Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Kleinnek négy ujja megfagyott a Mount Everesten

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
"Viszonylag késő délután, talán kettőkor érkeztem meg (...) 7.900 méterre, ahol megtaláltam a deponált sátramat, de elég sok munka volt, mire sikerült felállítanom, mert jeges volt a terep, tehát rengeteget kellett lapátolni, miután egész nap gyalogoltam, és egyébként pedig 7.900 méteren vagyunk, tehát eléggé fáradt voltam, mire ezzel végeztem. Utána néhány órát pihentem, és körülbelül 19.30 és 20.00 között valamikor elindultam a 8.300 méteres tábor felé" - kezdődik Klein Dávid beszámolója az AHICO Everest (2006) Expedíció sikertelen csúcshódító kísérletéről.

A magyar hegymászó az expedíció szervezőjének hivatalos oldalán azt írja, hogy jó tempóban haladt egészen a 8.200 méter magasban található táborig, ahol rövid időre meghúzta magát egy depósátorban, majd folytatta útját. Az éjszaka folyamán elérte a 8.300 méteres magasságot, ahol "érdekes intermezzo zajlott le".

"Az indiaiak megbeszélés szerint megengedték nekem, hogy használjam az ő sátrukat, 1-2 óra pihenésre 8.300 méteren. Viszont sötét van és fáradt vagyok és hullik a hó, amikor megérkezem 8.300 méterre, úgyhogy tudom, hogy okos gyerek vagyok, csak megismerem, hogy melyik az indiai sátor a leírás alapján, és persze a hozzá legközelebb lévő sátrat fel is ismertem, mint indiai sátor. Úgyhogy egy kicsit megrázogattam, hogy biztos, hogy nincs-e benne senki. Majd kinyitottam, behajítottam a hátizsákomat, ekkor egyébként volt valami kis hangocska, de erre nem figyeltem oda, majd leültem a sátor ajtajába, és - ahogy hátrafelé kényelmesen eldőlsz - bedobtam magam a sátorba. A sátorban volt matrac is, és hálózsák is, és a hálózsákban volt egy sherpa származású hegymászó" - olvasható a beszámolóban.

"Szegénykémnek nagy meglepetés volt, hogy először rádobtam egy hátizsákot, majd ráfeküdtem. De ahelyett, hogy egy oxigénpalackkal elvert volna, mondta, hogy nyugodtan maradjak ebben a sátorban, mert ő csak egyedül van. Egyébként is eléggé meg volt illetődve, mert ez volt az első expedíciója, és éppen oxigénen aludt. Úgyhogy ott kényelmesen pihentem nagyjából egy órát, és szerintem valamikor 4 és 5 között elindultam fölfelé" - folytatódik a leírás.

Klein Dávid azt írja, hogy jó erőben, bizakodóan indult a csúcsra. A szél meglehetősen erős volt és enyhén havazott.

"8.300 méterről - mintha manók földje lenne - kis sziklatömbök és lapos sziklák között vezet az ösvény, amikor éppen van ösvény. Most azonban be volt temetve hóval, és ezeken a lapos köveken a hó megül, a hágóvas pedig sorra megcsúszik rajtuk. Felerősödött a havazás, miközben erős szél fújt, és nagyon hideg volt - még mindig éjszaka van -, oxigén nélkül pláne. Azt hiszem, olyan nagyjából két óra birkózás után - majd megnézem, hogy mennyi lehetett pontosan - adtam fel. (...) Azt hiszem, hogy olyan 8.400 és 8.500 méter között lehettem, amikor megfordultam. Egyszerűen a jó erőnlétem ellenére rendkívül fáztam, több ujjam - most próbálom összeszámolni:1, 2, 3, 4 - 4 ujjam enyhe, magától elmúló fagysérülést szenvedett, annak ellenére, hogy nagyon jó kesztyűm és kézmelegítőm volt. Nagyon-nagyon hideg volt" - olvasható a beszámolóban.

"Nem hiszem, hogy még egyszer, ilyen állapotban, ebben a szezonban csúcsot tudnék támadni. Nagyon sajnálom. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom, mert szépen, erőteljesen, jó tempóban nyomultam előre, erősnek éreztem magam. A tavalyihoz képest ez sokkal dinamikusabb kísérlet volt, de úgy tűnik, hogy a körülmények nem akarták. Biztos vagyok benne, hogy fogok még próbálkozni az Everest megmászásával oxigénpalack nélkül. Úgy érzem, hogy mindenképpen benne van a pakliban. És mindenkinek nagyon-nagyon szépen köszönöm a bíztatást és támogatást!" - zárul Klein Dávid internetes naplója.