Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Tölgyessy: Orbán Viktor tudja, hogy az ember nemcsak kenyéren él

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Ha a Jobbik választási eredménye megközelíti a húsz százalékot, akkor Európa legerősebb radikális pártja lesz, a nyilvánosságra került botrányok azonban árthatnak a szervezetnek - mondta az InfoRádiónak Tölgyessy Péter. Az alkotmányjogász is úgy véli, hogy az emberek csodát várnak a majdani Fidesz-kormánytól, ám hiába ígérte korában a legnagyobb ellenzéki erő, hogy ha hatalomra kerül, akkor nem kell megszorítás, áldozathozatal nélkül nincs kitörés.
A nyilvánosságra került botrányok befolyásolhatják-e a Jobbik szereplését? Az internetes oldalakon kiteregetett, pikáns esetek árthatnak a radikális pártnak?

Bármiféle botrány árthat, hiszen - mint minden új belépőnek - a Jobbik titka, ereje nem kis részben az, hogy ő más: nem része a régi pártvircsaftnak, nem vett részt korrupciós ügyekben, mint a többiek, akiket felelősnek látnak sokan az elmúlt húsz év bajaiért. A Jobbik ereje az, hogy nekem ez semmi közöm. Ám, ha a Jobbikról olyan hírek jönnek, hogy mégis van köze hozzá: ezért, azért vagy amazért, az nagyon nagy gondot okoz a pártnak. Ugyanakkor az is világos, hogy az emberekben nagyon nagy vágy a változtatásra, ezért elképzelhető, hogy egy-egy ilyen jelzésre még behunyják az egyik szemüket.

Valóban az elképzelhető, amit Ön is mondott, a CEU-n tartott előadásában, hogy a Jobbik Európa legerősebb radikális pártja legyen?

Ha a Jobbik választási eredménye megközelíti a húsz százalékot, akkor ez egyszerűen ténnyé válhat.

Nem kerülünk szégyenpadra emiatt Európában?

Érdekesek leszünk. Magyarországnak az volt a híre, hogy a térség legsikeresebb országa. A késő Kádár-korszakra ez igaz volt, és bár az átmenet idején a lengyelek előbbre jártak bizonyos dolgokban, azért mindent egybevetve úgy tűnt, mi vagyunk az éltanuló reformország, ahogy ezt Nyugat-Európában mondták. Az pedig nagyon komoly magyarázatra szorul, hogyan fordulhatott elő, hogy éltanulóból "bukott" diákok lettünk. Tulajdonképpen az egyik alapkérdés éppen az, hogy mi történt Magyarországgal az elmúlt húsz évben.

A Jobbik megerősödése, illetve az LMP és az MDF pozícióinak a biztosabbá válása gyengíthet-e azon, hogy a Fidesz megszerezze a mandátumok kétharmadát az új törvényhozásban?

Ha pusztán a közvélemény-kutatásokat nézzük, akkor azt kell, hogy mondjam, a Fidesz valószínűleg megszerzi a kétharmadot. Ám minél több párt jut be az Országgyűlésbe, annál kisebb ennek az esélye, hiszen annál több a megyei és országos listákra eső szavazat. Márpedig sok apró jel mutat arra, hogy növekedett a kis pártok bejutásának az esélye.

Az MSZP-nél is lehetnek tartalékszavazók, akik még nem nyilatkoztak a szándékaikról, de a végén a szocialistákra szavaznak - vagy ők is átállhatnak a kisebb pártokhoz. Mindegy, hova mennek, ha az nem a Fideszhez. Ezenkívül a Fidesz szavazóinak egy kisebb része a Jobbikra is adhatja listás voksát. Ezek hatására lehet, hogy a Fidesz éppen a listás szavazatok miatt csúszik a kétharmados határ alá. Egyéni kerületekben nem nagyon tudják a Fideszt legyőzni. A választási rendszerünk nem kedvez a radikális pártoknak. Tehát nagyon nehéz elképzelni, hogy a Jobbik számos választókerületet megnyerne.

