Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Kell-e félnünk az amalgámtöméstől?

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Nincs még egy, a fogászatban használatos anyag, amely az amalgámhoz hasonló vitákat váltott volna ki. Az amalgámot megjelenése óta számos kutató támadta, sokak szerint azonban nem készült még hozzá hasonlóan tartós anyag, mely különösen rágófogak esetében jelent hosszú távú megoldást.

Higany és ón ötvözetéből álló tömőanyagokat már az ókori Kínában is használtak, majd 1818-tól kezdődően folyamatos fejlesztések során 1896-ra alakult ki a legmegfelelőbb keverési arány, melynek felfedezése dr. John Vladimar Black nevéhez fűződik.

Napjainkban a fogászati amalgám összetétele a Fogorvos Világszövetség (FDI) leírása szerint a következő: 50 százalék folyékony higany és 50 százalék fémpor, amely legalább 65 százalék ezüstöt, legfeljebb 29 százalék ónt, legfeljebb hat százalék rezet, legfeljebb két százalék cinket és legfeljebb három százalék higanyt tartalmaz.

A rettegett higany

Az amalgám összetevői közül a legnagyobb vitákat kétségkívül a higany alkalmazása váltotta és váltja ki napjainkban is. Egyes elméletek szerint a higany folyamatosan oldódik a tömésekből, így akár évekkel később is jelentkezhetnek a mérgezés tünetei. Mások szerint viszont a higany csupán a tömés készítését követő percekben oldódik, az amalgám megszilárdulását követően semmilyen problémát nem okoz.

Az Amerikai Fogorvosok Társasága (ADA) ez évi közleményében teljes mértékben biztonságosnak nevezi az amalgám tömések használatát. Ezzel megegyezik a Fogorvosok Világszövetsége (FDI) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben kiadott állásfoglalása, amely szerint egyetlen vizsgálat sem bizonyította egyértelműen az amalgám káros voltát, eltekintve a ritka esetektől és a helyi allergiás reakcióktól.

Az amalgám tömésekből valóban szabadul fel higany, de ez csak a tömés beillesztését vagy eltávolítását, cseréjét követő időszakban észlelhető. Egy fogtömés azonban nem tartalmaz olyan mennyiségű higanyt, amely mérgezést okozhatna - magyarázza Balogh Katalin allergológus, fogászati allergia specialista, a Budai Allergiaközpont főorvosa.

A higany azonban erősen allergén anyag, gyakran alakul ki amalgám-allergia, amelynek jellegzetes tünete a szájüregben az úgynevezett lichenoid reakció (jellegzetes fehér színű nyálkahártya elváltozás), amely közvetlenül az amalgám tömés közelében fejlődik ki, és a tömés eltávolítása után eltűnik.

Búcsú az amalgámtól


Évekkel ezelőtt az amalgám tömést kis mozsárszerű edényben keverték, a folyamat közben a rendelőben tartózkodó személyek belélegezhették a gőzét, és az anyag a kezükre is kerülhetett. Ez azonban ma már csaknem történelem, legalább 20 éve "gépesített" az eljárás.

Az állami rendelők többségében a mai napig gyakori az amalgám tömések alkalmazása. Ennek legfőbb oka az alacsony anyagköltség és az amalgám tartóssága. A magánrendelőkben ezzel szemben aligha találkozunk higany tartalmú tömésekkel, sőt gyakran végzik a régi amalgám tömések cseréjét is.

A csere abban az esetben lehet indokolt, ha panaszaink vannak, allergiás tüneteket észlelünk a szájüregben: égő érzést a szájban, fémes ízt, gyulladást, fogínyvérzést, fekélyeket, az amalgám tömés közelében fehéres, néha lepedékes elváltozást, bőrkiütéseket az arcon, a fejen. Fontos, hogy a felsorolt panaszok kezelésében az első lépés mindig az amalgám és/vagy higany allergia kimutatása.

A fogászati allergiák egyébként egyre gyakoribbak: a Budai Allergiaközpontban 100 betegből nikkelszulfátra 31 esetben kaptak pozitív eredményt, kobalt vegyületekre 13 beteg mutatott túlérzékenységet. Króm és vas kilenc esetben, higany 16 betegnél, amalgám pedig 11 esetben okozott túlérzékenységet.

A kellemetlen szájüregi tünetek okozója tehát nem csak az amalgám lehet - hívja fel a figyelmet Balogh Katalin. A legmodernebb eszközök, a fogászatban használt anyagok és implantátumok is okozhatnak allergiás reakciót, ezért a legfontosabb minden esetben a kiváltó okok tisztázása, majd ezután kezdhetjük meg azok kezelését.