A szavazatok 99,62 százalékának feldolgozása után a koszovói központi választási bizottság azt közölte, hogy a PDK a voksok 30,72 százalékát szerezte meg, 5 százalékkal előzve meg a legnagyobb vetélytársának számító, Isa Mustafa vezette konzervatív Koszovói Demokrata Szövetséget (LDK).

Hashim Thaci már a választások éjszakáján kihirdette győzelmét, és valószínűleg már akkor a lehetséges koalíciós partnereken gondolkodott, az alig 30 százalék feletti támogatottság ugyanis nem lesz elég ahhoz, hogy egyedül alakítson kormányt, illetve hogy beváltsa a csalódott választópolgároknak tett - sokszor túlzó - kampányígéreteit.

Szerbia egykori, főleg albánok lakta tartományának 1,8 millió lakosa az alacsony, 43 százalékos részvétellel mutatta ki elégedetlenségét és csalódottságát amiatt, hogy a Belgrádtól való függetlenség 2008-as kikiáltása óta Pristinának nem sikerült talpra állnia és megerősítenie gazdaságát.

Thaci a választások előtt két hónappal 25 százalékkal megemelte a közszférában dolgozók béreit, a nyugdíjakat és a szociális támogatásokat, és azt ígérte, következő mandátuma idején minden évben megteszi ugyanezt, illetve 200 ezer új munkahelyet is teremt. Elemzők szerint azonban mindkét ígéret túlzó, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy Koszovó Európa egyik legszegényebb országának számít. A munkanélküliségi arány a teljes munkaképes korú népesség körében 35 százalékos, a fiatalok körében pedig még ennél is magasabb, 55 százalékos. Emellett óriási méreteket ölt a korrupció is. Mindezek mellett az 1998/99-es koszovói háború idején elkövetett illegális szervkereskedelmi ügyeket is vizsgálja az Európai Unió, ami kínos kérdéseket vethet fel Thacival és egykori gerilla-harcostársaival kapcsolatban.

A valódi kérdés azonban nem az, hogy Thaci kit választ majd koalíciós partnernek, hanem hogy melyik párt lesz hajlandó együtt kormányozni a PDK-val, a kampány során ugyanis a legnagyobb ellenzéki pártok határozottan elutasították a lehetséges koalícióra vonatkozó találgatásokat.

A pártvezetők első sajtótájékoztatói ellenzéki összefogásról szóltak. Mivel a PDK csak 34 vagy 35 mandátumot szerzett a 120 fős pristinai törvényhozásban, a 29 vagy 30 mandátumot magáénak tudó LDK könnyen a saját oldalára billentheti a mérleg nyelvét, és akár az is előfordulhat, hogy végül nem Hashim Thaci, hanem Isa Mustafa alakít kormányt. A harmadik helyen végző (16-17 mandátum) Önrendelkezést! (LVV) mozgalom szinte bizonyosan nem köt megállapodást Thacival, ahogyan a PDK-ból februárban kivált politikusok által alapított Koszovói kezdeményezés (Nisma per Kosoven) sem, amely 6 mandátumot szerzett.

A mérleg nyelvének szerepét tehát végül nem a választások harmadik, hanem negyedik helyezettje töltheti be, a Szövetség a Jövőért (AAK) nevű párt, amelyet Ramush Haradinaj - Thaci korábbi gerilla-harcostársa - vezet, és 12 vagy 13 mandátumot tudhat magáénak. Politikai berkekből olyan információk is kiszivárogtak, amelyek szerint éppen a tárgyalási pozíciójából adódóan Haradinaj lehet az új miniszterelnök, Mustafa pártja pedig az új államfőt és a házelnököt adja majd, így Thaci ellenzékbe szorul. Haradinaj 2004 és 2005 között volt már volt kormányfő, így nem lenne tőle annyira idegen ez a tisztség, ráadásul - rövid - miniszterelnökségét akkoriban számos nyugati politikus dicsérte.

A maradék 20 hely mindenképpen a nemzeti kisebbségeket illeti meg a koszovói választási törvény pozitív diszkriminációja miatt.

Az előző ciklusban a Thaci vezette PDK-nak 32 parlamenti képviselője volt, a többséget Haradinaj pártjával, illetve a kisebbségi pártokkal együtt tudta biztosítani. Amennyiben most is hasonló összetételű kormányra törekszik majd, az politikai instabilitást okozhat - vélik elemzők.

Annak ellenére, hogy Koszovót a világ több mint 100 országa önálló államként ismeri el, Szerbia mellett Oroszország és Kína, illetve öt uniós tagállam - Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus - nem ismeri el függetlenségét. Emiatt késik az ország ENSZ-csatlakozása, és a gazdasági fejlesztések is elmaradnak.