Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Így kell beszélni a gyerekekkel a terrortámadásokról

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Beszélni kell a gyerekekkel a párizsi terrortámadásokról - mondta az InfoRádió által megkérdezett szociológus és gyermekjogi szakértő. Õk úgy vélték: érdemes megnyugtató válaszokat adni a gyerekek kérdéseire és esetleges félelmeikre. Jobb, ha a szülőtől hallják ezeket. Akadt azonban olyan pszichológus is, aki a felsőtagozatig szóba se hozná a kérdést.

Kell-e beszélni a gyerekekkel a párizsi merényletekről? - ezt a kérdést tettük föl három szakértőnek.

Herczog Mária szerint otthon és az iskolában is szóba kell hozni ezt a témát, mert a gyerekeknek információkra és feszültségoldásra van szükségük. Ez azonban gyakran azon bukik meg, hogy a felnőtteknek sincs saját álláspontjuk, és ők maguk sem tudják kezelni a szorongásaikat - tette hozzá a szakember.

"A szülőknek kiemelt felelőssége van abban, hogy mindenről, a gyerek korának, érettségének és az adott körülményeknek megfelelően beszéljenek. Adott esetben a szülő a saját szorongásairól is beszélhet, persze nyilván nem célszerű a gyereket tovább elbizonytalanítani és még a saját félelmeit is ráakasztani" - figyelmeztetett a szociológus.

Herczog Mária hozzátette: "egy másik, talán ennél is fontosabb kérdés azonban az, hogy a Magyarországon sajnálatos módon az iskolában és az óvodában sem szokás az ennél sokkal kevésbé megrázó témákról beszélni a gyerekekkel. Pedig ha van pedagógiailag jó lehetőség, akkor az éppen az ilyen helyzetek feldolgozása lenne. Ilyenkor a gyerekek részben megoszthatják az álláspontjukat és az ismereteiket a tanárokkal, akik ezeken keresztül részben direkt, részben szimbolikus módon is segíteni tudják a gyerekeket. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az iskola a tényleges céljait betöltse: érdemi információkat, készséget, segítséget nyújtson a gyerekeknek abban, hogy gondolkodó, nyitott, ismeretekkel felruházott felnőttekké váljanak."

A szociológus egyetértett azzal a felvetéssel, hogy lehet, hogy adott helyzetben a szülők sem értik pontosan és meg vannak rettenve az eseményektől, és hozzátette: "itt is az információk különböző szintjeiről beszélünk." Úgy vélte: "a párizsi terrortámadást és annak a tágabb kontextusát, ahogy a menekültválság kérdését is meg kell beszélni a gyermekeinkkel. Hogy mit jelent a szolidaritás, a félelem, az eltérő kultúrák, az integráció, vagy az, hogy érzékenyek, empatikusak vagyunk más emberek bajával, miközben meg szeretnénk védeni a saját életünket, hogyan hozhatók ezek összhangba. Hogyan lehet kezelni a kialakuló konfliktust. Az volna remek alkalom, hogy ezt a fajta befogadó, toleráns, ugyanakkor a saját érdekeket is jól artikuláló beszélgetést akár egy ilyen tragédiával összefüggésben lefolytassák."

Herczog Mária szerint Magyarországon a szülők és sajnos a szakemberek többsége nagyon nehezen alakítja ki a saját álláspontját. "Ez egyébként a média és az iskolarendszer problémája is. A magyar tömegtájékoztatásban a legritkább esetben lehet annak valaki tanúja, hogy kulturált módon ütköztetnének véleményeket az emberek egy stúdióban vagy újságban. Ahogy ezt a fajta vitatkozást az iskola sem erőlteti, megmondja a tanár, hogy ő hogyan látja vagy mi van a könyvben és ezzel be is fejeződött a beszélgetés. Így persze nem is lehet kialakítani álláspontokat." A szociológus szerint ennek az a következménye, hogy amikor egy ilyen, egyébként rendkívül sokrétű kérdéssel találjuk szembe magunkat, akkor jön a szőnyeg alá söprés. Ennél sokkal kisebb tragédiák: iskolai, családi konfliktusok, vagy ha a gyerek által olvasottak, gondoltak eltérnek a tanultaktól, jó lehetőség a feldolgozásra. És akkor, ha ilyen katasztrofálisan súlyos dolog történik, már meglennének az alapok. "Nehéz a párizsi vérengzésekkel kezdeni" - fogalmazott Herczog Mária.

Ha gyakorolnánk, jobb lenne az életünk!

