Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Sem kétségbeesés, sem tétlenkedés - Orbán Viktor a választás utáni első napok teendőiről

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A Fidesz elnöke szerint a választópolgárok lebecsülését jelentené, ha pártja már az első forduló előtt győztesnek érezné magát. Orbán Viktor az InfoRádiónak adott exkluzív interjúban azt mondta: arra számít, hogy a második forduló előtt főleg azokra a helyekre kell elmennie majd, ahol nehezebb sorsú, reménytelenebb emberek laknak. Az elmúlt időszakban már folytatott tapogatózó tárgyalásokat az Európai Unióból érkező pénzek átcsoportosítására, tette hozzá, hogy ezzel is felgyorsítsa a tervezett munkahelyteremtést. Orbán Viktor pontos összeget nem mondott, de utalt arra, hogy jelentős forrásokról van szó.

Miért ébrednénk más Magyarországra, ha a Fidesz nyeri a választást?

Magyarország ma alig mer reménykedni a jövőjében, nem bízik a saját erejében, elvesztette az önbizalmát, azt gondolja magáról, hogy nem képes nagy dolgokra. Szerintem vasárnap este ki fog derülni, hogy ez nem így van, s így a napfelkelte már egy reménykedő országra köszönt majd.

Történik mindez azért, mert a választók elsöprő többsége a Fideszre voksol?


Lehet a Fidesz felől is nézni a világot, és aligha volna meglepő, ha én ezt tenném. De nem ezt javaslom. Az ország felől érdemes nézni a történéseket. Az a kérdés, hogy az ország visszanyeri-e a hitét abban, hogy közösen nagy teljesítményekre vagyunk képesek. Az ehhez vezető út első lépése az, hogy a polgárok választanak egy olyan kormányt, amely aztán ezt a célt tűzi ki maga elé. Vagyis az új kormány legfőbb feladata az lesz, hogy alkalmassá tegye az országot nemzeti ügyek középpontba állítására, és persze megvalósítására.

De a választás csupán - legalábbis az első fordulóban - két jó helyre húzott iksz. Ezt nem nehéz megtenni. Mitől lesz más a nap?

Először is nem olyan egyszerű dolog behúzni az a két ikszet. Van például sok választópolgár, aki ezt nem teszik meg. Nyolcmilliónál valamivel több magyar választópolgár él ebben a hazában, és hat milliónál ritkán mennek el többen szavazni.

Így szokott lenni szinte minden választáson.

Tehát kétmillió honfitársunk számára igenis problémát jelent az a két iksz. Nagy kár! Õk hiányoznak! Akkor lenne az igazi, ha ők is eljönnének. Másfelől nem könnyű eltalálni a jó választ eltalálni sem. A választások eredményének súlyos következményei vannak. Ez nem szimpátiaszavazás, nem dühkitörés, hanem józan megfontolt döntés, amely a jövőnkről szól. Ez sem olyan egyszerű dolog, mint talán a kérdésből kitűnik. A változáshoz vezető úton a legnehezebb lépés az első lépés, amikor az ország közössége kinyilvánítja, hogy le akarja zárni azt a korszakot, amelyben addig élt, és kinyilvánítja arra vonatkozóakaratát, hogy a jövőben egy másik korszakban szeretne élni. Szerintem erről szól, szólhat majd a vasárnap esti választás.

Látja már a második lépést? Legelőször is a sajátját? Mit fog csinálni hétfő reggel, ha fölébredt?

Lehet, hogy most sikerül kicsit hosszabban aludnom, az azt hiszem, jót tenne. Mindenkinek, nekem leginkább.

Mindannyiunknak.


Másfelől, sok vesztegetnivaló idő nincsen. A választás nem ér majd véget jó néhány választókerületben az első fordulóban, lesz ott egy második fordulós küzdelem is. Tehát az első napi teendőm az lesz, hogy megtervezem a következő két hetemet, hova kell elmenni, miért pont oda, hogyan kell odamenni, mit kell ott csinálni. És persze, ha a választási eredmény számunkra megfelelő lesz és úgy látszik majd, hogy a második fordulóban is sikerre juthatunk, akkor majd már több energiát kell fordítani a kormányzati munka előkészítésére.

Komolyan hisz abban, hogy a második forduló még számít? Az összes kutató egy irányba húzó becslése szerint ez a választás eldőlhet már az első fordulóban, mert egyéni választókerületekben tarol a Fidesz.

