Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Arcok 1956-ból - Angyal István

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Édesanyjával és nővérével deportálták Auschwitzba, egyedül ő tért vissza. Egyetemre járt, ám a Lukács György vitában szolidaritást vállalt a filozófussal, így kizárták, vasbetonszerelőként dolgozott. 1956-ban a Tűzoltó utcai csoport parancsnoka volt, a forradalom egyik legismertebb személyisége. Angyal István portréja.

Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Angyal István építésvezető (1928–1958) Tűzoltó utcai csoport 1958. 12. 01.

Angyal István

Portré

Én nem ismertem magamban hatalomvágyat. Nem kívántam vezetni embereket, csupán állampolgár kívántam lenni.” Az utolsó szó jogán a bíróság előtt ezekkel a szavakkal indokolta Angyal István az 1956-os magyar forradalomban felvállalt szerepét. A Tűzoltó utcai felkelők legendás parancsnoka a letartóztatása és halálos ítélete közötti időszakban, két éven át volt fogságban, s mindvégig hitet tett a saját maga által formált kommunizmuskép mellett, bízott a forradalom győzelmében.

Angyal István a Békés megyei Magyarbánhegyesen született 1928-ban. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket elvesztette, nővérét a szeme láttára végezték ki szökési kísérlet miatt. A háború után Budapestre költözött. Leérettségizett, majd pedig magyar–történelem szakra nyert felvételt, ám 1949-ben — miután a Lukács György-vita kapcsán szolidaritást vállalt a filozófussal — kizárták az egyetemről. Vasbetonszerelőként dolgozott, 1950-ben megnősült, egy kisfia született.

A forradalom kitörésekor Esztergomban tartózkodott. Csatlakozott a budapesti tüntetéshez, este a Magyar Rádió ostrománál segített a sebesültek ellátásában. Október 25-én részt vett a szovjet támadás ellen tiltakozó „véres zászlós” tüntetésen, javaslatára vonultak követeléseikkel az amerikai helyett a jugoszláv követség elé. A következő napokban röplapokat és forradalmi újságokat terjesztett, valamint a Péterfy Sándor utcai kórházból szállított élelmet a felkelőknek. Így került kapcsolatba a Tűzoltó utcai fegyveresekkel, akiknek a parancsnoka lett. „A harc mindvégig – kezdettől fogva – csak védelmi jellegű volt, egyetlen esetben sem kezdeményeztünk. Védtük a városrészt”vallott később a csoport tevékenységéről. A Tűzoltó utcaiak a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány alakuló ülésén a civil fegyvereseket képviselték. Angyal részt vett a fegyverszüneti tárgyalásokon, a tűzszünet idején legfontosabb feladatának tekintette a rend fenntartását és a forradalom tisztaságának megőrzését. Sokáig Kádárban bízott a politikai vezetők közül, de a forradalom leverése után már őt tette felelőssé a helyzetért: „Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság!”fogalmazott később egy röpcédulán. A második szovjet támadás után a Tűzoltó utcai csoport november 8-ig folytatta a fegyveres harcot. A bukás után Angyal István csatlakozott a politikai ellenálláshoz: a Péterfy Sándor utcai kórházból irányította a röplapok tartalmának elkészítését, sokszorosítását és terjesztését. A kórházban november 16-án razziát tartottak, és amikor tiltakozott társai lefogása ellen, őt is letartóztatták.

Szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával ítélte halálra első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa, majd a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa – Cieslár Viktor elnökletével – jogerőre emelte azt. Bűnösségét soha nem ismerte el, kegyelmet nem kért. 1958. december 1-jén végezték ki.