Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Bencze József: a rendőrség érdekében kértem bocsánatot 2006 őszéért

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A rendőrség két évvel ezelőtt új stratégiát fogalmazott meg, hogy hatékonyabban tudjon a gazdasági bűncselekményekkel szemben fellépni. Ezért a befolyással üzérkedéssel vagy a vesztegetéssel kapcsolatos ügyekben duplájára nőtt a 2009-ben befejezett ügyek száma - nyilatkozta Bencze József az InfoRádió Aréna című műsorában. Az országos rendőrfőkapitány arról is beszélt, hogy a 2006 őszi rendőrségi túlkapások miatti bocsánatkérését az motiválta, hogy ez szerinte a magyar rendőrség érdeke, a köztársaság, a demokrácia rendőrségének érdeke volt.
A hét rendőrségi híre minden bizonnyal a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának a letartóztatása. Milyen üzenete van Ön szerint annak, hogy a hírek szerint a rektor úr fizikailag ellenállt, amikor a rendőrök akcióba léptek?

Valószínűleg ez a hét sajtóhíre, pedig a hét rendőrségi híre az, hogy éppen ma, csütörtökön volt az a parancsnoki értekezlet, amelyen az elmúlt évi tevékenységünkről számot adtunk, és ahol a miniszterelnök úr és az igazságügyi-rendészeti miniszter úr is jelen volt a sajtónyilvánosság előtt. De a kérdésére válaszolva, nyilván egy ilyen váratlan helyzetben senki nem tudja előre eldönteni, hogy hogyan fog viszonyulni és hogyan fog reagálni. Ebben a helyzetben nem lehetett kizárni azt sem, hiszen egy olyan személyről van szó, akinek fegyverviselési engedélye volt, hogy adott esetben egy ilyen helyzetet hogy ítél meg, hogyan reagál. Tehát itt kellő határozottsággal kellett a kollégáknak fellépni. Én azt hiszem, hogy ennek a sora az, hogy amennyiben egy ilyen kényszerintézkedés vagy kényszerítő eszköz alkalmazása, legyen az akár egy testi kényszer vagy bilincselés, megtörténik, akkor a szolgálati szabályzat szerint is, a rendőrségi törvény szerint is azt soron kívül ki kell vizsgálni, és az illető személyt, ha megsérült, az orvosnak be kell mutatni. Egyébként, ha nem sérült meg, akkor is meg kell mutatni, különösen, ha őrizetbe vételére kerül sor. A parancsnoknak tisztázni kell, hogy törvényes, szakszerű volt, arányos volt-e az adott esetben a testi kényszer vagy más kényszerítő eszköz alkalmazása. Én úgy gondolom, hogy igen, arányos volt, szükséges volt és törvényes volt.

Mennyire volt váratlan ez az akció, hiszen a hírek szerint tavaly októbertől operatív eszközökkel már folyt ez a vizsgálat, legalábbis a rektor úr ügyvédje szerint.

Nem most kezdte a tájékozódást nyilván a Nemzeti Nyomozóiroda. Ez az akció egy előkészített ügy volt, ezt nyugodtan mondhatom. Ebben a tekintetben még a katonai biztonsági hivatallal is a megfelelő egyeztetéseket és együttműködést lefolytattuk. Nyilván ilyenkor taktikai kérdésként merül fel, hogy hol, milyen időpontban legyen akár egy előállítás, egy elfogás. Ebben így döntöttek a kollégák, hogy itt legyen. Én azt hiszem, hogy előre tervezhető volt és előre tervezett is volt ez az akció.

Mi a legfontosabb szempont egyébként, amikor egy ilyen helyszínt ki kell választaniuk?

