A háborús bűnösök bizonyítékként szolgáló vallomásait japánul és kínaiul hozzák nyilvánosságra a hivatal honlapján (http://61.135.203.68/rbzf/), egy rövid összefoglalót angolul is közzétesznek, és ezeket a kínai média kivonatosan ismerteti.

Az iratok többségükben a japán megszállás idején a kínaiakkal szemben elkövetett gyilkosságok, atrocitások, mérgezések, az élő embereken végzett biológiai- és vegyifegyver-kísérletek személyes, megélt történetei.

A 31 részből álló vallomássorozat első "megszólaltatottja" Szugisita Kenzo volt, aki 1932-ben csatlakozott a Kína elleni háborúhoz. Többek közt arról számolt be, hogy 1932. február 19-én elfogott egy szökni próbáló hat év körüli gyereket, akit a földön kövekkel vert agyon, majd a már élettelen testét bedobta égő házukba.

Az 1916-ban született Juasza Ken azt mondta el, hogyan végeztek több alkalommal élveboncolási bemutatót nagy mennyiségű altató beadását követően egy katonai kórházban az észak-kínai Sanhszi tartományban. Egy konkrét esetben tracheosztómiát alkalmaztak, vagyis megnyitották a fogoly légcsövét, majd a kísérlet után egy másik sebésszel megfojtották az illetőt.

Juasza vallomásában felidézte két fogoly beszállítását 1944 áprilisában. Az egyiket élveboncolás céljából egy 10 tagú csoport számára biztosította, a másikat a kórház igazgatójának rendelkezésére bocsájtotta, aki végül lefejezte.

A Csiba prefektúrában született Miura Josio, aki 1940-ben csatlakozott a megszálló csapatokhoz, leírta, fegyverének bajonettjével kényszerítve miként erőszakolt meg egy 27 év körüli nőt Santung tartományban, Hszintai faluban. Arról is beszámolt, hogyan löktek egy parasztot egy 6 méter mély kútba és gurítottak rá egy félmázsás sziklát Csangcsiu megyében, illetve milyen válogatott kínzásokkal, halálra itatva, trágyát etetve, verve öltek meg másokat.

Mikami Takasi szakaszvezető 1942-től szolgált Santung tartományban egészen elfogásáig, 1945 augusztusáig. 1954. augusztus elsején aláírt vallomásában azt állította, hogy Jokokura őrvezetőt arra kérte, szerezze be egy élő ember agyát, mert őrmestere ennek elfogyasztásával kívánja nemi betegségét gyógyítani. Jokokura végül egy kínai parasztember agyát hozta el, amit - elmondása szerint - ő megfőzve adott át a felettesének.

A kínai archívumok hivatalának vezetője korábban azzal magyarázta az effajta dokumentumok közre adását, szeretnének a történelemre emlékeztetve figyelmeztetni, hogy hasonló tragédiák a jövőben ne fordulhassanak elő.

Az 1945. júliusi Potsdami Közlemény szellemében Japán kapitulációja után 11 ország, köztük Kína, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Szovjetunió részvételével megalakult a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék, amely több mint két tucat japán háborús bűnös ügyében ítélkezett Tokióban.

A háború után a Csang Kaj-sek vezette nacionalista kínai kormány 16 katonai bíróságot hozott létre, köztük 1946-ban a nankingi háborús bűnösök törvényszékét.

A kommunista Kína kikiáltása, 1949. október 1. után a kínai kormány legfőbb ügyészsége 1109, Fusun és Tajüan városokban fogva tartott háborús bűnös ügyében végzett nyomozást, illetve emelt vádat. 47-en a fogságban meghaltak. 1956-ban 1017 foglyot három csoportban szabadon engedtek, majd a legfelsőbb bíróság különleges katonai törvényszéke 45 súlyosabb tettet elkövető katona ügyében vádat emelt. A bíróság 8 és 20 év közötti időtartamú szabadságvesztésre ítélte őket.

Különböző háborús tetteikért japán katonáknak 1946 és 1951 között Ausztráliában, Franciaországban, Hollandiában, a Fülöp-szigeteken, a Szovjetunióban, Új-Zélandon, Kanadában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is kellett felelniük.

Japánon kívül nagyjából 5600 katona ügyében jártak el, összesen 2200 bírósági tárgyaláson, ezeken körülbelül ezer halálos ítélet született.