Kelet-Magyarországon, Északkelet-Magyarországon sem?

Ahhoz, hogy egyéni képviselő mandátumot nyerjen Magyarországon a mostani pártszerkezetben, rendszerint negyven százalék körüli eredmény kell, vagy még ennél is magasabb. Komolyan: el tudja képzelni, hogy egy jobbikos jelölt el tud érni ekkora támogatottságot? Ez ugyanis tényleg sok. Azt el tudom képzelni, hogy a jobbikos jelölt egy-egy körzetben átlépi a 30 százalékot, de ha csak egy szavazattal többet szerez a Fidesz jelöltje, máris övé a mandátum. Csodát várnak az emberek a Fidesztől, a majdani Fidesz-kormánytól vagy pedig megelégednek már azzal is, hogy a jelenlegi koalíció lelép a színről?

Nagyon sokan azt gondolják, hogy az MSZP bukása nagyon fontos dolog, és örülni fognak ennek. De az is teljesen egyértelmű, hogy nagyon mélyen benne van a magyarok gondolkodásában, hogy a fő baj az elmúlt nyolc évben az alkalmatlan, tolvaj, hazug kormányzás volt, és ha ettől megszabadulnak, akkor belátható időn belül jobb lesz. Attól félek, a bajok ennél mélyebbek, súlyosabbak. A magyarok értékvilágában óriási gondok vannak, és ezeken a legnehezebb változtatni. Az adórendszerrel is nagyon sok a baj, azon is nehéz változtatni, de még az is könnyebb, mint az értékvilágon alakítani. Nagyon nehéz öröksége lesz a következő kormánynak, és biztosan lesznek olyanok, akik csalódottnak fogják érezni magukat, mondjuk, két év múlva.

A Fideszben már dolgozik az új kormány szerkezetén, programján. Ön szerint függ majd a választói felhatalmazástól az, hogy mit tesznek?

Szerintem igen. Egyetlenegy párt sem jelentős átalakításra kér felhatalmazást. A Fidesz arra kér a választóktól felhatalmazást, hogy más kormány legyen, ne legyen lopás, csalás, hazudozás, de ki nem mondottan az is benne van a kérésében, hogy ha kormányra kerül, akkor nem kell nagyobb megszorítás, nem kell áldozathozatal. Azonban áldozathozatal nélkül szerintem nincs kitörés, hanem maradunk a mostani pályán.

A Fidesz-vezetők óvatosan fogalmaznak az utóbbi időben.

Valóban hallatlanul óvatosan fogalmaznak, érzik, hogy nemsokára övék lesz a felelősség. Csak hát nyolc éven át a Fidesz mondanivalójának a lényege az volt, hogy a sok-sok bajra, megszorításra nem lett volna szükség, ha jobb lett volna a kormány. Azonban ha fordulatot akarunk elérni, például nagyszabású adócsökkentést szeretne végrehajtani a következő kormány, akkor ahhoz fedezet kell, és azt most már sokkal nehezebb teremteni. Bajnaiék akár egyetlenegy tollvonással kihúzhatták a 13. havi nyugdíjat, a 13. havi bért a közalkalmazottaknál. Most azonban ilyen nagy összegű tételek már nincsenek: a 13. után azonban a 12. havi nyugdíjat már képtelenség kihúzni. Úgy kell tehát kínkeservesen összeszedegetni a forrásokat. A Fidesz pedig az elmúlt nyolc esztendőben számtalan dologra mondta: nem, ezt sem. Az egészségügyben ne legyen háromszáz forint, ne legyen tandíj, a MÁV-nál ne csökkenjenek a szárnyvonalak, és még hosszasan sorolhatnám.

Viszont a Fidesz kisebb államot ígért, és ez közalkalmazottak elbocsátását jelenti.

