Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Orbán Viktor: Májusban új törvénycsomagok, új adórendszer, fele annyi önkormányzati képviselő

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Úgy kell alakítani az Országgyűlés ülésrendjét, hogy a képviselők minden héten gyakorolhassák a kormány felügyeletét - mondta az InfoRádiónak adott exkluzív interjúban a Fidesz elnöke. Orbán Viktor az Arénában arról is beszélt, hogy a várhatóan május végén felálló új parlament már az új kormány megalakulása előtt is fogadhat el törvénycsomagokat. Változásokra lesz szükség a költségvetési és az adótörvények területén is, és ha felhatalmazást kap a Fidesz, még az idei önkormányzati választások előtt felére csökkenti a megválasztandó önkormányzati képviselők létszámát.

Tervei szerint mikor ül össze az új parlament, mikor lesz új kormány?

A parlament összehívása sajnos nem csupán a képviselők akaratától függ. Ha azon múlna, akkor már a választások másnapján dolgozna az Országgyűlés. Ilyenkor mindenkit feszít a munkavágy:. Itt a lehetőség, dolgozzunk már végre! De a mandátumokat előbb ellenőrizni, és a megfelelő bizottságoknak igazolni kell. Az Országgyűlés valamikor május huszadika és harmincadika között alakulhat meg.

Dolgozni addig is lehet, volt már arra példa, hogy a Fidesz kész törvényjavaslatokkal indított.

Bizonyos témakörökben már kész törvényjavaslataink vannak. Így volt ez 1998-ban is. Talán emlékeznek még erre a választók. Még nem volt kormány, de néhány fontos törvényt már megalkotott a parlamenti többség, ezzel is megmutatva, hogy a főhatalom valóban a népképviseleté. A végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, de a törvények meghozatala, életünk kereteinek kijelölése, illetve az ehhez kapcsolódó jog azért mindig a nép által megválasztott képviselők kezében van.

Mi lesz az első három törvény?

Lesznek a közbiztonságot erősítő, a rendteremtés irányába mutató jogszabályok; lesznek olyanok, amelyek a korrupció visszaszorítását szolgálják majd, az indokolatlan kifizetések azonnali leállításáról szólnak; és lesznek olyan javaslatok is nyilván, amelyek a kormányzati munka szükséges föltételeit teremtik meg. Például törvény rögzíti majd a minisztériumok fölsorolását. Lehet azon vitatkozni, hogy ez okos dolog-e, vagy sem, de felesleges a vita, hiszen jogszabály írja elő. Más rendszerben szeretnénk dolgozni, és ehhez a parlament jóváhagyását kell kérnünk.

A parlamentek mindig megadják a jóváhagyást.

A kormányzati működés szempontjából az a szokás alakult ki, hogy ilyenkor nagyvonalú a Ház. Nem akadályozzák az új szerkezet kialakítását, mindaddig, amíg az alkotmányosság határain belül marad.

Közbiztonságban, korrupció elleni küzdelemben törvénnyel a rendszert szokás átalakítani, azonnal cselekedni rendeleti úton is lehetne. Milyen törvények módosításával akarják erősíteni a közbiztonságot?

Fel kell vennünk legalább háromezer rendőrt. Ez nem olyan egyszerű.

Ehhez törvény kell?

Nem, ehhez pénz kell. A pénz meg a költségvetési törvényben van.

A korrupció elleni küzdelem szabályrendszerében mit kell módosítani?

Például rögzítenünk kell az indokolatlanul kifizetett végkielégítések visszagyűjtésének rendjét.

Lehet törvényt hozni arra, hogy adjátok vissza a pénzt?

Egyebek mellett azért is választanak meg bennünket, hogy ezt a törvényt meghozzuk.

Amint megkapjuk a választópolgárok bizalmát, nyilvánosság elé tárjuk ezeket az alapelveket. Nem beszélhetek leendő kormányzati intézkedésekről úgy, hogy erre nem kaptam választói felhatalmazást.

Pontosan kiktől, mit kíván visszavenni?

