Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Drámai részletek a Tátrában történt lavinabalesetről

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Erőss Zsolt és két mászó társa lavinabalesetéről írták meg tapasztalataikat és ismereteiket a kalandtúra blog írói, akik egytől egyig professzionális hegymászók és túravezetők. Erőss Zsoltot egyébként kedd délután meg is műtötték a Péterfy Sándor utcában.

Erőss Zsolt és Hajdú Péter túravezetők január 2-án felső biztosítással jégmászást oktattak a Menguszfalvi-völgy keleti oldalában lévő vízjégen. Ez a program kora délután véget ért, és a résztvevők lesétáltak egy turistaösvényen a 25 percre lévő házba - olvasható a blogon Rényi Zsolt írása. Zsolt, Péter és egy barátjuk tovább másztak a jégfal fölötti kuloáron, majd a túloldalon, a Sárkány-völgy nyugati oldalán ereszkedtek le. A lefele tartó kötélpartiban - amikor a hegymászók kötéllel vannak összekötve, hogy egymást biztosíthassák, ha az út során probléma adódik - Zsolt ment hátul.

Zsolt fölött két méterrel indult meg egy hótábla, aki épp egy keményebb, firnes szakaszon állt - a firn a magas hegyekben, a hóhatár felett jön létre, ez a gleccserek és jégtakarók anyaga -, és eleinte meg tudta fogni az esést, de - mint mondta - a kötél pengett, és a másik két mászót, akiket magával ragadott a lavina, nem tudta megtartani.

Ekkor tört el mindkét lába, majd a 2-300 méteres csúszás következtében egy bordája. Végül kötelük egy kőben akadt meg, így nem csúsztak még 1-200 métert a völgy aljáig.

Hajdú Péternek az arca zúzódott össze, kificamodott a válla és megsérült két nyakcsigolyája. Márton barátjuk összezúzta magát és jobb lába nagyon fájt, de sejtette, hogy nem tört el. Lábára nem nagyon tudott ráállni. Zsolt sérülései voltak a legkomolyabbak; a bordatörésen túl bokatörése és jobb lábán a nyílt lábszártörés miatt nem nagyon tudott mozogni. Péter sérülései ellenére le tudott menni 300 métert a völgy aljába, hogy telefonon segítséget kérjen - itt ugyanis jobb volt a térerő, mint följebb a hegyoldalban.

A segítség először egy másik csoporttól jött, melyet Sándor Mihály, Mécs László és Rényi Zsolt vezetett. Õk a Vysoka alól tartottak visszafele az Omladék-völgy irányába. Először Péter hallotta a légvonalban nagyjából 600 méterre lévő, 9 fős csoport hangjait. Előbb kiabáltak, majd telefonon is sikerült kapcsolatba lépni.

Ekkor sötétedni kezdett, nagyjából 16:30 volt. László és Zsolt elindultak a keresésükre a hangok irányában, majd László a bajbajutottak fejlámpáit meglátva körülbelül 1 óra múlva eljutott hozzájuk. Zsolt bevárta Mihályt, aki közben lekísérte a csoportot az Omladék-völgyben vezető turistaútra, ami reggelről ismerős volt a csoport számára, így ők biztonsággal lejutottak a házhoz. Mihály közben csatlakozott Zsolthoz, ők körülbelül 18 órára érték el a hegyoldalban várakozó Marcit és Erőss Zsoltot.

Mihály lement Péterhez a völgybe, aki 200 méterre távolodott el társaitól. László és Rényi Zsolt maradtak Mártonnal és Erőssel, akiket felöltöztettek, etettek, itattak, illetve próbálták Zsoltot minél kényelmesebb és stabilabb helyzetbe ültetni. Ekkor már úton voltak a mentők, akikkel Mihály tartotta a kapcsolatot.

László lement Péterhez és Mihályhoz, majd elindult a völgy irányába egy dombtetőre, hogy jelezhessen a mentőknek. A mentők első, 5 fős csoportja este 9 óra körül ért fel, őket még rengetegen követték; a végén 40-en voltak. Azért jöttek ilyen sokan, mert nagyon kevés volt a hó a hegyen, így a havon leeresztés helyett köveken és törpefenyőkön át kellett cipelni a hordágyakat.

A sérülteket hordágyra fektették; Zsoltot és Pétert légpárnás ágyra tették, Mártonnak sínbe rakták a lábát. Zsolttal este 10-kor indultak el a mentők és több mint négy órán keresztül tartott az út vissza a házig. Ekkorra Péter és Márton már útban voltak a poprádi kórház felé. Zsolt injekciót és infúziót kapott, levették a síbakancsát, majd őt is elszállították.

A bejegyzés írója szerint a sikeres mentés több tényezőnek köszönhető: a sérültek végig higgadtak maradtak, nem állt be náluk sokkos állapot, ami ilyenkor fenyegető veszély. A szlovák hegyi mentők gyorsak voltak, sokan voltak és gyakorlott profik. Hihetetlen nehéz terepen, frissen behavazott sziklákon kellett levinni a három sérültet hordágyon 2100-2200 méteres magasságból patakágyban, törpefenyők között.

A Vysoka-csapat a tervezettnél egy kicsit lassabban haladt, így a baleset bekövetkezte után nem sokkal épp hallótávolságban jártak. A szerencsének is köszönhető, hogy a látási viszonyok ugyan nem voltak optimálisak, de nem volt szél, és így több száz méteres távolságból is jól hallottuk egymást. Ezekben a percekben műtik meg Erőss Zsolt bokáját a budapesti országos baleseti intézetben - mondta délután négy óra körül Kollár Lajos, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség expedíciószervezője.

Mint mondta, Erőss Zsolt mindkét bokája eltört, a jobb bokája súlyosabb, nyílt törést szenvedett. Ezenkívül több bordáját eltörte, illetve kisebb agyrázkódása volt.

A hegymászót a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központban meglátogatta több családtagja és barátja - tette hozzá.