Hát általában nem egy helyszínes esetekről van szó. Akkor nyilván figyelemmel kell lenni arra, hogy minden helyszínen egyszerre, egy időben indulhassanak meg a halaszthatatlan nyomozati cselekmények, mindenhol egyszerre, egy időben legyenek meg adott esetben azok a potenciális gyanúsítottak, akiket személyi oldalon eljárás alá kívánunk vonni, mert ma az informatika, a high-tech világában egyetlenegy másodperc alatt lehet adott esetben üzenetet küldeni, adott esetben egy számítógép szerverét vagy fontos információit eltüntetni, és hát a leghagyományosabb módszer például kábítószeres esetekben, hogy egyszerűen a WC-n lehúzni a jelenlévő kábítószert. Tehát nagyon komolyan, precízen meg kell ezt tervezni. Ez, azt hiszem, még egyszer mondom, taktikai kérdés.

Maradva még az aktualitásoknál, a hét elején Ön a BKV-üggyel kapcsolatosan azt mondta, hogy gyakorlatilag minden a kezükben van ahhoz, hogy ezt az eljárást viszonylag gyorsan el tudják vinni a végkifejlethez. Hol tartanak most? Milyen cselekmények vannak még hátra vagy mi folyik éppen most?

Az elmúlt év áprilisa óta folytatunk nyomozást ebben, első körben ismeretlen tettes ellen, mely szakaszban igyekeztünk begyűjteni azokat az információkat és dokumentumokat, bizonyítékokat, amelyek az ügy megítélése szempontjából lényegesek. A BKV vezetőjét kértük, hogy a tanácsadói szerződések, a megbízási szerződések, a végkielégítések bizonyos időszakra vonatkozó teljes anyagát adja át. Úgy ítélte meg a nyomozó hatóság, nevezetesen a Budapesti Rendőr-főkapitányság, hogy nem olyan ütemben érkeztek ezek az anyagok, ahogy kellett volna, ezért tartottak házkutatást a BKV Akácfa utcai székházában, és ismételten még egy másik házkutatás során szintén sor került dokumentumok, iratok lefoglalásra. Mi úgy ítéljük meg jelenlegi ismereteink szerint, hogy minden olyan iratnak, dokumentumnak, bizonyítéknak ma a nyomozó hatóság rendelkezésére kell állni, ami az ügy megítélése szempontjából fontos. Más kérdés, ha kiderül, hogy mégsem, akkor nyilván arra egy következő lépésben kell a megfelelő választ megadni. Most tehát a hatóság tud előrehaladni, ebben az ügyben jelentős szakértői tevékenység van folyamatban. Tanúkihallgatások történnek, eddig több mint egy tucat tanút hallgattunk ki, és folyamatban vannak a gyanúsítotti kihallgatások is. Én azt hiszem, hogy még közel sem vagyunk az ügy végén, ennyit tudok mondani.

Lehetnek még újabb gyanúsítottak is?

Én azt hiszem, hogy nem zárható ki, és talán nyomozati cselekmények is még adott esetben elképzelhetőek ebben az ügyben.

Meg lehet azt becsülni ilyenkor, nemcsak feltétlenül a BKV esetében, de mondjuk egy ilyen súlyú vagy egy ilyen méretű gazdasági ügy esetében, hogy meddig tarthat a rendőrségi vizsgálat, a rendőrségi nyomozás?

Õrizetes és ezt követően előzetes letartóztatások vannak, tehát szorít bennünket egyrészről az az idő, hogy előzetes letartóztatásban nem lehet a végtelenségig senkit tartani, de én azt gondolom, hogy ha egy bonyolult gazdasági ügyről is van szó , amely szövevényes és szerteágazó, akkor is egy év távlatában általában azokat is be tudjuk fejezni.

Mostanában gyakorlatilag hetente kiderül egy jelentős gazdasági bűncselekmény.