Az indokolatlan végkielégítéseket, amelyek  fölháborítják, dühbe kergetik a közvéleményt. Ezek láthatóan semmilyen teljesítménnyel nem igazolhatók, és egyszerűen jogászi ügyeskedés eredményei. Nem tehetünk úgy, mintha az indokolatlan kifizetések nem történtek volna meg. Még akkor sem, hogyha egyébként azok jogszerűnek látszanak. Ha új jogszabályok lesznek,  akkor az új jogszerűség szerint járunk el.

Visszamenőleges hatállyal is tud pénzt visszavenni?

Van erre is elgondolásom, olyan, amivel az alkotmányosság keretein belül maradunk.

Átlépné a jó ízlés határait azzal, hogyha ezt most elmondaná?

Csak azt szeretném, ha ön és a hallgatók biztosak legyenek abban, hogy ezek a fajta visszaélések és igazságtalanságok nem maradnak következmények nélkül. Nem fordulhat elő az, hogy kilopják az emberek szemét, jogászi ügyeskedésekkel sok tízmilliós indokolatlan végkielégítéseket vesznek föl, és az ország, élén a kormánnyal meg a parlamenttel mindezt tétlenül nézi. Így volt ez volt eddig, és éppen ezen akarunk változtatni.

Nem tart attól, hogy ebben a helyzetben könnyű engedni a közhangulat nyomásának. Oda is lőni, ahova egyébként nem kellene, pusztán azért, mert mindig van igény arra, hogy másoktól, gazdagabbaktól pénzt vegyenek el?

Nem arról van szó, hogy szeretjük-e a gazdagokat vagy sem. De arról kell beszélni, hogy többen teljesítmény nélkül vettek fel állami pénzt. Ezt pedig nem nézhetem tétlenül.

Tervez kemény lépéseket a volt politikai vezetők, a szocialisták büntetőjogi elszámoltatása érdekében?

Igen, lesznek elszámoltatások, de nem személyek, hanem ügyek felé teszek lépéseket. Ugyanakkor az érintetteknek vállalniuk kell a felelősséget. Igyekeztem ezt a lehető leghatározottabban ki is fejezni. Ezért hoztuk létre a Tíz Plusz Egy Ügy Bizottságát, amit Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, a parlament rendészeti bizottságának vezetője irányít. Persze nem csupán ez a tíz ügy érdekes, de - ismétlem - nem az a cél, hogy politikusokat helyezzünk célkeresztbe.

Vége szakad annak a nem töretlen, de bevett gyakorlatnak, hogy az Országgyűlés vezető politikusokat nem ad ki az igazságszolgáltatásnak?

Azért nem adtak ki most politikusokat, mert nem volt meg a kiadatáshoz szükséges parlamenti többség, és így el lehetett bújni a mentelmi jog mögé.

Most meglesz a szükséges többség?

Ezt a választók döntik el. Ha meglesz, akkor élni fogunk a lehetőséggel.

Akkor is, ha fideszes politikusok ellen indulhat eljárás?

Természetesen minden képviselőnek, úgy, mint minden magyar választópolgárnak állnia kell a hatósági vizsgálatok elé.

Marad a heti parlamenti ülésezési rend vagy visszatérnek a kormányzása idején beváltnak mondott háromheteshez?

Szerintem bevált az a rendszer, de úgy vettem észre, hogy sok felesleges vitát is gerjesztett. Ha jól értettem az ellenzékiek akkori álláspontját, az volt a baj, hogy nem tudtak hetente legalább egyszer kérdéseket föltenni vagy interpellálni, ebből pedig azt vezették le, hogy ilyen értelemben a kormányzás nem áll parlamenti kontroll alatt. Erre figyelni kell, tehát úgy gondolom, hogy az ellenzéknek ezt az igényét méltányolni lehet. Úgy kell szervezni a parlament munkáját, hogy a parlamenti képviselők, ha akarják, akár minden héten közvetlenül is gyakorolhassák az ügyek és a kormány felügyeletét.

Bírálták az éves és kétéves, vagy akár többéves költségvetés gyakorlatát is.

Igen, de súlyosabb az a vád, hogy egy kormány elvonja a képviselők jogát, mint az, hogy ésszerűtlen dolog több évre előre tervezni. Az egyik ugyanis lényegi, a demokráciát érintő kritika és vád, a másik pedig kormányzati technikai kérdés, ha úgy tetszik, szakmai ügy.

