Várszegi Imre néven született 1946. január 26-án Sopronban, szülei egyedüli gyermekeként. Soproni polgári családból származó édesanyja könyvtáros volt, szlovák-sváb nagyesztergári altiszti családból származó édesapja szövőgyárban dolgozott.
1964-ben érettségizett a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Érettségi után Pannonhalmán belépett a Szent Benedek Rendbe. Itt vette fel az Asztrik szerzetesi nevet, és a Főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján tanult teológiát. Közben, 1968-ban besorozták katonának. Kétéves katonai szolgálatát Baján, Budapesten és Sormáson teljesítette. Leszerelés után egy évvel fejezte be teológiai tanulmányait. 1970. február 8-án Pannonhalmán szentelték diakónussá, 1971. augusztus 29-én pedig pappá.
1971 és 1976 között Budapesten az ELTE BTK történelem-német szakán tanult, egyetemi tanulmányai befejeztével középiskolai tanári diplomát szerzett.
1976-tól 1988-ig a rend pannonhalmi gimnáziumában tanított, ezzel egyidejűleg a rendi főiskolán is oktatott (tantárgyai: Szent Benedek Regulájának magyarázata, Bencés rendtörténet, a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Statútumai). 1978 és 1986 között a novíciusok magisztere és a rendi fiatalok tanulmányi felelőse (prefektusa) volt, majd a pannonhalmi főmonostor perjele. 1985-ben történelemből doktori címet szerzett az ELTE-n, majd ugyanitt 1997-ben megszerezte a PhD fokozatot is. Disszertációjának címe: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929-1950).
Alig volt 42 éves, amikor II. János Pál pápa 1988. december 23-án, culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki. 1989. február 11-én szentelték püspökké Esztergomban. Püspöki jelmondata: Fortitudo mea Deus - azaz: Erősségem az Isten.
1989 márciusától 1991 júliusáig a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, valamint az Esztergomi főegyházmegye püspöki helynöke volt. 1990 júniusától 1993 márciusáig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt.
1991. január 5-én pannonhalmi főapáttá választották, tisztségét 1991. augusztus 6-án foglalta el. Hivatalában több alkalommal megerősítették. A vezetése alatt felújított és kibővült főapátság kiemelkedő nemzetközi szellemi találkozási ponttá vált.
1989-ben a leuveni Katolikus Egyetem díszdoktorává fogadták. Tagja a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1999-ben a Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanács elnökévé választották. Jelenleg a Bolyai Műhely Programbizottságának, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Kultúra és Tudomány Bizottságának, illetve a Megszentelt Élet Bizottságának elnöke.
Munkásságát számos elismerésben részesítették: 1997-ben Honoris Causa Jedlik Ányos-díjat vehetett át, 2005-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját kapta kiemelkedő közéleti tevékenységéért, az egyház társadalmi kapcsolatainak erősítése terén végzett eredményes munkájáért. 2007-ben Prima díjat kapott. 2012-ben az Osztrák Köztársaság Nagy Arany Érdemrendje kitüntetést ítélték oda neki "Magyarország és Ausztria közös örökségéért, az ökumené és a párbeszéd előmozdításában szerzett érdemeiért".
Számos történeti és rendtörténeti írása, könyve jelent meg, szellemi és világi gondolatai sok helyen olvashatók.