Én azt hiszem, hogy a rendőrségnek egy másfél-két évvel ezelőtt megfogalmazódott a stratégiája, a korrupció elleni fellépés fokozása. Egy külön stratégiát fogalmaztunk meg, hogy hogyan is miképpen tudunk ebben a kérdésben hatékonyabbak lenni. Nos a befolyással üzérkedésben vagy a vesztegetésben nemcsak a duplájára, hanem annál nagyobb mértékben nőtt az elmúlt évben, tehát 2009-ben befejezett ügyeinknek a száma, ami önmagában is azt mutatja, hogy ez a stratégia elkezdett működni. Ezekben a típusú ügyekben nem csak és kizárólag rendőri eszközökkel lehet nyilván előrehaladni, szükségesek az állami ellenőrző, felügyeleti hatósági észrevételek is. Ugyan ők nem rendelkeznek nyomozóhatósági vagy titkosszolgálati eszközökkel, de jelzést tehetnek, hogy érdemes ott tovább kutatni és mélyebbre ásni. És tesznek bizony feljelentést, megalapozott feljelentést adott esetben állampolgárok, de történetesen például tesz feljelentést adott esetben egy minisztérium is, hiszen nem egy esetben fordul elő, hogy egy alapos vizsgálat után úgy dönt a minisztérium, hogy ezt már csak büntetőjogi eszközökkel lehet tovább vizsgálni.
A rendőrségen belül mire volt szükség ennek a stratégiának a keretében ahhoz, hogy ez érdemben működjön, hiszen nyilván a rendőrségnek eddig is feladata volt, korábban is feladata volt az, hogy például a gazdasági visszaéléseket felderítse.

Ezek elég speciális ügyek, és igazából azt kell látni, hogy az elmúlt, ha csak mondjuk a két évtizedet nézem, akkor is a rendőrség hol nekilendült annak, hogy akkor a gazdaságvédelem kérdésében egy jelentős előrelépést tegyen, hol egy átszervezés következett, létrejöttek az adónyomozók, aztán az adónyomozók visszakerültek a rendőrséghez, aztán később, egy újabb szervezés következtében átkerültek a Vám- és Pénzügyőrséghez, még áldásos tevékenységem egyik része volt a Vám- és Pénzügyőrségnél. Egyébként azt gondolom, hogy annak a csapatnak ott van a helye, nyilván kellő megerősítéssel ezt nem győzöm hangsúlyozni. Nagyon fontos, hogy itt kerettényállások vannak többnyire, tehát mögötte számtalan olyan törvényi szabályozást kell ismerni annak, aki ezekben a kérdésekben el kíván vagy egyáltalán el tud igazodni, ami nem egyszerű. Nem egyszerű, egyrészt fel kell készíteni azt az állományt, aki ezeket képes észrevenni, nyomozni, felderíteni, bizonyítani. Egyre örvendetesebbnek tartom egyébként, hogy több egyetemen, több felsőfokú intézményben adott esetben másoddiplomás képzéseket folytatnak, például én magam is a Pázmány Péter Egyetem jogi karán óraadóként több éve tanítok. Gazdaságvédelmi szakjogászképzés zajlik, nagyon nagy érdeklődés van ez iránt és más egyetemek is érdeklődnek ilyen képzés beindítása iránt. Ott egyébként rendőrtisztek, ügyészek, bírák, többnyire jogi diplomával, közgazdasági diplomával rendelkező emberek vállalkoznak ilyen képzésre, és bizony, azokat a rejtelmeket megtanulják, amit majd később a munkájukban nagyon jól alkalmazhatnak. Tehát ez egy sok lábon álló folyamat. Én azt gondolom, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás többi része, tehát az ügyészségek, bíróságok is pozitív irányban segítették ezt a folyamatot.
Az igazán lényeges hatás az, hogy talán néhány ügy is elegendő ahhoz, hogy sokan elgondolkodjanak azon, nem szabad csinálni, mert előbb-utóbb utolérnek, előbb-utóbb rájönnek, mert egy felkészült csapat áll rendelkezésre, és adott esetben nemcsak a rendőrség, hanem az ellenőrző felügyeleti szervek is sokkal nagyobb odafigyeléssel fogják megítélni a tevékenységét. Egyébként ez nagyon fontos, hogy egy-egy ilyen ügy tapasztalatait nagyon gyorsan feldolgozzuk és adott esetben talán mondjuk mindazok számára, akik lehet, hogy egy év vagy lehet, hogy két év múlva fognak, vagy két hét múlva találkozni hasonló típusú visszaélésekkel.