Nagy kérdés, hogy van-e ebben annyi forrás, amennyire sokan számítanak. Nekem az az érzésem, hogy messze eltúlozza a közvélemény a közszféra további megtakarításainak lehetőségeit. Hatékonyságnövekedésre nagyon nagy szükség volna ebben a szférában, ám ezermilliárdos összegekre kellene fedezetet teremteni, ezen a területen viszont legföljebb tízmilliárdos forrásokat lehet megtakarítani.

Hogyan tud egyensúlyozni az új kormány, ha megteszi ezeket a radikális lépéseket? Mivel tudja kompenzálni, javítani a hangulatot?

Nagyon fontos dolog a baloldali kormányokkal szemben, hogy Orbán Viktor lényegében kezdettől érzi az érzelmi dimenziót, a közösséghez tartozás fontosságát. A szocialista kormányok a régi jó kádári magatartás alapján mindig féltek az érzelmektől, a közösségtől. Számukra a gazdaság volt minden.

Orbán Viktor viszont régóta tudja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, ezért az érzelmi dimenzió mindig is fontos volt a Fidesz politikájába, és teljesen egyértelmű, hogy itt próbál majd lépni. Ebben benne van a felelősségre vonástól kezdve sok-sok minden. Véleményem szerint jó, hogy ezen a területen lép a Fidesz, ám sokszor itt is sokszor hibákat követett el, mert nagyon rövidre zárta a dolgokat. Legyen bennetek nemzeti érzés, mondták, és szavazzatok a Fideszre! A dolog így azonban olykor a visszájára fordult, a magyarok ugyanis nem szeretik, ha valaki felülről akarja nekik megmondani, ki a jó magyar, mi a helyes értékrend. Az elmúlt ötven-hatvan-hetven évben a magyar társadalom nagyon rossz tapasztalatokat szerzett azzal kapcsolatban, hogy ezt felülről akarták megmondani. Ennek ezért szükségképpen ellenáll. Az a véleményem, hogy ebből csak a példamutatással lehet kitörni, a politikusok személyes életében felmutatott példával, okosan megfontolt intézmény-átalakítással, és ezen a területen nincs fordulatszerű, felülről elrendelt változás.

Fikciós kérdés következik: miből fog tudni majd következtetéseket levonni az új kormányt illetően az első száz napból, az első évből vagy a négy évet kell majd vizsgálni?

Először is alapvető és gyors döntéseket kell hozni arra nézve, mennyire akar fordulatot a következő kormány a gazdaságpolitikában - ezzel kapcsolatban sok minden kiderül majd, ha elosztják a miniszteri tárcákat. Ha megszületett a döntés arról, hogy a régit folytatják-e sok-sok szimbolikus változtatással vagy pedig fordulat lesz, akkor kell némi idő, mire elkezdenek érni az eredmények, kiderül, mennyire következetes a kormány. Ez leginkább már a ciklus végén derül ki.

A valódi mérce az, hogy tudunk-e újra versenyképesek lenni a szomszédjainkkal. Sikeres kormány csak az lehet, illetőleg az számíthat tartós berendezkedésre, akire azt mondhatják a magyarok: igen, újra büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, vagyunk olyan jók, mint akármelyik szomszédos nemzet. Nem érezzük azt, hogy megyünk lefelé napról napra, hanem végre elindultunk fölfelé. Roppant feladat ennyi bajból ezt a fordulatot elérni.

Józanabbak vagyunk már most, mint 1990-ben voltunk, amikor azt gondoltuk, hogy itt azonnal osztrák életszínvonal lesz?

Biztos, hogy józanabbak vagyunk, de ugyanakkor fáradtabbak is. Akkor voltak hitbéli tartalékok, nem volt ennyi agresszió, most viszont az ország realitásérzéke nagyobb, ugyanakkor az értékvilága tovább romlott. És félek, hogy ez utóbbi az erősebb.

Hanganyag: Németh Zoltán