Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Sötétben bújkáló \"álruhás\" riporterek?

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
\"Álruhát húzok, dokumentumokat szerzek meg, titkos hangfelvételeket készítek\" - ezt válaszolta tavaly egy, a Népszabadságnak adott interjúban Greg Palast, a BBC és a The Observer munkatársa arra az újságírói kérdésre, hogy milyen módszerrel dolgozik. \"Más kérdés, hogy sosem hazudok\" - tette hozzá az 52 éves, magyar származású tényfeltáró újságíró. Magyarországon legutóbb a HírTv riportere adta ki másnak magát, mert információkat akart gyűjteni arról, hogy valóban romák szavazatainak megvásárlására készülnek a népszavazás előtt. A magyar médiavezetők véleménye megoszlik arról, hogy etikus-e, ha egy újságíró \"álruhában\" készít anyagot.

Az oknyomozó újságírók munkáját támogató Gőbölyös József Soma Alapítvány idei díjátadó ünnepségén Wild Judit médiakutató ismertette a magyar főszerkesztők körében 2007 végén végzett felmérésének eredményeit, amelyből az derült ki, hogy a médiavezetők álláspontja sem egységes abban, milyen eszközöket használhat munkája során egy újságíró.

Míg a névtelen források használatát és az információszerzés céljából történő munkavállalást egy cégnél inkább az országos lapok főszerkesztői tartják elfogadhatónak, addig az álruha használatát inkább a megyei lapok vezetői tolerálják.

Ölthet-e álruhát egy újságíró, hogy ellenőrizze az információkat, azokat a híreket, amelyeket a hivatalos források hivatalos újságírói kérdésre biztosan tagadnának?

A pénzügyminiszter kampányfőnöke és a romák

A médiaszakmai kérdés azután került ismét napirendre, hogy a HírTv egyik riportere Veres János pénzügyminiszter kampányfőnökének adta ki magát, hogy ellenőrizze a szerkesztőséghez érkezett információkat, amelyek szerint romák szavazatainak megvásárlására készülnek az MSZP holdudvarába tartozók a március 9-ei népszavazás előtt.

Az álruhás riporteri akció eddigi hozadékaként kiderült - ahogy arról több más médium, a Népszabadság és a www.index.hu is beszámolt -, hogy 2006-ban, a választások előtt a nagy pártok, az MSZP és a Fidesz is pénzért próbálta megszerezni a nyírségi romák támogatását. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapján található szavazás jelenlegi (2008. március 3.) állása szerint a szakma nem egységes abban, hogy a megtévesztés elfogadható újságírói eszköz-e vagy sem.

Igaz, teljesen elfogadhatatlannak csak a válaszadók 30 százaléka gondolta. A nem reprezentatív felmérés azt mutatja, hogy a szakma indokolt esetben, ha olyan ügyről van szó, amely a közösség egészét érinti, tolerálja, ha az újságíró inkognitóban végzi munkáját.

"Álruhát húzok, dokumentumokat szerzek meg, titkos hangfelvételeket készítek" - ezt válaszolta tavaly egy, a Népszabadságnak adott interjúban Greg Palast, a BBC és a The Observer munkatársa arra az újságírói kérdésre, hogy milyen módszerrel dolgozik? "Más kérdés, hogy sosem hazudok" - tette hozzá az 52 éves magyar származású tényfeltáró újságíró.

Greg Palast 2002-ben például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megnevezte az Exxon Valdez tanker által okozott természeti katasztrófa felelőseit. Az újságíró nevéhez fűződik az Enron könyvelési csalásainak bemutatása csakúgy, mint Tony Blair volt brit miniszterelnök botrányainak leleplezése is.

Nagy-Britanniában nem ritkaság

A példákat hosszan lehetne sorolni a brit sajtóból, hiszen Angliában nem ritka, hogy a tényfeltáró riporterek másnak adják ki magukat. Egy BBC-riport nyomán tartóztattak le egy gyermekkereskedelemmel gyanúsított férfit Bulgáriában.

A 39 éves Haszan Ahmed Haszant Várnában fogták el a bolgár hatóságok, néhány órával azután, hogy a brit közszolgálati televíziótól kaptak egy felvételt, amelyen a férfi csecsemők és kisgyerekek áruba bocsátásáról tárgyalt. Az anyagot álruhás riporterek készítették, akik 60 ezer eurót ajánlottak a gyerekekért. Az "álsejk" és a drogkereskedők

A cselhez folyamodó újságírók közül Mazhir Mahmood, a pakisztáni származású "álsejk" az egyik leghíresebb, aki csaknem száz drogkereskedőt buktatott le.