Igen, de a kutatók is csak egy szavazattal rendelkeznek, nem ők döntik el a választás eredményét, hanem a választópolgárok, és amíg ez nem történt meg, egyfelől nem okos, másfelől pedig nem illendő úgy kezelni a választásokat, mint egy lefutott mérkőzést. Azért minden demokráciában az első lépés, a kezdő rúgás, mindennek az origója, a kiindulópontja az a választópolgári akarat. Minden olyan szófűzés, mondat, gondolat az emberek lebecsülését jelenti, amely a voksolás előtt már megtörténtnek tekinti a népakarat kinyilvánítását.

Látják már, hogy hol lehetnek a második fordulóra olyan kerületek, ahol csatába kell még menni?

Hogyne! Van erről nekem egy térképem és egy elgondolásom. Azt gondolom, hogy kevesebb helyre kell menni a második körben, mint korábban ez szokás volt. Két forduló között rendre a nyakamba kellett venni az országot, utaztam egyik végéből a másikba. Szerintem most más lesz a helyzet.

Hol lesz a legtöbb dolga? Északon, délen, kelen, nyugaton?

Ezt is a választópolgárok döntik majd el, de vannak olyan vidékek, melyek hagyományosan nehéz területnek minősülnek. Ahol nehezebb sorsú emberek élnek, ahol több a csalódott polgár, ahol nagyobb a baj, magasabb a munkanélküliség, ahol a reménytelenség is sokkal nagyobb, ott jellemzően a második körre még nyitva marad a mandátum sorsa. Ahol az emberek bizakodóbbak, ahol kicsit talán jobb állapotban is vannak, könnyebbek az életkörülményeik, van munkájuk, ott könnyebben alakul ki egybehangzó akarat. Minél nagyobb a kétségbeesés, annál inkább szétfut a vélemény.

Ezeken a területeken a Jobbik vagy az MSZP lesz inkább az ellenfél?

Ez érdekes kérdés, magam is érdeklődve várom a választópolgárok döntését.

Sejtése van róla?

Lehet így, lehet úgy! Lehet eső, lehet sár.

Nyilván számol azzal, hogy az első forduló után az önökre voksolók minden probléma megoldását öntől fogja várni. Mit tud nekik mondani?

Ez a dolgok természetes rendje. Ha már az ember a választópolgárok bizalmát kérte, aztán pedig megkapta, ne lepődjön meg azon, hogy a választópolgárok be akarják váltani szavazatukat. Vagyis a szavazópolgárok elvárják a győztestől, hogy végrehajtsa azt, amiért kitüntették a bizalmukkal. Ebben semmi meglepőt nem látok. Ráadásul nem ez lesz az első ilyen élményem, már hogyha ez bekövetkezik. Bízzunk azért a választók számunkra kedvező döntésében, de voltam már ilyen helyzetben 1998-ban is. Ráadásul akkor egy bő évtizeddel fiatalabb voltam, mint most. Valószínűleg nehezebben viseltem azt a helyzetet, mint ahogy talán viselném a jövőben. Nyugodtan várom a választások utáni első reggelt.

Mit mond majd a fiataloknak?

Arra fogom biztatni őket, hogy ne csak szeressék a hazájukat, hanem bízzanak is benne. Keressék itthon a lehetőségeket! Ha mégis úgy döntenek, hogy valamiért, úgymond "inaséveikre", esetleg tanulni, vagy egzisztenciális alapjaik megteremtése végett elmennek, akkor ne tekintsék ezt életük végleges döntésének. Jöjjenek vissza, és hozzák vissza azt a tudást, amit megszereztek! A munkanélküli fiataloknak azt mondom majd, hogy az első perctől kezdve a munkalehetőségük megteremtéséért fogunk dolgozni, és lesz is számukra munkalehetőség. A szakképzésben résztvevő fiataloknak pedig egy merőben új, a magyar valósághoz, a magyar gazdasághoz sokkal jobban igazodó szakképzési rendszert fogok ígérni, és ezt az ígéretet azt rövid időn belül meg is fogjuk valósítani. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen alakított munkacsoportunk már dolgozik az új magyar szakképzési rendszer kialakításán.

Meg fogják kérdezni, hogy meddig várjanak? Mikor válik valósággá az ígéret? Mit felel majd nekik?

