Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Arcok '56-ból - Rajki Márton

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Kikeresztelkedett zsidóként megjárta a munkaszolgálatot, a családja nagy része Auschwitzban lelete halálát, ő maga pedig - letartóztatása előtt - egy keresztény párt szervezésén munkálkodott. Rajki Mártont azért váltották le az Újpesti Forradalmi Bizottság éléről, mert szívesebben tartottak radikálisabb társával, Kósa Pállal - később azonban a kádári megtorlás egy perben ítélte halálra mindkettejüket. Rajki Márton portréja.

Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Rajki Márton

Rajki Márton ügyvéd (1901-1959) Újpest 1959. 07.30.

Életrajz

Az 1950-ben Budapest részévé vált Újpest egyfajta város volt a városban, a helyi iparosok, munkások mondhatni patrióta közösséget alkottak. A kirobbant forradalom hírére már 1956. október 23-án demonstráció kezdődött, amely aztán tragédiához vezetett: a rendőrség épületénél ugyanis a tömegbe lőttek, és egy röplapozó fiatal meghalt. Hamar elszabadultak az indulatok, az emberek szétverték a Városháza előtt álló orosz katona szobrát, a talapzatára pedig felravatalozták a holttestet. Abban, hogy végül a kerületben azokban az októberi napokban viszonylagos nyugalom lett, nagy szerepe volt az Újpesti Forradalmi Bizottság első elnökének, dr. Rajki Mártonnak.

1901-ben Zentán született, a jogi egyetem elvégzése után ügyvédként került Újpestre. Zsidó vallású volt, de Csík József, a főplébánia apátja hatására 1938-ban megkeresztelkedett. A világháború idején származása miatt munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben sikerült megszöknie, családjának nagy része azonban Auschwitzban lelte halálát. A háború után a plébánián karitatív tevékenységet végzett, és sorra vállalta el katolikus papok védelmét az ellenük induló népbírósági perekben.

A forradalom kitörése után az Újpesti Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Legfontosabb céljának a közellátás megszervezését, a helyiek biztonságának megőrzését, a rend fenntartását tartotta. Polgárőrséget szervezett, tárgyalt a volt tanácselnökkel és a rendőrkapitánnyal arról, hogy a kommunisták is részt vegyenek a bizottság munkájában. 1956. október 26-án az ő utasítására nyitották fel a Magyar Nemzeti Bank fiókjának páncélszekrényét, hogy a munkások megkapják a bérüket annak ellenére, hogy a kormány letiltotta a fizetéseket. A következő napokban háttérbe szorult a nála sokkal radikálisabb későbbi vádlott-társával, Kósa Pállal szemben. Október 28-án lemondott a bizottság elnöki posztjáról, sőt a tagságáról is. Ezután egy keresztény párt szervezésébe kezdett, a röplapok készítéséig jutott el, amelyekben azt hirdette, hogy a rendezésben minden politikai erőnek részt kell vennie.

1957. májusában tartóztatták le.

A börtönből így írt szeretteinek:

...Miattam akkor sem szabad búsulnotok, mert nem rossz az, hanem jó, ha Krisztusért élhetek és halhatok. A szenvedés még a bűnösre is jó, mert alkalom a jobbá válásra. Nekem (akiről Ti éppúgy tudjátok, mint én magam, mennyire bűntelenül és minden, mert még a gondolatomban is csak másokért áldozatvállalás volt) a szenvedés Tőle érkező kiválasztást jelent. Arra kérlek tehát Titeket is, hogy ha életem, - mert nem tudhatjuk a jövőt, - úgy végződnék, hogy már nem lehetünk otthon együtt, köszönjétek meg Ti is, mint én, hogy Magának kiválaszt!”

A Fővárosi bíróság Halász Pál vezette tanácsa 1959. március 15-én szervezkedés és gyilkosságra való felbujtás vádjával halálra ítélte, amit másodfokon a Borbély János elnökölte Legfelsőbb Bírósági Tanács helybenhagyott. 1959. július 30-án kivégezték.

Idézetek

Kávássy János: Rajki Márton utolsó levele családjához.

„[...] Kérlek, ne nehezteljetek ezért, amit most írni fogok. Azonban én már öreg ember vagyok és szükségét érzem, lelkemben felkészülni arra is, hogy nem érem meg a szabadulásom, - nem láthatlak szabad emberként többé Titeket, akik az életemnél drágábbak vagytok nekem. Lelki szükség az is, hogy tudassam Veletek: Ilonkám nagyon szeretlek utolsó leheletemig. Isten áldjon meg boldogságomért, amelyet Neked köszönhettem Ő utána. Gyurikám, Csöpikém, úgy szeressétek egymást, amint mi szerettük Édesanyátokkal! Miattam akkor sem szabad búsulnotok, mert nem rossz az, hanem jó, ha Krisztusért élhetek és halhatok. A szenvedés még a bűnösre is jó, mert alkalom a jobbá válásra. Nekem (akiről Ti éppúgy tudjátok, mint én magam, mennyire bűntelenül és minden, mert még a gondolatomban is csak másokért áldozatvállalás volt) a szenvedés Tőle érkező kiválasztást jelent. Arra kérlek tehát Titeket is, hogy ha életem, - mert nem tudhatjuk a jövőt, - úgy végződnék, hogy már nem lehetünk otthon együtt, köszönjétek meg Ti is, mint én, hogy Magának kiválaszt! Adjatok az én Marcikám homlokára a nevemben „kis keresztet”. Minden rám szeretettel gondolóknak szerető üdvözletem! Titeket forró szeretettel

Csókol

M.”