Ha már itt a rendőrség megítélése szóba került, nem sokkal ezelőtt, a napokban ön bocsánatot kért gyakorlatilag a 2006-os tömegrendezvényeken történt esetleges rendőri túlkapásokért. Az állományon belül milyen visszhangra számított, illetve milyen visszhangja volt ennek a lépésnek?

Nyilván ez vegyes érzelmeket válthatott ki, de én azt gondolom, hogy rendőri vezetőként, aki adott esetben egyébként a 2006 őszi eseményeknél még nem is voltam a rendőrség állományában, televízióból követtem az eseményeket, mégis úgy ítéltem meg, hogy valahol valamikor ennek el kell következni.

Mármint a bocsánatkérésnek?


Igen. Hiszen nyilvánvalóvá váltak azok az ügyek, amiben az ügyészségek, a bíróságok bizonyítottan, bizonyítottnak látták adott esetben azt, hogy jogsértés történt a rendőri intézkedés oldaláról, és most nem az egyes rendőr vonatkozásában mondom a jogsértést, nyilván valaki elkövette, akár egy jogosulatlan őrizetbe vétel, akár egy fizikai bántalmazás vagy sérülés. Ha a jogalapot ott megállapítottuk, akkor azt mondtam, hogy részben a bíróságok már megállapítottak több esetben jogerősen fizetési kötelezettséget, másrészt ahol a jogalapot mi megállapíthatónak, elfogadhatónak tartottuk, egy kártérítési eljárásban azt gondolom, hogy helyes az, hogy mindenféle bonyolult, hosszú, elnyúló perek helyett akkor egy korrekt megegyezésre törekedjünk. És az elmúlt időszakban több tucat ügyben fizettünk kártérítést, kötöttünk peren kívüli egyezséget és kötöttünk részegyezséget, amiben azt mondtuk, hogy eddig el tudunk menni, a többiben meg az illető pereljen tovább, de legalább nem kell addig is nullán lennie. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben, aki a rendőrség intézkedései során jogtalan támadást szenvedett el, jogtalan sérelmet szenvedett el, azoknak szól, és csak kizárólag azoknak szól az, hogy kapják meg a tisztességes kártérítést, és nyilván megfelelő bocsánatkérést. És mindazoknak, persze nem szól ez, akik tisztességtelen, erőszakos, durva módon rohantak rá a rendőrökre, ütlegelték, bántották őket, merthogy a rendőri állomány soraiban bizony ezekben a napokban 399 kollégám sérültek meg, 43-an súlyosan, tehát nyolc napon túlgyógyuló sérülést szenvedtek, 4200 táppénzes nap követte ezeket a sérüléseket. Ezeket a táppénzes napokat valamennyiünk adójából kellett finanszírozni a társadalombiztosításnak, és ezek a rendőrök 4200 napon keresztül nem tudtak szolgálatba állni.

A felelősségre vonást vagy megtisztulást Ön szerint segíti ez a gesztus?

Én úgy gondolom, hogy mindenképpen segíti. Még egyszer mondom, ez a rendőrség érdeke, nem az én érdekem, ez a rendőrség érdeke.

Számított vagy számít arra, hogy ezzel a lépéssel közelebb kerül ahhoz ez az egész történet, hogy lezáruljon?

Biztos vagyok benne, hogy segíthet rajta, hiszen eddig senki nem állt fel és nem mondta el azt, hogy bocsánat. Én most ezt fölvállaltam, elmondtam. Még egyszer mondom, megtehettem volna, hogy hátrahúzódom és ülök a karosszékben, meg kellett tennem, ez a magyar rendőrség érdeke, a köztársaság, a demokrácia rendőrségének érdeke, hogy erre sor került.