Azt fogom mondani, hogy nem lehet a nulláról egyből a tízes kockára ugrani. El kell indulni, előbb az egyes kockára lépni, majd következik a kettes, szépen végig, aztán megérkezünk a tízesre. Tőlem az első perctől kezdve elvárhatják azt, hogy jól láthatóan és érezhetően abba az irányba haladjak, amilyen irányba ők elmozdítanák és a voksaikkal reményeink szerint el is mozdítják Magyarországot. Nem lesz elvesztegetett pillanat.

Mit fog mondani a vállalkozóknak és a vállalkozók közül is kikhez szól majd?

A vállalkozók esetében a helyzet meglehetősen egyszerű, ugyanis Magyarországon hiányzik egymillió munkahely. Ha egymillióval többen dolgoznának, akkor a magyar gazdaságnak - a világgazdaság hullámzásához igazodva - lennének ugyan időnként váltólázas rohamai, de nem lennének válsággörbéi. Rendben lenne, tervezhető és kiszámítható lenne a magyar gazdaság, és így tervezhető és kiszámítható életet is biztosítana azoknak, akik a magyar gazdaságban dolgoznak, legyen szó vállalkozóról vagy éppen munkavállalóról. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon, márpedig a vállalkozók nélkül nem megy, hiszen a munkahelyek nagy részét nekik kell létrehozniuk. A mindenkori magyar államnak pedig ehhez kell segítséget nyújtania, ennek a föltételeit kell megteremtenie. A vállalkozókkal közösen létrehoztunk jó néhány, a munkahelyteremtéssel is foglalkozó munkacsoportot, és szeretném őket bevonni majd a kormányprogram elkészítésébe. Ceterum censeo... akkor, hogyha a választók vasárnap este bennünket tisztelnek meg a bizalmukkal.

Az egymillió új munkahelyre továbbra is tíz éves távlatban kell számítani?

Ezt tartom vállalhatónak. Én örülnék, remélem, lesz is okom erre, ha mindez hamarabb teljesülne, sőt, hogyha az egymillió munkahely nagyobb része inkább az első egy-két-három évben jönne létre, de ezt majd meglátjuk. A mai, meglehetősen gyorsan változó világgazdasági helyzetben csínján kell bánni a időpontokkal meg a százalékokkal. Tíz év alatt lehet egymillió új munkahelyet lehet teremteni. Márpedig ha lehet, akkor meg is fogjuk teremteni.

A magyar állam biztosítja a munkahelyteremtés forrásait, vagy tőlünk, nem munkaadóktól kérik, hogy tartsuk ezt fontosnak és adjunk pénzt a munkahelyteremtésre?

Az állam pénzt is átcsoportosít munkahelyteremtésre. Már tapogatózó tárgyalásokat folytattam az Európai Unióból érkező pénzek átcsoportosítására. Az a tervem, hogy az európai uniós támogatások minél nagyobb hányadát a kis- és középvállalkozók felé próbáljuk eljuttatni, mert a magyar valóság azt a képet mutatja, hogy a kis- és középvállalkozások tudnak a leggyorsabban és a legtöbb embernek munkát adni.

Milyen nagyságrendű összegre gondol?


Jelentősre.

A magyar, vagy az uniós költségvetéshez képest?

Minden költségvetéshez képest jelentős összegre gondolok. Engedje meg, hogy a helyzet pontos feltárása, vagyis az átadás-átvétel előtt százalékokról, forintokról, eurókról, konkrétumokról ne nyilatkozzak.

Hétfőn nem lesz az első dolgaik között az, hogy bemennek a minisztériumokba és belenéznek azokba a papírokba, melyekről most azt állítják, hogy ellenzéki erőként nem ismerhettek meg?

Még a köztársasági elnök döntése is szükséges ahhoz, hogy egyáltalán megkezdődhessen az átadás-átvétel. Tehát még ha szeretném is, akkor sem adottak ehhez a jogi feltételek. Egy dolog biztos: mi nem papírokat kutatunk, hiszen az egyszerű volna. A nyomozati kérdéseket hagyjuk a rendőrségre meg az ügyészségre! Inkább adatokat kell elemezni, folyamatábrákat kell megértenünk, melyek természetesen rendelkezésre állnak egy kormányzati rendszerben, a minisztériumokban. Ezekből az adatokból kiolvashatjuk a jövőt. Már most tudjuk, hogy az első negyedév végére, tehát három hónap elteltével a kassza csaknem üres, hiszen már elköltötték az egész évre szánt pénz 75 százalékát.

Így szokott ez lenni.