Arab kokainkereskedőnek adta ki magát, s részletes beszámolókat készített arról, hogy kikkel állt kapcsolatban. Közreműködésének "köszönhető" például, hogy John Alford, a neves színész kilenc havi börtönbüntetést kapott, vagy hogy kiderült, a BBC gyerekműsorának szerkesztője drogfüggő.

A megvezetett szövetségi kapitány esete

Mazhir Mahmood volt az is, aki arab sejkként egy szállodába hívta az angol labdarúgó válogatott akkori vezetőedzőjét, Sven-Göran Erikssont, és azzal a mesével, hogy sok pénzt akar befektetni a futballba, szóra bírta.

A beszélgetést rejtett kamerával és hangfelvevővel rögzítette, így derült fény arra, hogy Sven-Göran Eriksson már a világbajnokság előtt azt tervezte, elhagyja az angol válogatottat, átszerződik az Aston Villa klubcsapathoz és oda kívánja szerződtetni a Real Madriból David Beckham-et is. A botrány nem maradt el.

Negyedórás beszélgetés a brit uralkodóval

Nevezetes az az eset is, amikor 1995-ben egy álriporter beszélgetett II. Erzsébettel. Kanadában Quebec szövetségi állam részleges
szuverenitásáról tartottak népszavazást, és öt nappal az esemény előtt az ország miniszterelnöke, Jean Chrétien, telefonon felhívta az angol királynőt a Buckingham Palotában, hogy kikérje a véleményét.

A hívó valójában Pierre Brassard 29 éves rádiós újságíró volt, a társalgás 14 percen át tartott, Brassard, Quebec autonómájának az ellenzője, a kanadai miniszterelnöknek álcázva kérdezgette a brit uralkodót, majd a felvételt lejátszotta a rádióban.

Igaz, nem sok haszna származott a trükkből, mert az uralkodó mindvégig diplomatikus maradt, nem akarta befolyásolni a népszavazás kimenetelét.

Az újságíró leleplezi az újságírókat

Németországban az oknyomozó újságírás egyik legismertebb és legvitatottabb alakja, Günter Wallraff számos esetben öltött álruhát. Ma is azt vallja, hogy az újságíró csak úgy képes valós képet alkotni egy témáról, ha belebújik interjúalanyai bőrébe, megfigyelés helyett részt vesz azok életében. Közismertté akkor vált, amikor 1977-ben hónapokat töltött álnéven a Bild hannoveri szerkesztőségében, majd bestsellert írt arról, hogyan készül az újság.

Egyesek a tényfeltáró újságírás németországi atyjának tartják, mások viszont etikai kifogásokat fogalmaztak meg vele kapcsolatban, mert illegális eszközökkel jutott hozzá információkhoz és történetekhez.

Emiatt számos alkalommal be is perelték: 1981-ben például a Springer szerette volna betiltatni könyvét, ám a bíróság felmentette az újságírót, azzal érvelve, hogy az illegális eszközökkel szerzett információkat közzé lehet tenni, ha a közvélemény tájékoztatása jelentősebb érdek, mint amekkora hátrányt maga a jogsértés jelent.

4

Kelet-európai és magyar példák

Nemcsak a "fejlett demokráciákban", hanem Kelet-Európában is bevett gyakorlat, hogy az újságírók meg nem engedett eszközökkel leplezik le a közösségre káros jelenségeket. Lengyel újságírók például 2001. szeptember 11-e után azt bizonyították be, hogy nem sokat érnek a repülőtéri biztonsági intézkedések.

A példákat a magyar sajtóból is lehetne sorolni: a Wittmann fiúk éveken át írtak étteremkritikákat úgy, hogy nem fedték fel kilétüket a tulajdonosok előtt. Volt olyan újságírónő, aki prostituáltnak öltözött, hogy leleplezze a lányokat futtató bandákat, de nagy visszhangot váltott ki a www.index.hu 2004-es írása is, amelyben az MSZP egyik kampányfelkészítőjéről közölt információkat.

Ebben az esetben ugyan a riporter nem öltött álruhát, csupán bement egy, a pártmunkások számára összehívott értekezletre, de a vita azonnal arra a médiaetikai kérdésre terelődött, hogy nem nyilvános rendezvényről tudósíthat-e a riporter, s senki sem foglalkozott a felkészítőn elhangzott politikailag kínos mondatokkal.

Legutóbb az RTL Klub Házon kívül című műsora készített rejtett kamerás felvételt a Parlamentben, melyben azt akarták bemutatni a riporterek, hogy a képviselők semmibe veszik a dohányzás tilalmáról szóló rendelkezéseket, s meglehetősen furcsa magyarázatokkal állnak elő, ha lefülelik őket.