Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

A nevetés nem tréfa

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A nevetés ősi dolog, az első kommunikációs mód. A majmok nevetnek, ahogy a kutyák és a patkányok is. A csecsemők jóval korábban nevetnek, mint beszélnek. Senki nem tanítja, hogyan nevessünk, egyszerűen megtesszük. Sokszor önkéntelenül nevetünk, meghatározott ritmusban, és a beszélgetés bizonyos pontjain.

Akad tudós, aki a bevásárló központba megy megnézni, hogyan nevetnek az emberek. Ebben nincs semmi poén, elvégre a nevetés komoly tudományos téma, amelyet a kutatók még mindig tanulmányoznak.

Nevethetünk egy április 1-i, bolondok napján történt ugratáson is. Ám Robert Provine baltimore-i idegkutató szerint - aki évtizedekig tanulmányozta a kérdést - meglepő módon a nevetésnek csak 10-15 százaléka fakad abból, hogy valaki tréfálkozik. A nevetés túlnyomórészt szociális, társasági gesztus, kevésbé egy vicc kiváltotta reakció. "A nevetés mindenekelőtt társas dolog, a nevetés megkíván egy másik embert" - húzza alá Provine.

A kutató, aki a Marylandi Egyetem munkatársa, egészen az alapokig vezette vissza a nevetést. "Minden nyelvcsoport alapvetően ugyanúgy, ha-ha-hával nevet. Akár mandarin nyelven, akár franciául, akár angolul beszélsz, mindenki megérti... Az agyunkban van egy mintázatalkotó, amely létrehozza ezeket a hangokat" - magyarázza. Minden egyes "ha" nagyjából a másodperc 15-öd részéig tart, és egyötöd másodpercenként ismétlődik. Maga a nevetés összességében ennél gyorsabb vagy lassabb, és inkább lihegésnek, zihálásnak hangzik - vagy valami másnak.

"A süket emberek úgy nevetnek, hogy nem hallanak, a mobilozó emberek pedig úgy, hogy nem látnak, ami azt illusztrálja, hogy a nevetés nem valamely érzékeléstől függ, hanem a szociális kölcsönhatástól" - állítja Provine, a Laughter: A Scientific Investigation (A nevetés tudományos vizsgálata) című könyv szerzője.

A csiklandozás a legősibb tréfa

"Élvezet, az élettel való pozitív elkötelezettség kifejeződése. És mélyen szociális" - értékeli a nevetést Jaak Panksepp pszichológus professzor. Mint hozzáfűzi, ráadásul nemcsak emberi, hanem például a csimpánzok is nevetnek egymáson, sőt akkor is, ha egyikük úgy tesz, mintha csiklandozná őket.

"Szerintem a színlelt csiklandozás a legősibb tréfa. Tényleg ősi humor" - jegyzi meg a maga részéről Provine.

Panksepp a csiklandozás hatására nevető patkányokat tanulmányozza. Videofelvételeinek tanúsága szerint az állatok újra és újra visszatérnek a kísérletet folytató kutatók kezeihez, hogy csiklandozzák még őket. Munkatársaival a Bowling Green Egyetemen azt tanulmányozza, hogy mi zajlik a kísérleti patkányok agyában nevetés közben.

Jeffrey Burgdorf, az Illinois állambeli Északnyugati Egyetem biomérnöke azt állapította meg, hogy a nevetés egy olyan inzulinszerű növekedési faktor termelődését segítette elő a patkányokban, amely antidepresszánsként és szorongásoldóként viselkedik. Úgy véli, ugyanez történhet az embereknél is.

Margaret Stuber, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) pszichiátere azonban nem talált közvetlen előnyt önmagában a nevetésben, bár arra a következtetésre jutott, hogy a gondolatok elterelése és a hangulat javítása jót tett a pácienseknek.

A szakemberek szerint nehéz elkülöníteni a nevetést a jó érzésektől, ám vannak, akik szerint ez nem is számít, elég, ha jól érezzük magunkat, miközben nevetünk.

A nevetést kutató tudósok mindenesetre kénytelenek komolynak látszani, ha pénzt akarnak szerezni vizsgálataikra. - A nevetésre, mint olyanra nincs kutatási támogatás - ismeri el Panksepp. Burgdorf például a nevetés szót a "pozitív érzelmi válasz" kifejezéssel helyettesíti, amikor támogatásért folyamodik.