Van, amikor így van, van, amikor nem. A költségvetési hiány lefutási görbéje nem mindig azonos, különböző ciklusokban különböző íveket mutat. Május végére nagy valószínűséggel el fogjuk érni a száz százalékot, ami érthető magyar nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy nemcsak üres a kassza, hanem a padlást is kisöpörték. Ebből a helyzetből kell majd indulni a következő kormánynak.

De ön valószínűleg ebben a helyzetben sem engedheti meg magának, hogy azt mondja: üres a kassza, a padlást is lesöpörték, ezért nem tudunk semmit csinálni. Akkor is cselekednie kell. Mit fog csinálni?

Szerintem azt meg kell mondani, sőt, meg is kell mutatni, hogy a kassza is üres meg a padlást is lesöpörték. De ez nem ok sem a kétségbeesésre, sem a tehetetlenkedésre. Én nem egy olyan kormányt látok magam előtt, amely rendszeresen kiáll az emberek elé és intelligensen elmagyarázza, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Szerintem egy kormány mondja azt az embereknek, hogy bár a helyzet nehéz, talán sokkal nehezebb annál is, mint valaha gondoltuk, de mégsem adjuk fel a céljainkat. Ha más úton is, de elérjük azokat.

Üres kasszával mit lehet elkezdeni?


Az üres kasszával először is azt lehet tenni, hogy föltöltjük. Ez úgy lehetséges, ha többen dolgoznak Magyarországon.

De mire többen elkezdenek dolgozni, abba bele fog telni egy kis idő!

Sajnos ilyen problémák vannak. Ezt nevezik kormányzásnak. Ezért művészet a mi szakmánk.

Kibírja az ország azt, hogy nekiálljunk többen dolgozni?

Persze.

Mennyi idő kell ehhez?

Nem spekulálnék ezen olyan sokat. Azt a kérdést kell föltenni, hogy honnan lesz egy országnak pénze? Egy országnak pénze a saját teljesítményéből és a munkájából lesz. Ha nincs pénze, akkor nagyobb teljesítményre van szükség, és több embernek kell dolgoznia. Akkor majd lesz a közös kasszában is pénz. Ez nem olyan bonyolult. Fordítva azonban nem megy, hogy először pénzünk van, és utána kezdünk majd dolgozni. Azt hiszem, hogy minél hamarabb meg kell indítanunk a jó előre kidolgozott munkahelyteremtő programunkat.

Meg fogja érteni az országnak az a része is ezt a mondatát, amely a kolbászból font kerítést várja Öntől alappal, alap nélkül?

Úgy ismerem a magyar társadalmi és politikai kultúrát, hogy nem szokás kolbászból font kerítésre várni. Persze, mindannyian szeretnénk, ha így volna, bár hozzáteszem, ha ez bekövetkezne, nem biztos, hogy boldogok lennénk. Mert, ha a kerítés kolbászból van, akkor a kóbor kutyák laknak jól először, ráadásul kerítés sem marad, és ott állunk védtelenül.

De a lényeg, hogy az ember persze örülne, ha csak kitátaná a száját, és belerepülne a sült galamb, de a magyar emberek nem szoktak erre jövőt építeni, különösen nem a saját és családjuk jövőjét. Józanabb nép a mienk ennél. Tehát nem ezt várják tőlem.

Azt várják tőlem, hogy bizonyos jeleket már az első pillanatban megkapjanak; hogy azt érezzék, az ország vezetői látják és megértik a helyzetüket, együttéreznek velük, közösséget vállalnak velük és cselekedni akarnak. Az első ilyen legfontosabb dolog, amihez, persze, mint mindenhez, pénz is kell, de mégsem gazdasági kérdés: az a rend helyreállítása. Az emberek úgy érzik, hogy anarchia veszi őket körül, ezért rendet kell tenni az országban. Vannak olyan vidékek, ahol az állam megszűnt létezni, a rendőrség nyomokban lelhető föl, ha föllelhető egyáltalán, de nem tud rendet tartani. Ezeket a közállapotokat azonnal meg kell változtatni.

Az emberek bizonytalanságban érzik magukat. Ennek az egyik oka az a közbiztonság elpárolgása, a másik pedig az egzisztenciális biztonság megrendülése. Mind a két dologgal törődni kell. A közbiztonságért Pintér Sándor felel majd? Reggel köztelevízió műsorában azt mondta róla, hogy alkalmas embernek tartja.

