Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Vicces borzalmak a lövészárokból

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Különleges írásra bukkant egy bristoli színész lakásának könyvespolcán: egy fanyar humorú bejegyzésekkel teli naplóra, amelyet nagyapja írt, amikor az I. világháborúban harcolt.

Jamie Stewart nagyapja naplójának egyik másolatát találta meg, amelyet Alexander Stewart kapitány azután gépelt le három példányban, hogy egy sérülés miatt hazaküldték a frontról.

A férfi 39 évesen, 1915-ben került Franciaországba: a brit hadsereg skót ezredénél harcolt, a C század vezetésével bízták meg.

Borzalmak humorral

A kapitány naplójában a háború borzalmait különös fanyar humorral írta le: beszámol arról, hogyan tépte szét bajtársait egy, a közelükben becsapódó gránát, majd vicces megjegyzéseket tett saját sérüléséről, amely miatt két éves szolgálat után 1917-ben hazaküldték a harctérről.

Egy alkalommal arról írt, mennyire felbosszantotta, hogy egy német katona, aki valahogyan bejutott a brit lövészárokba, megzavarta a dohányzásban: kénytelen volt lelőni.

"A harmadik vagy negyedik lövésem után észrevettem, hogy a pipám fejéből felszálló füst lassan ellepi a látómezőmet, mivel akkor épp egy kicsit lefelé céloztam. Alighogy elsütöttem a fegyvert, egy férfit láttam a lövészárokban, amint nyugodtan letérdel és célra tart. Még ebben a pillanatban hallottam, hogy tüzel, de valami csoda folytán elvétette" - írta.

Azt is megörökítette, mit érzett, amikor egy repesz eltalálta a torkát. "Köhögni kezdtem, feljött némi vér, meg a gránát egy repesze, amely megrongálta a légcsövemet. A segédem felvette a sárból és később átadta nekem. Megjegyezte, úgy gondolta, talán meg akarom tartani. Így tettem, most a feleségemnél van."

Különleges emlékek

Stewart kapitányt gyógyulása után visszarendelték volna a frontra, addigra azonban véget ért a háború, a tiszt így naplója sokszorosításával töltötte az idejét. Nem nagyon beszélt arról, amit a kontinensen átélt: súlyos poszttraumás stresszben szenvedett. 1964-ben hunyt el, 88 éves korában.

"Meg akarta örökíteni, milyen volt, és meglehetősen jól írt. A háború után még hosszú évekig előfordult, hogy sikoltozva ébredt álmából, de sosem beszélt arról, mi történt vele" - mondta a kapitány most 84 éves fia, Thomas Stewart.

Az ő fia, Jami találta meg az elfeledett emlékekkel teli kötetet, és azt tervezi, hogy kiadatja. Naplórészletek

1916. június 2-a:
"A fedezéknek ezt a részét ellepték a patkányok. Átbóklásznak az embereken, amikor azok alszanak. Sok bajom volt velük, jöttek és lenyalták a hajamról a brillantint, éppen ezért kénytelen voltam felhagyni a pomádé használatával. Sosem hallottam, hogy bárkit is megharaptak volna."

1916. november 9-e:
"Nagyon idegesítenek az emlékeztetők, amelyeket a főparancsnokság küld. A nap bármely órájában beeshetnek, lehet nappal vagy éjszaka; nem is tudom kialudni magam ezek miatt, nagy részük pedig butaság és meglehetősen lényegtelen. Amikor már nagyon fáradt vagyok, és próbálok elaludni, küldönc érkezik egy üzenettel, amelyben azt kérdezik: hány pár zoknija volt a csapatomnak egy héttel ezelőtt. 141 és fél, válaszolok. Amint elalszom, jön a riposzt: 'magyarázza meg, hogyan tudott ilyen pontos választ adni ilyen hirtelen". Azt írom: 'egy emberem elvesztette a lábát'."

1917. október 29-e:
"Õrültség volt megkísérelni a támadást. Ez csak egy magasabb parancs lehetett, amelynek kiadója egyszerűen ránézett a térképre, rábökött egy pontra és közölte: 'itt támadunk'".