Ebben az utóbbi, szakmai ügyben az álláspontom szerint oda kellene eljutni, hogy a hosszabb távon is időtálló alapköltségvetést alkossunk meg, amelynek alapján pontosan tudni lehet, hogy hány tanár, orvos, katona, rendőr, köztisztviselő látja el a különböző feladatokat; milyen arányban fordítjuk a pénzünket adósságtörlesztésre, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére. Az adott költségvetés alapstruktúráját más országokban nem vitatják, hanem mindig csak egy-egy szavazással újítják meg. Az ezen felül rendelkezésre álló pénzösszeg sorsáról döntenek a költségvetési vitában.

Tehát minden évben van valamilyen költségvetési vita, csak nem indul minden az alapoktól. Ennek a rendszernek a bevezetésén gondolkodom. Akad azért még jó néhány megválaszolatlan szakmai részletkérdés, de a nyugat-európai országokban, ahol ez működik, az eredmények és a tapasztalat bíztató.

Az adótörvények elfogadásának rendszere ehhez igazodna, ahogy a vállalkozók óhajtják?

Az adótörvényekkel szemben - túl azon, hogy ne legyen nagyon nehéz, ne hajoljon bele a gerinc, és ne roppanjanak össze alatta a vállalkozók - a másik elvárás az, hogy legyen egyszerű, áttekinthető, tartós, kiszámítható. Hiszen egy üzleti terv, egy vállalkozó, egy befektetés nem tud igazodni az évente változó adójogszabályokhoz, mert a dolgok természetéből fakadóan egy befektetés, egy beruházás, akárcsak egy kis bolt megnyitása sem egy, hanem többéves előrelátást igényel. A kormánynak pedig nem az a dolga, hogy nehezítse az emberek életét, hanem az, hogy segítse őket. Ez esetben például a másoknak munkát adó vállalkozókról van szó, tehát meg kell hallani azt az igényüket, hogy több évre előre kiszámítható adórendszere legyen Magyarországnak.

Egyetlen söralátéten mikor csinálhatunk személyijövedelemadó-bevallást?

Nagyon szeretném, ha 2011-ben már ilyet csinálhatnánk.

Addig át lehet alakítani ennek megfelelően az adórendszert?


Van egy szakmai vita, ami, még egyszer hangsúlyozom, az irányt nem érinti, mert az irány az, hogy az adókat csökkenteni kell, az adórendszert pedig egyszerűsíteni. A szakmai vita az ütemezésről folyik. Arról, hogy melyek azok a lépések, amelyeket közvetlenül a választások után szabad megtenni. Általában az év közbeni adómódosítások rendkívül sok bonyodalmat és nehézséget okoznak.

Kivéve, ha könnyítene akar adórendszeren, mert akkor jobb lesz a közhangulat.

Talán igen, az ember mégis ódzkodik ettől, én is óvatosabb duhaj lennék. De lehet és kell is tenni néhány lépést félévkor, más lépéseket pedig a következő év elején. Ezen dolgoznak most a szakértők.

A munkaadóknak mindenképpen könnyebbé kellc tenni a dolgát, különben nem lesz több munkahely. Amit pedig a kormányzat az adóterheken könnyít, azt valakire rá kell terhelni. De kire?

Ez akkor lenne így, ha a munkaadók az adókönnyítést nem arra használnák föl, hogy a termelékenységet és a termelést növeljék, vagyis gazdasági növekedést gerjesszenek. Azt remélem - és az a szakmai meggyőződésem is -, hogy ha az adóterhek kisebbek, akkor az nem azt jelenti, hogy a vállalkozók magasabb fizetést adnak a dolgozóiknak és maguknak - bár talán ezt is meg fogják tenni -, hanem elsősorban fejleszteni akarnak, új munkahelyeket létrehozni. Akkor pedig máris könnyítenek az államháztartás helyzetén, hiszen munkát adnak addig munkanélküli embereknek, több terméket állítanak elő - vagyis elősegítik a gazdasági növekedését. Ha pedig növekedés van, akkor több a bevétel is.

