Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Mit mondott a házelnök? - Az interjú, amelyről vitatkoznak

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Kövér László a kormányzati jogalkotás mozgásterének bővítéséről nyilatkozott az InfoRádióban. A házelnök az Aréna című műsorban a parlament megerősítéséről, hatékonyságának növeléséről is beszélt. A nyilatkozat éles reakciókat váltott ki, ezért írásos formában újra közöljük az interjú ide vonatkozó részét, és összefoglaljuk eddigi belpolitikai hatását.Az interjú teljes egészét meghallgathatja az InfoRádió honlapján.
A következő ciklusban, ha nyernek, már csak a működtetés marad? Most így látja?

Az őszre vonatkozó törvényalkotási terv 42 pontos, ezt a kormány készítette elő. Ebben a legkülönbözőbb súlyú, nagyságú, hosszúságú és jelentőségű törvények vannak, törvényjavaslatok, módosítások vagy önálló törvényi kezdeményezések vannak. Ez a normális menete a törvényhozásnak. Tehát lehet, hogy a nagy átalakító munkálatokkal végeztünk, de attól még az élet újabb és újabb kihívások elé fog állítani bennünket, akár már most ősszel is, amit még nem látunk előre. Normális országokban egyébként, már úgy értem, bocsánatot kérek, tehát jobb adottságú vagy szerencsésebb sorsú országokban, ott, ahol a demokrácia régebbi hagyományokra nyúlik vissza vagy a legutolsó forradalmi átalakulás az évtizedekkel ezelőtt történt meg, és akkor sem egy diktatúrából kellett átmenni egy demokráciába, jogállamba, piacgazdaságba, hanem, mondjuk csak egy világháború szakította meg amúgy a demokratikus fejlődést, Franciaországban, vagy másutt. Ott azért is van több idő arra, hogy egy-egy törvényt a képviselők körüljárjanak, hosszabban vitatkozzanak róla, merthogy nem akkora az átalakítás igénye, nincs akkora munka, tehát úgymond csak - bocsánatot kérek ezért a szóért - csak menedzselni kell az országot, a folyamatokat. És ráadásul, amit én többször jeleztem, ez egybeesik a kormány szándékával, csak nem minden rajtunk múlik. Érdemes lenne azt is megfontolni hosszú távon, hogy nem kéne-e nagyobb felhatalmazást, nagyobb mozgásteret adni a kormánynak arra, hogy a mindennapi kihívásokra, az élet rezdüléseire reagáljon, és lazítsunk azon a megkötöttségen, amire a törvényhozás bizonyára a diktatúra utáni időszak eredendő bizalmatlanságából alakított ki gyakorlatot. Mindent törvényben akarunk szabályozni, a legrészletesebb szabályokat is törvénybe akarunk iktatni, amit aztán utána nehéz megváltoztatni, mert annak van egy átfutási ideje, van egy politikai ára, amit meg kell fizetni ilyenkor a vitákkal. Tehát én azt tartanám normálisnak, függetlenül attól egyébként, hogy a következő ciklusokban majd milyen kormányok lesznek, hogyha a parlament csak a legalapvetőbb szabályok, garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak.

Ez valamiféle rendeleti kormányzás lenne? A rendeleti kormányzás rossz íze nélkül?

Igen, tehát a második félmondat, az kifejezetten fontos. Tehát a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül. Nem rendeleti kormányzás igazándiból, hanem a törvényhozásnak a célja, hogy alapvető életviszonyokat szabályozzon. Most az a kérdés, amit el kell majd döntenünk, hogy mi számít alapvetőnek. Tehát az alapvető szó alatt mit értünk. Én ma úgy látom, hogy úgy törvényhozási tárgykörök kijelölése tekintetében, mint egyes törvények részletessége tekintetében a magyar törvényhozás túllép az optimálison, az egészségesen. Ez 1990-től 1998-ig indokolt lehetett, de még ezen éles politikai vitákkal a hátunk mögött is, amelyek lezajlottak az elmúlt három évben, én azt mondom, hogy bármilyen kormányok is jönnek a következő ciklusokban, érdemes lenne elszánni magunkat annak érdekében, hogy a parlament nagyobb mozgásteret adjon a kormánynak. Ne mindent törvényben akarjon szabályozni, hanem fordítsa az energiáit, amire most éppenséggel nagyon kevés energia jut, az elmúlt húsz évben is így volt ez, a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Tehát inkább számoltassa be a kormányt. Gyakrabban legyen ebben szigorúbb, hogy azzal a felhatalmazással, amit kapott, azzal hogyan és miképpen élt.