"Olyan családokban, ahol nem mondják meg a gyerekeknek, hogy örökbe fogadták, hogy meghalt a nagypapa, valaki börtönbe került, elvesztette a munkáját vagy rákbeteg, ott nagyon nehéz katasztrófákról beszélni. Ha ezt tanulnánk, treníroznánk magunkat, a mi életünk is jobbá válna; a párkapcsolatunk, a munkahelyi és szomszédsági viszonyaink. Ez a tragédia nagyon nagy lehetőség arra, hogy az iskolában elkezdjenek ezekről beszélni, akár a szülők bevonásával, ami szintén nagyon jót tenne. Együtt megbeszélni, hogyan lehet erről kommunikálni, mit kellene elolvasni, megnézni. Nem a horrortörténeteket kellene mutogatni, bár azokat a gyerekek úgyis látni fogják és az borzasztó, ha a szülő nem tud válaszolni, csak annyit, hogy nincs hozzá közöd vagy nem neked való" - hangsúlyozta Herczog Mária.


Fontos beszélni a gyerekekkel arról, hogy mi történt Párizsban, és jobb elébe menni a kérdéseiknek - véli az UNICEF Magyar Bizottságának gyermekjogi igazgatója. Az iskolások az egyperces néma felállás kapcsán egyébként is találkoztak a helyzettel, érdemes megnyugtató válaszokat adni a félelmeikre - tette hozzá Lux Ágnes.

"Az ösztönös lehet bennünk, felnőttekben, hogy ilyen szörnyűségekről ne beszéljünk a gyerekekkel, de ugyanakkor miután úgyis találkoznak ezzel, sokkal jobb lenne, ha egy számára megbízható személytől hallanának róla, aki meg is tudja őket nyugtatni."

A világ dolgai miatt ne szorongjanak


A felső tagozatig nem kell a gyerekeknek a terrorizmussal, a menekültválsággal, az éghajlatváltozással és más aggasztó globális kérdéssel foglalkoznia - vallja Pethő Orsolya pszichológus.

"Jó lenne, ha mi szülők, felnőttek megegyeznénk végre abban, hogy elzárjuk a rádiót, ha beülünk az autóba, nem próbáljuk egy pillanatra sem elkapcsolni a tévét, ha közösen nézzük, nehogy elkapjon egy félmondatot vagy képet, amit utána tovább gondol. Jó lenne, ha a gyerekek közvetlenül nem találkoznának ezekkel az információkkal, mert tudnánk jobban kontrollálni, hogy mit mondunk. Nyilván ez egy idealisztikus világban történik így, mert valahonnan tudomást fognak szerezni a gyerekek ezekről is, hiába zárjuk el az információktól. Valójában ehhez nekik nem nagyon van közük, nem tudnak mit kezdeni vele, kívül esik a kompetenciájukon. Már így is túllőttünk a célon egy-két dologgal. Nagyon sok egész kicsi gyerek szorong amiatt, hogy egyszer csak elfogy a víz vagy kialszik a nap, tehát túl sokat tudnak már így is, nem ezt a részét kell tudniuk az igazságnak. Ha kérdez, vagy azt gondoljuk, hogy találkozott a témával, kell róla beszélni!" - hangsúlyozta Pethő Orsolya.

Nyugtassuk meg!

A pszichológus szerint felső tagozatig egyáltalán nem dolga a gyereknek a világ eseményeivel való foglalkozás, mert nem az ő életükkel történnek az események. "A túl kicsire nőtt nagyvilágunk hátránya, hogy olyan dolgokról is tudunk, ami nem érint közvetlenül. Nem a részletes információellátás a fontos, hanem a megnyugtatás. Keveset mondjunk, azt az információhiányt, amit ő különben más forrásból töltene be, töltsük be minimális információval, de csak arra válaszoljunk, amit kérdez, inkább azzal foglalkozzunk, hogy nyugtassuk meg. Beszéljünk arról, hogy ez nem az ő dolga, nem kell a nagypolitikai kérdésekkel, terrorizmussal foglalkoznia, vannak jó dolgok, amivel törődhet. Rengeteg mindenért szorong, ami őt érinti közvetlenül, azokért viszont tehet is."

Pethő Orsolya azt tanácsolja, hogy inkább a megnyugtatáson legyen a hangsúly, mondjuk azt, hogy meg fogják oldani a problémát, ha ebben nem hiszünk igazán, akkor azt, hogy reménykedjünk benne.

Hanganyag: Herczeg Zsolt