Ez tipikusan a mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk esete. Van, aki azt mondja, hogy először a kiadásokat kell csökkenteni, utána az adót, és akad, aki azt, hogy előbb adót kell mérsékelni, hogy aztán csökkenthessük a kiadásokat. Én az utóbbi iskolához tartozom. Amíg nem csökkennek a kiadások, hogyan  bírja majd az ország? Magyarul: mikor kell kevesebb adót fizetni?

Reményeim szerint a 2011-es adótörvény már ilyen lesz, de ennél többet és pontosabbat most nem lehet mondani.

Azt sem, hogy körülbelül mikor emelkedik érezhetően az életszínvonal? És egyáltalán: hány százalékos javulás érezhető?

Érezhető az, amit az emberek annak gondolnak. Ne a Központi Statisztikai Hivatal, a kormány, vagy a parlamenti képviselők mondják meg az embereknek, hogy most nekik könnyebb-e vagy nehezebb. Inkább az emberekre hagyatkoznék ebben a dologban.

Az emberek a választásokon szoktak válaszolni erre a kérdésre.


Így van, ezért is várom izgalommal a vasárnap esti végeredményt. De nem szeretném elveszteni a kontaktust sem a választópolgárokkal. Tehát - ceterum censeo - ha lesz  bizalom, akkor nem egy bezárkózó kormányzásban gondolkodom, hanem a választópolgárokkal rendszeres, az államigazgatás csatornáinál jóval sűrűbb hálózaton keresztül érintkező kormányzatot képzelek el.

Kormányzati, nemzeti konzultáció?

A képviselőknek több lehetőséget kell adni arra, hogy a választókörzetükben tartózkodjanak - a háromhetes parlamenti munkarendnek is ez volt az egyik indoka. Másfelől szeretném, ha az állam működése egyszerűbb, átláthatóbb lenne Tehát az emberek könnyebben megérthetnék például, hogy ki irányít, mondjuk egy megyét ,és hogy mit akar. Nem egyszerűen csak igazgatási munkát szeretnék a középszintre bízni, hanem az állami célok képviseletét és megjelenítését is a választópolgárok számára.

Ezen kívül pedig néhány komolyabb és fontosabb ügyben szeretném megnyitni nyugat-európai mintára a szakmai konzultációk lehetőségét. Erre egyszer már tettem kísérletet, amely rendkívül sikeres volt, sok százezer ember vett részt benne.

Mindenkinek vagy csak szakmai szervezeteknek ad konzultációs lehetőséget?


Ezt majd meglátjuk! Azt szeretném, ha minél többen vehetnének ebben részt, aztán majd kiderül, hogy az ésszerűség mit diktál.

Térjünk vissza egy kicsit a pénzre, hiszen az is fontos kérdés, hogy a Valutaalap, a hitelezőink mit engednek és mit nem. Hol tartanak a tárgyalások?

A Nemzetközi Valutaalappal azért nem tárgyalunk, mert senki sem hatalmazott fel bennünket erre. Ismerjük az IMF képviselőit, illetékeseit, privát reggelik keretében szoktunk is mi, politikusok, illetve a párt szakérői velük találkozni.

Az ilyen kapcsolat gyakran fontosabb, mint a hivatalos tárgyalás.

Igen, az ügy szempontjából talán még fontosabb is, de én a formákat fontosnak tartom. Nem akarnék abba a hibába esni, amikor a forma megelőzi a tartalmat, de bizonyos formák betartása nélkülözhetetlen a demokráciához, az egymás iránti tisztelethez.

Igaz, hogy beszélgetünk az IMF vezetőivel, de tárgyalni, megállapodni nem tudunk velük semmiben, mint ahogy ígéretet tenni sem. El tudjuk nekik mondani, hogy mit gondolunk a jövőről, de megállapodni nem tudunk velük, mert a választók erre nem hatalmaztak föl minket. Látszólag kicsi különbség, de mégis ezen áll vagy bukik az egész demokrácia, és ezeket a formákat be kell tartani. És én skrupulus módon igyekszem is ezt megtenni.

Tehát nem tárgyaltunk az IMF-fel, de ismerjük a szándékait, a véleményét, és a szervezet illetékesei is ismerhetik a mi szándékainkat. Azonban még nem ültünk le egy asztalhoz, hogy dűlőre jussunk egymással. Ez még ezután következik.

