Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Honnan szedte új adóötletét a kormány?

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Argentína, Bolívia, Dominikai Köztársaság, Kolumbia, Mexikó, Peru, Pakisztán és Srí Lanka - e nyolc országhoz csatlakozhat Magyarország, amennyiben a híreknek megfelelően jövőre nálunk is bevezetik a banki tranzakciókat terhelő adót. Mivel a kormány elképzelései még képlékenyek, Európa pedig valójában teljesen más utat jár, a felsorolt országok tapasztalatai még értékes - és többnyire elrettentő - tanulságokkal szolgálhatnak hazánk számára

Sajtóértesülések és elejtett mondatok alapján valószínűsíthető, hogy Magyarországon is arról az adóról lenne szó, amelyet a szakirodalom általában banki tranzakciós adónak (bank transaction tax) hív. Az adónemnek számos őse (például bélyegilleték vagy stamp duty) és rokona (például áfa, Tobin-adó, Robin Hood-adó) ismeretes, sajátos, modern formájában azonban egy-két kivételtől eltekintve csak a kilencvenes évektől kezdve, mindössze néhány országban terjedt el.

Beszedését ugyanis az informatikai forradalom könnyítette meg igazán, és tette a korábbinál jóval hatékonyabbá. Ezért míg 1996-ban egyedül Ausztráliában volt hatályban banki tranzakciókat terhelő adó, 2005-ben már a világ 15 országában alkalmazták. A rossz tapasztalatok miatt 2009-re azonban ismét visszaszorult, és nyolcra csökkent az adót használó országok száma.

A rendelkezésre álló információk alapján ma is alkalmazzák Argentínában, Bolíviában, a Dominikai Köztársaságban, Kolumbiában, Mexikóban, Peruban, Pakisztánban és Srí Lankán.

Orbán Viktor a tranzakciós adóról csütörtökön este a Debreceni Televízió Közügy című műsorában azt mondta: azzal lényegében a pénzügyi spekulációkat szorítanák vissza, azonban az uniós szabályozás miatt minden pénzforgalomra ki kell vetni, ezért ennek mértéke nem lehet több egy ezreléknél.

Eltérő adóalap, eltérő kulcsok

A modern időkben először 1957-ben a mai Srí Lanka vezette be az adónemet. Alapja a bankoknál elhelyezett látra szóló betétek összege volt, kulcsa pedig 0,1 százalék, és ma is ennyi. 1982-től Ausztráliában szintén a likvid megtakarítások, a csekkszámlák esetében alkalmazták sávos adókulccsal, egészen 2005-ig.

Latin-Amerikában Argentína vezette be először 1976-ban 0,1 százalékos kulccsal, maximuma később 1,2 százalék lett, jelenleg pedig standard 0,6 százalék a kulcs. Itt kezdetben csak a bankbetétek esetében alkalmazták, ma azonban már a hitel-tranzakciók esetében is fizetni kell.

A többi latin-amerikai országhoz hasonlóan Brazília is sokat kísérletezett az adóval (hol bevezették, hol megszüntették), alapja pedig a betéti tranzakciók összege volt. 2007-ben végül 0,38 százalékos kulccsal szűnt meg annak ellenére, hogy a legkevésbé sikertelen példának tekinthető.

A kulcsok szempontjából Perué a legszélsőségesebb eset: kezdetben magas (egy, majd két százalékos) kulcsot alkalmaztak, 2010 óta viszont csak 0,05 százalék ennek mértéke, alapja (bizonyos mentességek mellett) a betéti és hitel-tranzakciók összege.

Venezuelában, 2008-ban szűnt meg a vállalati hitel- és betétszámlák tranzakcióját terhelő adó. A Kolumbiában 1998 óta folyamatosan létező adó minden betéti és hitel-tranzakciót érint, Pakisztánban és Mexikóban csak a lekötetlen betétek tranzakcióit, ezért hatása Srí Lankához hasonlóan kisebb, mint a dél-amerikai országok többségében.

A betéteket sújtó tranzakciós adó alatt gyakorlatilag az összes betéti tranzakciót (ATM-es készpénzfelvételtől a bankkártyás vásárlásig) terhelő adóra kell gondolni az országok többségében, ugyanakkor több országban is mentesítenek egyes adóalanyokat (például közintézmények, jótékonysági szervezetek) a megfizetése alól.

Nem összekeverendő

Nem kamatadóról van szó, és nem is a Tobin-adóról, hiszen nem a pénzügyi piacok szereplőit, hanem az állampolgárokat terheli. Igaz, forgalmi típusú adó, ezen belül is a pénzügyi tranzakciós adók (financial transaction tax) közé sorolható, de nem tévesztendő össze a többi tranzakciós adóval.

A banki tranzakciós adót az Európai Unió országai nem alkalmazzák, és bár demokrata képviselők javaslatot tettek rá, az Egyesült Államokban is azonnal elvetették az ötletét. Mivel nem hozzáadott-érték típusú és nem is visszaigényelhető az adó, nem áfáról beszélünk, az EU áfa-szabályai (legalábbis a pénzügyi szolgáltatások áfa-terhelését tiltók) sem vonatkoznak rá.

