Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Gályákat ugyan nem tud megállítani, de a fején tapadókorongot visel

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Érdekes halfaj látható a Fővárosi Állat- és Növénykert tengeri akváriumában. A bojtorjánhalnak is nevezett gályatartóhal különlegessége, hogy a feje tetején tapadókorongot visel, amivel nagyobb halakra és cetekre szokott felkapaszkodni "potyautasként". A régi idők tengerészei azt gondolták, hogy a hajótest aljára kapaszkodva akár egész gályákat is képes akadályozni a továbbhaladásban.

Aki még nem látott olyan halat, amely a feje tetején tapadókorongot visel, annak okvetlenül érdemes ellátogatnia a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, a tengeri akváriumban ugyanis pár napja pontosan ilyen teremtmény úszkál - írja közleményében Hanga Zoltán szóvivő.

A gályatartóhalról van szó, amelynek az a legfőbb sajátossága, hogy a feje tetején, és részben a hátán is egy különleges tapadókorongot visel. A bojtorjánhal néven is ismert halak a természetben ennek segítségével kapaszkodnak fel a cápák, ráják, kardhalak, tengeri vitorláshalak, holdhalak, tonhalak, nagyobb tengeri teknősök, esetleg különféle cetek hasa alá, hogy vitessék magukat.

Ezek a halak ugyanis szinte egész életükben valamilyen nagyobb gazdaállathoz kötődnek, és az általa elfogyasztott táplálék maradékával élnek. Ha a gazdaállat épp táplálkozik, annak közvetlen közelében maradva a szájához úsznak, és igyekeznek megszerezni egy-két "morzsát", máskor azonban egyszerűen csak vitetik magukat.

A tapadókorong működési elve egyszerű: a hal - izmai segítségével - mozgatni tudja a tapadófelület lemezkéit, így - a kiszemelt felülethez tapadva - vákuumot képes előidézni. A tapadás olyan erős, hogy csak komoly erőfeszítéssel lehet őket eltávolítani, és rendszerint a gazdaállatok is tehetetlenek velük szemben. Az állatkerti megfigyelések szerint ugyan a cápák nem nagyon lelkesednek a frissen rájuk tapadt "potyautasokért", de mivel nem nagyon tudnak velük mit kezdeni, egy idő után hozzászoknak a jelenlétükhöz. Egyes vélemények szerint a kardhalak is főként azért szoktak a vízből kiugrálni, hátha a visszacsobbanáskor a víz lesodorja a rájuk tapadt gályatartóhalakat.

Afrika keleti partjai mentén, a trópusi Amerikában és Ausztrália északi partvidékén a gályatartóhalakat "horgászatra" is használják. A hal farkára zsinórt kötnek, majd elengedik a vízbe, s mikor az rátapad valamilyen nagyobb állatra, a zsinórnál fogva kihúzzák a gazdaállattal együtt. Ezzel a módszerrel különféle halakon kívül teknősöket is szoktak fogni. A szokatlan eljárást egyébként már Kolumbusz is megfigyelte.

A sügéralakúak (Perciformes) rokonsági körébe tartozó bojtorjánhalfélék családján (Echeneidae) belül a természettudósok nyolc különböző fajt tartanak számon. A Fővárosi Állat- és Növénykertben látható állat a nagy gályatartóhal (Echeneis naucrates) nevű fajhoz tartozik, amely a meleg tengerekben honos. Esetenként a Földközi-, illetve az Adriai-tengeren is előfordulhat. Mérete ritkán haladja meg az egy métert, tömege pedig 2 kg alatt szokott lenni.