Magyarországon többen is alkalmasak erre a feladatra. Majd ha eljön az idő és kapok rá fölhatalmazást, akkor kiválasztom közülük a leginkább megfelelő személyt.

Nem gondolt arra, hogy érdemes volna korábban felhatalmazást kérni a választóktól a kormány összetételére? Az ember szeret csapatban gondolkodni.

Ki hogy van ezzel! Én szeretem az egyértelmű felelősséget.

Ami az Öné.

Igen. A magyar kormányzati rendszert az alkotmány elég világosan körülírja, és úgy vélem, a magyar emberek észjárása is efelé mutat. Tudni akarják, ki az az ember, aki felelős az ország kormányzásáért - ki az az ember, akit később majd miniszterelnöknek választ meg a magyar Parlament. Lehet miniszter-jelölteket megnevezni, próbálkozni azzal, hogy a felelősséget vagy a munkamegosztást a nyilvánosság előtt érthetővé tegyük, de ez a lényegen nem fog változtatni. Az irányt, ami felé az ország halad, úgyis a miniszterelnökön kérik számon, és ez így van rendjén.

Ehhez képest éppen itt, az InfoRádióban nevezte meg Martonyi Jánost, mint a külügyek jövőbeni irányítóját. Az ő esete miért kivétel?

Õt kénytelen voltam megnevezni, bár ez egyébként ellenkezik az ízlésemmel és a fölfogásommal is; nem szeretem azokat az embereket, akik úgy csinálnak, mintha a választók véleménynyilvánítása már csak valamifajta formalitás lenne. Mélyen hiszek abban, hogy a demokrácia lényege az, hogy az emberek hogyan döntenek, és amíg a döntés nem született meg, nem lehet úgy viselkedni, mintha már tudnánk annak az eredményét.

Martonyi János, illetve a külügy esete azért különleges, mert 2011. január elsejétől Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, és ez rengeteg munkával jár. A felelősség horizontja is túlnyúlik Magyarországon, hiszen az Uniót kell vezetni, és ott már korábban tudni akarták, hogy ha kormányváltás lesz Magyarországon, akkor kivel kell majd együttműködni, az illető fölkészült-e erre. Tudni akarták, milyen irányokra számíthatnak, ezért ebben a rendkívüli helyzetben meg kellett neveznem a leendő külügyminisztert.

Más területen nem látott ilyen rendkívüli helyzetet?

Nem, mert ez külső körülmény volt, nem Magyarország belső helyzetéből fakad.

Belső körülmények nem indokoltak hasonló lépést?

Nem. A belső ügyek szempontjából az a fontos, hogy én világosan, érthetően beszéljek az irányokról, amelyeket Magyarországnak szerintem követnie kell, és erre kérjek fölhatalmazást.

Az irányok meghatározása magában foglalja a megvalósítás tartamát is? Azt, hogy ezt hány - kettő, nyolc év, tíz - év alatt lehet megvalósítani?


Természetesen erről is van a fejemben egy kép. Amit ebből felelősséggel el lehetett mondani, el is mondtam, de az ütemezés kérdése az iránytól függ. Az irányt tartani lehet, az ütemezést pedig mindig igazítani kell az éppen változó helyzethez. Van, amikor gyorsabban tudunk haladni, pedig azt gondoltuk, hogy nem így lesz, és van, amikor lelassulunk, pedig reméltük, hogy gyorsabban haladunk majd. Ezt már sokkal inkább aktuális, vagy taktikai, vagy napi kérdésnek tekintem, olyan kérdésnek, amelyről valóban a mindenkori kormánynak kell döntenie. De az irányt a választópolgároknak kell kijelölni, mert az a legfontosabb döntés.

Mennyire látja most kényszerítőnek a jövőbeli kormányzás alatt Önre nehezedő közhangulatot és a parlamenti ellenzék nyomását? Másfajta ellenzékkel fog szembenézni, mint amilyenhez hozzászokott.

Láttam én már mindenfajta ellenzéket. Amikor munkásőr volt az ellenzék fő ereje, meg egypártrendszer volt, amikor azt sem tudtuk, hogy választás lesz, az talán könnyebb volt? Az a nyomás sem volt kisebb.