Magyar adószakértők megosztottak a tekintetben, pusztán konzultációs kötelezettség hárulna-e Magyarországra a bevezetésével kapcsolatban, vagy egyenesen ellentmondana az uniós jognak. Az EU szabályozása mindenesetre nem ebbe az irányba halad, a banki tranzakciós adó ötlete a jelek szerint Európában komolyan fel sem merült.

Az EU-ban ehelyett egy gyakran Tobin-adóként emlegetett, de valójában James Tobin Nobel-díjas közgazdász eredeti javaslatával ellentétben nem az azonnali devizaműveleteket, hanem értékpapír-tranzakciókat terhelő adó bevezetését tervezik. Az elképzelések szerint 0,1 százalékos adóval terhelnék a részvény- és kötvénypiaci műveleteket, a derivatívokra pedig 0,01 százalékos adót vetnének ki.

Az EU 2013-tól 57 milliárd eurós bevételt remél az új adótól, ám több tagállam (leginkább a londoni pénzügyi központ érdekeit képviselő Nagy-Britannia) ellenkezése miatt kicsi a valószínűsége, hogy az EU minden tagállamában bevezetik.

Több országban is létezik érékpapír-tranzakciós adó, Franciaországban pedig még idén a szélesebb körű bevezetését tervezik. Ez azonban ugyancsak nem a mindennapi banki tranzakciókat érintené. A legismertebb értékpapír-tranzakciós adó egyébként az 1984-ben bevezetett 0,5 százalékos, majd 1986-tól egy százalékos svéd részvénytranzakciós, majd 1989-től alacsonyabb kulccsal működő kötvénytranzakciós adó volt.

Az adó drámai hatásokkal járt: az opciós piac eltűnt, a piaci forgalom töredékére esett, illetve Londonba vándorolt. Az adó jóval kevesebb bevételt hozott a reméltnél, így 1991-ben teljesen el is törölték.

E tranzakciós adókhoz képest a banki tranzakciós adó leginkább abban tér el, hogy nem a lakosság és a vállalatok által csak kis arányban végzett értékpapír-műveleteket, hanem a mindennapi tevékenység részét képező pénzügyi szolgáltatásokat adóztatja meg, szintén forgalomarányosan.

Egyelőre nem világos, pontosan mely pénzügyi szolgáltatások esnének Magyarországon ebbe a körbe, a betéti és hiteltranzakciók azonban (csakúgy, mint Argentínában) valószínűleg ide tartoznának.

Sok hátrány, kevés előny

Míg a banki tranzakciós adó pozitív hatásai kizárólag költségvetésiek (ráadásul azok sem meggyőzőek), a negatív hatások a teljes gazdaságban szétterülnek. Számos empirikus kutatás alátámasztja az adónem alábbi, elméletileg is jól megfogható hátrányait:

1. Minél több termelési-elosztási fázison esik át egy termék, annál inkább növeli a fogyasztói árát, az egyszerűbb előállítású termékek felé torzítva a fogyasztási szerkezetet is.

2. a vállalatokat vertikális integrációra ösztönzi, vagyis egyre több tranzakciót a pénzügyi szektor megkerülésével, "házon belül", magasabb költséggel bonyolítanak (ha ettől csökkennének a költségek, már korábban éltek volna ezzel). A magasabb előállítási költségek pedig nem csak a belföldi árakat, de az export versenyképességét is rontja.

3. Az adó növeli a bankok által bonyolított pénzügyi tranzakciók költségeit, így nő a költségesebb készpénz-használat és adóterhet nem viselő megtakarítási formák aránya.

4. Kamattorzító hatás: az empirikus eredmények szerint a betéti kamatokat csökkenti, a hitelkamatokat növeli, összességében pedig a bankszektor nettó kamatbevételeit, és ezáltal profitabilitását is csökkenti az adó. Jogalap lehet a bankok számára a meglévő hitelállomány kamatszintjének emelésére akár Magyarországon is.

5. Regresszív jövedelem-elosztó hatás: két fő ok miatt a kisebb jövedelemmel rendelkező állampolgárok arányosan magasabb adót fizetnek.

Összességében kijelenthetjük, hogy a banki tranzakciós adó előnyei forgalmi adó jellegéből adódnak, és többnyire csak a beszedhetőségére összpontosulnak, legnagyobb hátrányai viszont szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy a tőkét adóztatja, így a teljes nemzetgazdaságban súlyos torzulásokat okozhat.

Konklúzió

A lakosság és a vállalatok mindennapi banki műveleteit érintő tranzakciós adó merőben más adó, mint azok, amelyeket az Európai Unióban már alkalmaznak, illetve bevezetni terveznek. Szerteágazó, negatív gazdasági hatásai miatt nem véletlen, hogy pusztán bevételnövelő célzattal, válságkezelés jelleggel vezette be néhány feltörekvő ország, hogy aztán többségük le is mondjon róla.

Jogilag talán igen, gazdaságilag azonban semmiképp sem EU-konform adóról van szó, potenciális gazdasági-társadalmi költségei ugyanis megengedhetetlenül nagyok is lehetnek. Csak hab a tortán, hogy általában az adóból származó költségvetési bevételek sem alakulnak megbízhatóan, az adóelkerülés aránya nagyon magas.