Ez lenne a jó ízű rendeleti kormányzásnak a másik lába? Egy erősebb parlamenti ellenőrzési jogosítvány? Tehát így képzelik el?

Így. De miután az embereknek végesek az energiái, nem beszélve az időről, ami egy napban csak 24 órát tesz ki, ezért nyilvánvaló, hogyha olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyekkel nem kéne, akkor olyan dolgokra kevés idő jut, amelyekre viszont kéne. Tehát nem csupán arról van szó Magyarország esetében, hogy erős kormányok vannak erős miniszterelnökökkel, legyen szó egyébként Antall Józsefről, Horn Gyuláról, vagy Orbán Viktorról, és mögöttük egy nagyon lojális hadsereg áll. Még csak nem is feltétlenül arról van szó, hogy a politikai viták háborúskodást elérő intenzitása gátolja a képviselőket, hogy esetleg a lojalitás határait átlépjék, amikor egy-egy kritikai véleményt fogalmaznak meg, hanem egész egyszerűen idejük, energiájuk sincsen rá. Ne felejtsük el azért azt sem, hogy a parlamenti képviselők nemcsak a törvényhozással foglalkoznak, hanem a választók képviseletével is. Tehát jelen pillanatban 176 képviselő a 386-ból.

A teljes Arénát meghallgathatja, ha ide kattint. Pontosabban a 384-ből, mert éppen kettővel csökkent összeférhetetlenség okán történő lemondásokkal a Parlament létszáma, és a 384 jelenlegi képviselőből 176 a választókerületével is kell hogy foglalkozzon, és bizonyára nem tud annyit foglalkozni vele, mint amennyit szeretne. És hogyha ehhez még hozzávesszük, hogy 2014 után mindössze 106 egyéni képviselő lesz, tehát az egyéni kerületek területe és a lakosságszáma is jelentős mértékben meg fog nőni, akkor ez azt is jelenti, hogy a képviselőkre még nagyobb teher hárul otthon a választókerületében, tehát még értelmesebben, ésszerűbben kell beosztani azt a munkát, amit egyébként itt a Parlament épületében végeznek.

De ez a rendszer, ha megvalósul ez a parlament és a kormány közötti megállapodás eredménye lenne, vagy kellene hozzá alaptörvényt módosítani? Mert ez elég jelentős változás.

Nem gondolom, hogy bármiféle alapvető törvényi átalakulásnak kell előfeltételül bekövetkeznie, inkább a hozzáállásnak kellene megváltoznia, tehát egyfajta gondolkodásmódbeli változásnak kéne végbemennie minden politikai erőn belül, függetlenül attól, hogy egyébként a következő változások után ki kerül ellenzékbe és ki kerül kormányra.

Valamiféle nem hivatalos megegyezés kéne? Az elég volna hozzá a politikai eliten belül, hogy ezt meg lehessen csinálni? Vagy fogadja el mindenki, hogy ez így jobb volna?