Hangsúlyozni, hogy miközben fontosnak tartom a tárgyalásokat az IMF-fel, nem szeretném, ha megmaradna Magyarországon az a felfogás, amely szerint az ország léte a külföldtől függ. Az kétségkívül igaz, hogy a külföld nem lényegtelen, könnyebbíteni és nehezíteni is tudja az életünket, de azt, hogy mit akarunk, mi döntjük el. Életünk a mi kezünkben van, még akkor is, ha az Európai Unió tagjai vagyunk, és nagy országok vesznek bennünket körül: az oroszok egyfelől, a németek a másik oldalról, és az Egyesült Államok sincs már a modern technológia miatt olyan messze, mint korábban volt.

Ez persze nem azt jelent, hogy fittyet hányhatnánk a józan észnek, a bennünket körülvevő világban zajló változásoknak. De tudnunk kell, hogy a sorsunk a mi kezünkben van. Ma nem ez a helyzet. Ma nagyon sokan úgy gondolják, hogy valaki máson múlik az ország talpra állása, és, hogy nem is baj, ha az ország nem a saját lábán áll. Ezt nagy bajnak tartom. Az ország nem függhet külföldi hitelektől. Nekünk a saját lábunkra kell állni, és a gazdaságpolitikában ennek érvényt is szeretnék majd szerezni.

Ha ezt belátják az emberek, akkor azt is be kell látniuk, hogy többet kell dolgozniuk. Tényleg többet kell dolgoznunk?

Kezdjük inkább azzal, hogy kevesebbet kell lopni.

De az emberek nem lopnak! A politikusokra szokták mondani, hogy lopnak, de rájuk is úgy általánosságban.

Igaz, de nem szeretek általánosságban beszélni dolgokról. Én arról beszélek, hogy a magyar gazdaság teljesítményét ma lerontja egy olyan kialakult gyakorlat, amely nemcsak a politikára igaz - tehát a megjegyzése ennyiben talán némi kiegészítést elbír. A gazdaságban is kialakult az a gyakorlat, hogy ahol nincs állami szereplő, a megrendelések után mindenfajta visszatérítéses, beszámításos módszerek működnek. Ez jól mutatja, hogy valami alapvetően elromlott. Az állam és a gazdaság érintkezésénél talán még nagyobb nagyságrendben érzékeljük ezt, de egy dolog biztos: ma nem úgy működik a magyar gazdaság belső szabályrendszere, ahogy működnie kellene.

Tehát igen: többet is kell dolgozni, de először ki kell iktatni azokat a rossz szokásokat, amelyek mindennek a költségét megemelik. Ezt az egyszerűség kedvéért a lopás kifejezéssel írtam le. Nem a politikusokra gondoltam kizárólag, bár egy szép csokor közülük is ideértendő, hanem arról beszélek, hogy ma vannak a gazdaság hatékonyságát, és ilyen értelemben az ország felemelkedését és növekedését gátló rossz szokások, reflexek, amelyek az elmúlt években alakultak ki, illetve erősödtek föl. Ezektől meg kell szabadulni, és máris könnyebb lesz az élet.

A jobb adórendszer segítségével megszabadulhatunk ezektől?

Az adórendszer fontos lépés, mint ahogy a közbeszerzési szabályok megváltoztatása, a fizetési határidők rövidítése, a monopóliumok, tehát az egyoldalú erőfölénnyel visszaélés szabályozása is az, a Gazdasági Versenyhivatal és a verseny oldaláról. Az adócsökkentés talán a fő irány, a legmarkánsabb, legvastagabb oszlop, de jó néhány más pillért is föl kell azért állítani.

4

Előrehozzák az önkormányzati választást, ha kapnak erre felhatalmazást, hogy ne kelljen még arra is kampányolni, hanem mindjárt nekiálljanak dolgozni?

Ez nehéz kérdés, sokfajta szempontot kell mérlegelni. Ha a kérdést úgy tesszük fel, ahogy szerintem érdemes, vagyis, hogy van-e az önkormányzati választásnak optimális időpontja, akkor azt mondhatjuk, hogy Nyugaton sokszor félidőben van, tehát egyfajta jelzés két parlamenti választás között.

