok forgatókönyv elképzelhető. De érdemes várni néhány napot, amíg eldől, hogy a Fidesz vezetése meg tudja-e tartani a hatalmát vagy sem. Lesz-e palotaforradalom vagy sem, ettől függ szerintem sok minden.

Ez személyi kérdés is, de milyen stratégiai változás várható?

Szerintem a politikai stratégiák általában személyekhez kötöttek, tehát amit a Fidesz 2002 óta követ, az nagyjából Orbán Viktor politikai stratégiája. Engem az lep meg, hogy ennek a politikai stratégiának a felülvizsgálatáról egyelőre nem beszél Orbán Viktor, pedig ez a politikai stratégia valószínűleg jelentős szerepet játszott abban, hogy a Fidesznek nem sikerült nyerni ezen a választáson. Az első kérdés az, hogy ki lesz az a Fideszben, aki dönt a politikai stratégiáról, és csak utána következik, hogy ez milyen stratégia lesz.