Igen, én azt gondolom, és akkor ennek úgy felszabadító hatással kellene bírnia a kormányzatokra, a kormányzati apparátusokra is, hogy az előterjesztések is ebben a szellemben készüljenek el. Tehát ha egy új törvényt terjesztenek elő, akkor bátrabbak legyenek, amikor azt mérlegelik, hogy mi az, amit a törvénybe bele kell írni és mi az, amit ki kell hagyni, és, mondjuk a felhatalmazási záradékban kell majd utalni arra, hogy a részletesebb szabályokat a kormány rendeletben határozhatja meg. Tehát ha a kormány is érzi maga mögött azt a biztonságot, hogy hagyják dolgozni a saját képviselői, akkor nyilvánvalóan ez az apparátusra is átáramlik. Azért azt az apró körülményt ne felejtsük el, merthogy majdnem elfelejtettem, azért nemcsak arról van szó, hogy a parlamenti képviselők gondolják azt, hogy meg kell kötni a kormány kezét, hanem bizony az érintettek meg az érintettek lobbija is nagyon erős befolyást gyakorolnak a törvény-előkészítő folyamatra, és mindenféle garanciákat szeretnének belecsempészni az előterjesztésekbe, hogy mire a Parlament elé kerül az előterjesztés, addigra többé-kevésbé már eldöntött kérdésekkel lehessen számolni.

Hogy látja, a Fideszben megvan ez a fajta nagyvonalúság a mindenkori kormányok tevékenységének bővítése iránt? Mert a Fidesz azért a törvényeiben nagyon aprólékosan nagyon szeretett mindent beleírni, nehogy baj legyen, ha nincs benne.

Nem mondom, hogy mi másképp gondolkodunk, vagy a Fidesz, mint párt vagy politikai közösség kilógott volna az elmúlt húsz évben a többiek közül, merthogy alapvetően úgy fogta volna fel a kérdést, ahogy ezt én teszem. Még azt sem állítom, hogy én már ciklusok óta így gondolom és meg nem értett zseniként próbálom most itt végre előadni a magam világmegváltó gondolatait. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az elmúlt három év nagyon kiélezte ezt a problémát, tehát sokkal kevésbé lett volna a törvényhozás élete nehéz, hogyha nem olyan megközelítésben tárgyaltuk volna meg a törvényeket és fogadtuk volna el, ahogy ezt megtettük. Vannak azért olyan törvények, már elnézést kérek, hogy még bonyolítom a helyzetet, ahol, persze, nincs ilyen mérlegelésnek lehetősége, a Polgári Törvénykönyvben annak kell szerepelnie, aminek a Polgári Törvénykönyvben szerepelnie kell. Legfeljebb az a kérdés, hogy még a Polgári Törvénykönyvön kívül hány más törvényt kell alkotni ahhoz, hogy az ebbéli viszonyainkat szabályozza. Tehát itt azért különbséget kell tenni bizonyos törvényhozási fajták között.

A teljes Arénát meghallgathatja, ha ide kattint. Kövér László házelnök hétfőn, az InfoRádió Aréna című műsorában vetette föl, hogy az Országgyűlés átadhatná bizonyos részletszabályok kialakításának jogát a kabinetnek.

A nyilatkozat nyomán Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Bajnai Gordon, az Együtt-PM szövetség vezetője közösen követelték Kövér László lemondását. Török Zsolt, az MSZP szóvivője elmondta: A rendeleti kormányzás bevezetésére vonatkozó javaslatával a kormánynak akar több hatalmat adni és az Országgyűlésnek kevesebbet, egyébként az autokratikus rendszerekre jellemző, teljesen mindegy, hogy barna vagy vörös mázzal vannak leöntve, Kövér László ez irányú javaslata egyszerűen elfogadhatatlan demokraták számára, éppen ezért Kövér Lászlónak mennie kell.

A Jobbik is úgy értelmezte a házelnök szavait, hogy Fidesz újra népköztársaságot csinálna Magyarországból, ahol a parlament csak bábként funkcionál.

Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint azonban az ellenzék félreértette a házelnököt, aki pont az Országgyűlés kormány feletti ellenőrzési jogát erősítené azzal, hogy nem foglalna törvénybe minden kisebb jogszabályt.

