Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Stumpf az Alkotmánybíróság szuverenitásáról beszélt a De Gaulle-konferencián

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitás védelmének fontos intézménye, és ebben a kormány stratégiai partnere - mondta Stumpf István alkotmánybíró a gaullizmusról rendezett csütörtöki, budapesti konferencián.

Az alkotmánybíró előadásában arról beszélt, hogy a nemzetközi jog bizonyos értelemben alkotmányosodik, a különböző nemzetközi intézmények korlátozni akarják a nemzeti szuverenitással bíró alkotmánybíróságok tevékenységét is.

Ebben a helyzetben az Alkotmánybíróságnak az alaptörvényből fakadóan a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítása a feladata, ugyanakkor az alaptörvény védelme a legfontosabb szempont - mondta Stumpf István. Az alkotmánybíróságok egyfajta moderátorok a nemzeti szuverenitás védelme és a nemzetközi szabályok tiszteletben tartása között - fogalmazott.

Stumpf István előadásában szólt arról, hogy az alaptörvény nem hozott változást a közjogi rendszerben, maradt a köztársasági államforma, ugyanakkor a kormányzati rendszerben jelentősen megnőtt a miniszterelnök szerepe.

Hozzátette: olyan kormányzati központ jött létre a Miniszterelnökséggel, amely lényegesen erősebb, mint bármely korábbi kormányzati szerv, ennek pedig az az oka, hogy válsághelyzetekben kitüntetett szerepe van a kormányzati cselekvőképességnek, annak, hogy a kormány képes legyen érvényesíteni elképzeléseit.

Mint mondta, olyan csúcsminisztérium jött lére, amely a korábbinál sokkal több közjogi-hatalmi jogosítvánnyal rendelkezik, és stratégia fontosságú szakpolitikai területeket is felügyel. Szavai szerint feszültséget okozhat, hogy a Miniszterelnökség egyes szakpolitikai kérdéseket is "beemelt", ami nehézzé teszi, hogy egyszerre vezényeljen stratégiát és hozzon apró szakpolitikai döntéseket.

A válságkezelés alkotmányos korlátairól szólva kifejtette: a neoliberális elvek szerint a piacnak meg kellett volna oldania a 2008-as válságot, de nem tudta. A válság megoldására aktív, intelligens, cselekvő államra van szükség, amely korlátozott. Időnként az államnak ki kell egészítenie a piaci mechanizmusokat az egész társadalom érdekében. Ez nem piacellenesség, hanem korlátozott piacpártiság - mondta.

Hozzátette: rossz kérdés az, hogy "piac vagy állam". Úgy fogalmazott: a kormányzás mindenki képviselete, a közérdek érvényesítése, a piac pedig az önkéntes koordináció jegyében a profitmaximalizálásra törekszik, ezért az államnak kell korlátoznia. Csak az állam képes biztosítani a nemzeti szolidaritásközösséget - fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy egyfajta "válságjogalkotás" alakult ki az elmúlt időben. Ugyanakkor a demokratikus jogállamnak meg kell tudnia oldani azt, hogy a veszélyeztetett alkotmányos értékek - mint például a gazdasági-szociális alapjogok, a jogbiztonság - a szükséges állami beavatkozások esetén is érvényesüljenek.

A gazdasági válság idején az állami beavatkozás legitim cél, de a mélysége és az alapjogok sérelme igazolásra szorul - mondta Stumpf István. Hozzáfűzte: az Alkotmánybíróság nincs abban a helyzetben, hogy vizsgálja a beavatkozás indokoltságát, mindössze annyit tehet, hogy a szükségesség-arányosság alapján vizsgálja, meddig lehet elmenni az alapjogi sérelmekben.

Granasztói György miniszterelnöki főtanácsadó előadásában arról beszélt, hogy a gaullista gondolkodás a politikát felfelé, egy transzcendens irányba próbálja eltolni, miközben a pártharcok, a rendkívül erős küzdelmek, amelyeket a pártok folytatnak a hatalomért, lefelé húzzák a gondolkodást. Emlékeztetett rá: a de Gaulle-i gondolatok lényege az összefogás, az, hogy nem elkülönülésre van szükség.

Charles de Gaulle (1890-1970) a 20. század második felének meghatározó francia politikusa volt. A katonatiszt a második világháború idején Londonból irányította a felszabadításért küzdő Szabad Francia Erőket. Az ország felszabadításakor, 1945-ben ő került a nemzeti kormány élére, de 1946 elején - nem tudván összebékíteni a különböző pártok gyakran eltérő véleményeit - lemondott. Az 1950-es évek második felére egyre jobban kiéleződő algériai válság nyomán egyre többen gondolták úgy, hogy a rendkívül népszerű de Gaulle vezetheti ki a válságból Franciaországot. 1958-ban előbb kormányfő lett, majd az új alkotmány kidolgozása után az Ötödik Köztársaság első elnökévé választották. De Gaulle hitte, hogy Franciaországnak "monarchiára, de nem isteni jogból eredő örökletes, hanem választási monarchiára" van szüksége.

Az 1968-as diákmozgalmakon még úrrá lett, de 1969-ben egy nem túlságosan jelentős, a szenátus reformjáról tartott népszavazáson vereséget szenvedett és lemondott. Hazájában ma is igen erős a gaullizmus, az a sajátos jobboldali áramlat, amely a nemzeti függetlenséget, az intézmények stabilitását, Franciaország "nagyságát" állítja a középpontba. A franciák túlnyomó többsége pozitívan értékeli szerepét a második világháborúban és államfőként is. Számos közterület és intézmény viseli nevét.