A kormányzás felemelő és szép munka, ezért is van rá mindig jelentkező. De nehéz munka is, ezt kár eltitkolni. De aki nem a szépségéről meg a nagyszerűségéről beszél, vagy nem azt tartja elsődlegesnek, hanem a megpróbáltatást meg a törődést, amivel ez jár, a fizikai meg lelki fájdalmakat, az nem alkalmas erre a munkára. Ez olyan, mint a sportban: az ember kitűz maga elé egy célt, törekszik arra, hogy elérje, mindenki támogatja őt ebben, sőt, a cél elérése már nemcsak az ő ügye, hanem mindenkié. Nehéz élet? Másnak sem könnyű! Munkanélkülinek lenni talán könnyű? Vagy három gyereket nevelni annyi pénzből, amennyiből a rezsit alig lehet kifizetni? Általában élni, dolgozni ma Magyarországon nem könnyű. Ez alól a miniszterelnök sem lesz kivétel.

Alighanem éppen ezeket a kérdéseket fogja megkapni a Jobbiktól, amely azonnali radikális megoldásokat követel majd. Ezt is jól fogja viselni?

Persze, a Jobbik vagy bármely más párt részéről minden értelmes javaslatot meg fogunk fontolni.

Számít értelmes javaslatra a következő ellenzéktől?

Nem hiszem, hogy érdemes a reményt föladni.

Hátha bejön?

Igaz, hogy bolond lukból általában bolond szél fúj, de az élet oly sok változást hozhat. Egy új helyzetben régi emberek is másképpen viselkedhetnek, mindenkinek benőhet a feje lágya, megjöhet a felelősségérzete, hirtelen egy új helyzetben átérezheti, hogy most nem a hangerő, hanem a józanész számít. Miért zárnánk ezt ki?

A kormányzati szerkezetről döntött már?

Még egyszer mondom, amíg a választópolgárok nem hatalmaztak fel, addig én nem dönthetek...

Nem személyekről, csak szerkezetről.

Ha a kérdés úgy hangzik, vannak-e gondolataim a dolgok felől, akkor a válasz: igen.

Ez lett volna a következő kérdésem. Mit tart kívánatosnak?


Az egyértelmű felelősségi viszonyokat.

Ez mit jelent?

Azt jelenti, hogy ha most önnek azt a feladatot adnám - ami persze nem valami illedelmes viselkedés egy vendég részéről -, hogy nevezze meg Magyarország minisztereit, lehet, hogy komoly bajban lenne. Az elmúlt négy évben volt vagy hetven-nyolcvan miniszter Magyarországon. Ez így nem megy!

Kevesebb kell?

Nemcsak hogy kevesebb, mert így nem lehet egy országot kormányozni. A kormány olyan, mint egy átjáróház, emberek ki-bejárnak, a fontos kérdések, mint például a közbiztonság, hol ide, hol oda kerül. Azt sem lehet tudni, milyen szerkezetben működik a kormány, vagy legfeljebb azok értik, akik ebben a kormányban dolgoznak. Követhetetlen az egész. Így nem nagyon lehet dolgozni, ezt az eredmény jól mutatja. Nyugodt, kiegyensúlyozott, stabil viszonyokat szeretnék, ehhez pedig hozzátartozik az egyértelmű felelősség.

Minden területnek - például a közbiztonságnak, az oktatásnak, a kultúrának - lesz külön minisztere, vagy lesznek centralizált, központosított tárcák?

Minden területnek lesz felelőse, és az emberek pontosan tudják majd, hogy mely kérdésért melyik ember viseli a politikai felelősséget. Így azt is tudni fogják, hogy ha egy-egy területen jól mennek a dolgok, az kinek köszönhető, és azt is, hogy ha rosszul, akkor ki a felelős ezért.

Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy milyen rangban, államtitkári vagy miniszteri rangban lesznek?

Persze. Ezek már abszolút szakmai részletkérdések. A legtöbb választópolgárt ugyan talán érdekli ez, az életük lényegi kérdéseihez kevesebb köze van. Az emberek munkahelyeket szeretnének, közbiztonságot, ha bajba kerülnek és megbetegednek, akkor színvonalas egészségügyi ellátást, a gyerekeiket jó lelkiismerettel, nyugodtan akarják elengedni az iskolába. Azt szeretnék, ha a gyerekeik többre vinnék, és úgy látják, hogy az iskola ebben segít neki. Ezek az alapvető kérdések. A szakmai részletkérdések izgalmasak, nekünk fontosak is, hiszen mégiscsak mi működtetjük a magyar politikai életet, de az emberek szempontjából inkább az eredmény a fontos, az irány.

De végül Önön fognak mindent számon kérni, mint a miniszterelnökön, nyilvánvalóan.

Ez az élet rendje.