Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Egy író megjósolta a Titanic tragédiáját

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
94 éve, 1912. április 15-én süllyedt el a Titanic 150 kilométerre Új-Fundland partjaitól. Az elsüllyeszthetetlennek kikiáltott brit luxushajó 23 óra 40 perckor ütközött jéghegynek. Ez volt a polgári hajózás mind ez idáig legnagyobb katasztrófája: 1.503-an vesztek oda.
A nyári útvonalon haladt

A Southamptonból New Yorkba tartó Titanicnak ez volt az első útja és április 16-án reggel kellett volna megérkeznie.

Bár a jégveszélyre többször is figyelmeztették, a 46.328 bruttóregisztertonna súlyú hajó szinte végig 25 csomó (46,5 km⁄h) sebességgel haladt.

A dupla hajófenékben és egyéb biztonsági berendezésekben bízva a hajó kapitánya a nyári útvonalat választotta, amelyet a többi, Észak-Amerikába tartó hajó a jégveszély miatt elkerült.

A jégheggyel való ütközés során a hajó törzse mintegy 100 méter hosszan felszakadt.

A hajó elhagyására felszólító parancs után kaotikus jelenetek játszódtak le: a fedélzeten tartózkodó 2.206 embernek csak 1.178 férőhely volt a mentőcsónakokban.

A tragédiának magyar vonatkozása is van: a Titanic segítségére siető hajó - a brit Carpathia - hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott.

Kincsvadászok és tudósok célpontja

A hajóra dr. Robert Ballard talált rá. Ezután kincsvadászok többször kifosztották a luxushajót. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett emlékhellyé nyilvánítsa.


Az óriási hajócsavarok

Ma a Titanic jó három kilométerrel az óceán felszíne alatt nyugszik. Többen szeretnék kiemelni, habár ez tudományos célokkal aligha indokolható.

Sokan azonban jelentős üzleti értéket tulajdonítanak a műveletnek. Ilyen mélységben viszont a nyomás 300 atmoszféra körül van, ami túl nagy a roncsok kiemeléséhez.

Korábban emeltek már a felszínre elsüllyedt hajókat úgy, hogy hatalmas, felfújható ballonokat erősítettek hozzájuk. A levegőt a felszínen lévő hajókról, kompresszorok segítségével juttattak a mélybe. A szokásos kompresszorok azonban nem képesek 300-350 atmoszféra nyomás ellenében három-négy kilométerre lejuttatni a levegőt.

A ballonokat viszont más módszerrel is meg lehet tölteni gázzal. A vízbontás során egy egyszerű elemet vagy más egyenáramforrást egy sós híg vizes oldatra kapcsolnak. Ha áram folyik át az oldaton, buborékok jelennek meg benne, vagyis gáz keletkezik.

Tehát ha a kompresszorok helyett egyenáramú generátorok lennének a felszíni hajókon, akkor ezt a módszert gázfejlesztésre lehetne használni az óceén mélyén.

A tudósok kiszámolták, hogy egy 20 millió wattos generátort három éven át kellene folyamatosan működtetni ahhoz, hogy a Titanic kiemeléséhez elegendő mennyiségű gázt termeljen.

Egy különös egybeesés


A hajóorr az óceán mélyén

Morgan Robertson 1898-ben - 14 évvel a Titanic útja előtt - adta ki Hiábavalóság, avagy a Titán katasztrófája című művét.

A könyv egy "elsüllyeszthetetlen" óceánjáróról szólt, amely, a Titanichoz hasonlóan, első útját teszi meg Angliából New Yorkba áprilisban, 2.000 emberrel a fedélzetén.

Mivel ez a hajó is rekord idő alatt próbálja meg átszelni az Atlanti-óceánt, ugyanúgy jéghegynek ütközik és elsüllyed, mint a Titanic.

A hajók a nevükön túl abban is hasonlók voltak, hogy a fedélzeten lévők legtöbbje a túl kevés mentőcsónak miatt veszett oda.