Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Bezerédi Zoltán: Mindig tudni kell újra és újra elölről kezdeni

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A sok munkát és az folyamatos újrakezdést tartja a színészi szakma legfontosabb követelményeinek Bezerédi Zoltán, akit kimagasló színészi és rendezői tevékenysége, izgalmas alakításai és sokszínű színpadi műfajokban való magas színvonalú alkotói közreműködéséért Kossuth-díjjal tüntettek ki.
Hogyan került a színészi pályára?

Kisgyerekként sokat szerepeltettek, és ettől úgy éreztem, hogy ez sikeres út. Aztán édesapám, aki egy reál beállítottságú ember volt, rábeszélt, hogy menjek el egy elektrotechnikumba, de villámgyorsan megéreztem, hogy nincs közöm hozzá. Akkor találkoztam a nagyszerű osztályfőnökömmel, aki rádió- és tévétechnika tanár volt, de közben az Új Írásban versei jelentek meg - Nagy Ferencnek hívták. Õ azt mondta, ha színész akarok lenni, akkor csináljam végig becsületesen, ő tartja a hátát, hármasra le fogok érettségizni, annyit kell tudnom, de akkor feccöljek ebbe sokat. Akkor amatőr színpadokon dolgoztam, közben versenytáncoltam, szóval mindenfélével foglalkoztam, aminek valami köze lehetett ehhez az egészhez, és aztán viszonylag szerencsésen harmadikra fölvettek és egy nagyon jó osztályt kaptam ki.

Csak neveket mondok, osztálytársaimat, Básti Juli, Máté Gábor, Eperjes Károly, Szirtes Gábor, Csernák János. Egy elég szerencsés osztály volt, Simon Zsuzsa volt az osztályfőnökünk. Arra emlékszem a főiskolán, hogy reggel nyolctól hajnalig valamit csináltam biztosan, valamelyik részét a szakmának. Aztán viszonylag szerencsésen először a Nemzetibe kerültem, pont abban az időszakban, amikor a Zsámbéki és a Székely átvették a Nemzeti Színházat. Az egy olyan fura helyzet volt, hogy inkább azt tanácsolták, menjünk el Kaposvárra, így 1979-ben lementünk oda. 23 évet töltöttem el ott, nagyszerű időszak volt, és utána mintegy egyenes folytatásként a Katona József Színházba jöttem, és azóta ott vagyok tag.

Az idei évadban mutatta be a Katona József Színház Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című művét, amelyben a nagybetűs kispolgárnak számító tündérkirályt alakítja. Hogyan közelít meg egy alakítást, amikor egy szereppel megismerkedik?

Nemrég, amikor a Nemzeti Színházban rendeztem, a dramaturgoknak keltett csinálni műsorfüzetet. Így lekérték az anyagomat, hogy hány szerepet játszottam, mennyit rendeztem, és így tovább. Elég nagy szám kerekedett ki belőle: körülbelül 150. Ez 150 módszer és 150 helyzet. Semmi nem igaz vagy viszonylag kevés igaz az egyikből a másikra. Van olyan szerep, amit így kell megoldani, van olyan, amit úgy. A színész mindenképpen egy nagyon lényeges, de csak egy szegmense egy előadásnak. Csak azt tudom elképzelni, hogy csak közösségben lehet jól csinálni. Én szerencsés vagyok, hogy két olyan közösségben éltem, ahol mindenki minden idegszálával arra törekedett, hogy a létező legjobb előadást hozza létre a közönségnek. Ezért nincs módszer. Az egyetlen módszer, hogy nagyon sokat kell dolgozni, és mindig tudni kell újra és újra elölről kezdeni. Volt egy mesterem, aki azt mondta, hogy minimum négyesre minden este tudni kell a dolgot. Minden estének van erénye, hátránya, ez egy közösségi dolog. A néző aktív résztvevője minden előadásnak. Ezt annak, aki fönt van a színpadon, tudnia kell kezelni és tudnia kell működtetni.

Nemcsak színészként találkozhat önnel a közönség, hanem rendez is. Januárban mutatta be a Nemzeti Színház az Úri murit. Mit ad önnek a rendezés, amit színészként a színpadon nem valósíthat meg?

A színész egy intézmény részese, egy rendező által felkért alkotótárs. Bizonyos helyzetekben az ember azt gondolja, hogy ez kevés, vagy legalábbis én azt gondoltam, hogy én is szeretnék a másik oldalon lenni. Erre volt egy időszak a Kaposvári Színházban, amikor az igazgatóság részéről komoly pártolásban részesültünk, hogy mi ezt csináljuk. És akkor elkezdődött: először koreografáltam, aztán kezdtem el rendezni, és egyre többet rendezni. Megpróbálom megosztani az életemet úgy, hogy döntően azért színész legyek, de időnként, évente egyet szoktam rendezni, és akkor még ehhez jönnek a filmek.

A közeljövőben milyen alkotásokban, darabokban, esetleg filmekben találkozhat önnel a közönség?

Marie Hol nevű francia szerzőnek A szerelem diadala című vígjátéka lesz, amiben az egyik főszerepet játszom, majd utána a Szegedi Szabadtéri Játékokon a My Fair Lady című musicalben Doolittle-t, az apát fogom játszani. Majdnem minden évben megyek a Savaria játékokra, ami szabadtéri esemény. Még pontosan nem tudom, hogy mit fogok játszani. Jövőre természetesen újra a Katonában kezdek. Egy évadban 7-8-9 futó darabom van, ezeket játszom, ez 15-20 estét jelent, és akkor emellett van az összes többi.

Hanganyag: Oláh András