Arról, hogy jól kormányoznak-e.

Igen, meg arról, hogy mennyire elégedettek az emberek az eredményekkel vagy azok hiánya miatt mennyire elégedetlenek. Tehát az egyik vélemény szerint az önkormányzati választásokat érdemes a parlamenti után két évvel tartani.

Van azonban, aki azt mondja, hogy minél közelebb hozzuk időben a két választást egymáshoz, annál jobb, mert akkor egy kampánnyal túl lehet esni az egészen. Van, aki meg az önkormányzati választást a parlamenti ciklus végére tenné, hogy föl tudjon pörögni az ország közvéleménye az igazán fontos parlamenti választásra. Nehéz itt okosnak lenni. Ahány ország, annyi megoldás.

Én nem szívesen nyúlok ahhoz, ami van, tehát azokhoz az emberekhez tartozom, akik akkor változtatnak, ha úgy gondolják, hogy amit létrehoznak, az jobb, mint a megelőző állapot volt. Biztos Önöknél is elhangzott otthon nem egyszer az a mondat, hogy fiam, akkor kritizálj valamit, ha tudsz jobbat. Ez ugyan közhelynek tűnik, de nagyon fontos szabály. Akkor kell valamin változtatni, ha biztosan tudunk jobbat. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve afelől, hogy ma a magyar közgondolkodás tud jobb megoldást, mint ott hagyni az önkormányzati választás időpontját, ahol van, illetve, az elmúlt húsz évben volt.

Bevallom, a kérdésem csak a mostani választásra vonatkozott, de akkor ezek szerint a válasz egy távolabbi időszakra is irányadó. Egyelőre, amíg nincs jobb, addig nem változtatnak.

Igen, így gondolom, de majd össze fognak ülni a parlamenti képviselők, és megvitatják a kérdést. Az álláspontom az, hogy vannak ennél sokkal fontosabb teendőink is, nem ezzel kell kezdeni. Inkább kezdeném azzal, hogy az önkormányzati képviselők létszámát a választási ígéretünknek megfelelően már a mostani voksolás előtt jelentősen csökkenteném.

Ez hogyan lehetséges?


Hozunk egy törvényt arról, hogy mondjuk egy városban a képviselő-testületek létszáma fele akkora, mint eddig volt.

És akkor rájuk már eszerint lehetne szavazni?

Azt gondolom, hogy az emberek azt várják tőlünk, tőlem is, hogy ennek a vállalásunknak minél hamarabb szerezzünk érvényt. Tehát a politikai élet szereplőinek, a hivatásos politikusoknak a létszámát felezzük meg úgy, ahogyan ezt vállaltuk, és ahogy legjobb meggyőződésünk szerint ez az ország érdeke is.

Nagyvárosnál érdemes felezni, egy háromtagú képviselő-testületnél nyilván nem.

Persze. A józan ész ösvényéről nem érdemes letérni, a doktriner gondolkodás oda juttat bennünket, ahol most tart a világ,meg Magyarország.

Egy füst alatt a főváros irányítását is átalakítják?


Ez a legnehezebb kérdés, ezért itt vagyok a legóvatosabb. Ehhez azért nagyon sok konzultációra és szakmai megbeszélésre lesz szükség. A főváros nyilván nem működhet tovább úgy, ahogy eddig, de még ezt is el lehet rontani, bármilyen meglepő. Tehát itt is az óvatosság híve vagyok, de a nyár talán elegendő időt ad arra, hogy néhány változást végrehajtsunk, illetve átgondoljunk. Itt megint csak szükség lesz külső erők bevonására, ezt nem tekintem kizárólag parlamenti vagy politikai kérdésnek.

Külső erők, önkormányzati szövetségek?


Meg a kerületi polgármesterek, Budapest számos kiemelkedő szakértője. Nekik is kell adni lehetőséget a részvételre.

Utolsó kérdésem: hova megy első külföldi útján miniszterelnökként?

Majd ha a választók döntöttek a miniszterelnök személyéről, akkor ezt a döntést is meg fogjuk hozni.

Hova szeretne menni? Majd ha a választók döntöttek.

Hagyjunk valami izgalmat a választások utánra is.

Hanganyag: Exterde Tibor