A trafiktörvény is ilyen példa, de például a szabálysértési törvénynél ma is van egy megosztás, azok között, hogy melyek azok a tényállások, amelyeket kormányrendelet szabályoz, melyeket kell törvényi szinten szabályozni, ezek az elmúlt 2 évtizedben is folyamatosan változtak, tehát ez egy szakmai vita.

Kövér László szintén nyilatkozott az ügyről azóta, előbb az Echo TV-nek, majd a Zalai Hírlapnak mondta el ismét, hogy célja az ésszerűbb feladatmegosztás a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között.

Századvég: célszerű újragondolni a jogalkotási tevékenységet

A témáról kifejtette véleményét a Századvég Politikai Iskola Alapítvány is. Mint az MTI-hez eljuttatott elemzésükben írják, a parlamenti működés megújításával összefüggésben célszerű a jogalkotási tevékenység újragondolása is.

A közleményben utalnak arra, hogy "az Országgyűlés elnöke által az elmúlt napokban tett - és vitákat kiváltó - nyilatkozat szerint a jövőben érdemes újragondolni a törvényhozás és az alacsonyabb, rendeleti szintű jogalkotás közötti tehermegosztást".

A Századvég Alapítvány szakértői jelezték, hogy a következő parlamenti ciklus jelentős változásokat fog hozni, 2014-től csökken a képviselők száma, és főállásúak lesznek. Az átalakuló parlament szakszerűbb és hatékonyabb működésével összefüggésben célszerű lehet a jelenleg "túlburjánzó" törvényi szabályozás alapos áttekintése és a túlszabályozottság megszüntetése - írták. Kiemelték, hogy ezzel a hazai jogrendszer törvényi szintje megtisztulna a feleslegesen törvényben szabályozott rendelkezésektől, s a jelenleginél szerencsésebb egyensúly alakulhat ki az Országgyűlés és a kormány jogalkotási tevékenysége között.

A Századvég szerint nem képezi vita tárgyát, hogy a 20. századi totalitárius rendszerek érdemi funkcióiktól megfosztva csak díszletnek használták a törvényhozó testületeket, parlamentáris demokráciában ugyanakkor az ilyenfajta rendeleti kormányzás elképzelhetetlen.

Tehermentesíteni a "törvénygyárat"


A közleményben felidézték, hogy Magyarországon még a rendszerváltás előtt született jogalkotási törvény határozta meg, mely témákat kell mindenképpen törvényben szabályozni, míg az alkotmány az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat utalta törvényi szintre. Jelezték: a rendszerváltás után "valóságos törvénygyárrá" változott az Országgyűlés, ezzel együtt viszonylag szűk maradt a kormány és tagjainak rendeletalkotási mozgástere.

Ismertették, hogy a ciklusonként megalkotott törvények száma minden esetben meghaladta a 400-at, így 2012 végéig 3140 törvény született. Mindez azzal járt - tették hozzá -, hogy az Országgyűlés tevékenységének jelentős részét a törvényalkotással kapcsolatos folyamatok teszik ki, s emiatt egyrészt a parlament folyamatos feszített munkarendben dolgozik, másrészt az egyéb funkciók gyakorlása - például a végrehajtó hatalom ellenőrzése és a vitafórumként való működés - háttérbe szorul.

Az alapítvány álláspontja szerint szükség lenne a törvényhozás tehermentesítésére, amelynek egyik eszköze lehet a törvényhozás kizárólagos tárgyainak meghatározása, az egyes jogalkotó szervek kompetenciáinak világos elhatárolása. Megjegyezték: a parlamentáris demokrácia intézményrendszere megszilárdult, garanciái kiépültek, így indokolt lehet a törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok közötti egyensúly megújítása. Kiemelték: az alaptörvény és más rendelkezések világosan körülhatárolják azokat a tárgyakat, amelyek az Országgyűlés kompetenciájába tartoznak, és ezek ebben az alkotmányos berendezkedésben semmilyen módon nem érinthetők.

A teljes Arénát meghallgatja, ha ide kattint.

Hanganyag: Exterde Tibor