Tátongó szakadék a rasszizmus és az önvédelem megítélésében

A Csalog Zsolt által kifejtett gondolatok jól mutatják, milyen értelmezési szakadék húzódik a szociológiai irodalom, és az értelmiség egy részének, illetve a szélesebb közvélemény hozzáállása között. Míg az egyik oldal szerint sokszor már a téma felvetése is "rasszizmus", addig sokan úgy érzik: éppen a magyarországi átlagpolgárok szorulnak védelemre a romákkal szemben.

A fentieket mutatja például, ahogy Tőkéczki László politológus a nagy visszhangot kiváltó sátoraljaújhelyi cigányügy kapcsán kifejtette álláspontját a Magyar Nemzetben. A városi önkormányzat 1997-ben négy betelepült cigány család távozását tartotta indokoltnak azok beilleszkedni nem tudó magatartása miatt - ezt a helyi cigány kisebbségi önkormányzat is támogatta. A kisebbségi ombudsman ugyanakkor rasszistának minősítette az önkormányzat határozatát.

Tőkéczki furcsállotta az ombudsmani logikát. "Nem azok sértenek emberi jogokat, együttélési szabályokat, akik saját kisebbségi csoportjuk szempontjából sem vállalhatók, hanem azok, akik védik egy település békéjét, rendjét. (...) Úgy tűnik, hogy ma Magyarországon az egyéneknek nem egyenlőek az állampolgári jogaik - legalábbis az állampolgári jogok biztosa szerint nem. Valakiknek akkor is sérthetetlenek a jogai-igényei, ha azokat semmiféle kötelességgel, felelősséggel nem támasztják alá, míg másoknak csupán tűrési joguk van, vagyis kötelezően humanistának kell lenniük" - idézte az MTI a politológus írását.

A cigánykérdés lényege

Tőkéczki szerint, ahogyan nincs kollektív bűn, úgy nincs az egyes normaszegő tetteire kollektív védelem sem. "Nem ártana már egyszer tisztázni, hogy cigánykérdés nálunk vagy bárhol máshol leginkább azért van, mert a cigány lakosság közül sokan lényeges életvitelbeli és értékelvi-erkölcsi pontokon nem hajlandók a többségi társadalom többségéhez alkalmazkodni. Ennyiben viszont a problémának semmi köze a "fajisághoz", a nem cigány lumpenségnél (sajnos, növekvő szám) ugyanez a baj" - írta Tőkéczki.

Az érem másik oldala

Nagyon jellemző ugyanakkor a helyzetre az is, ahogyan a cigányság életkörülményeinek elismert kutatója, Kemény István szociológus vélekedett a problémákról. Első helyen egy diszkriminációellenes törvényre van szükség - nyilatkozta a HVG-nek 1998. januárjában Kemény, utalva egyebek között a sátoraljaújhelyi történésekre. "Ha lenne ilyen törvény, akkor szerintem nem történt volna meg mindaz, ami megtörtént Sátoraljaújhelyen vagy Székesfehérváron. Tudván, hogy van ilyen törvény, nem merték volna meghozni azokat a döntéseket, amelyeket meghoztak" - vélekedett a szociológus.

Cigány bűnözők - Horn Gyula "ostobasága"

Kemény István nem kímélte az akkor kormányzó baloldali miniszterelnököt sem: "Állandóan vannak olyan kormánynyilatkozatok, amelyek növelik az előítéleteket. Horn Gyula például elítéli a rasszizmust, de rögtön hozzáteszi, hogy a cigányok is határolják el magukat a bűnöző cigányoktól. Ez nemcsak ostoba, mert 'a cigányok bűnözők' tévhitet erősíti, hanem képtelen is. S ezt szűkebb körben is képviseli, mint például a cigány önkormányzati kongresszuson, amikor kijelenti, hogy aki dolgozik, az itt meg is tud élni. Ha Tony Blair, Lionel Jospin vagy Helmut Kohl kisebbségekről hasonlót mondana, soha nem szállna le róluk a sajtó, mindig a szemükre vetnék ezt a szerencsétlen megfogalmazást. Nálunk pedig még népszerű is lehet egy miniszterelnök ilyen kijelentése."

Horn Gyulával korábban is "baj volt". A taktikai érzékéről ismert szocialista kormányfőt egy időben sokat kritizálták, hogy a "romaügy" számára csak eszköz a miniszterelnök hatalomkoncentrálásra irányuló törekvésekben. 1996. április 5-én erről adott hírt a távirati iroda: "A roma civil szféra elégedetlen az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (ÖCKO) és Tabajdi Csaba kizárólagosságra törő politikájával - egyebek mellett ez is elhangzott a Roma Café összejövetelén, amelyet 'A roma civil önszerveződés, az OCKÖ és a kormány viszonya' címmel hirdettek meg."

A rendezvény előzménye többek között a néhány héttel azelőtt megtartott cigányügyi parlamenti vitanap, továbbá a Roma Programbizottság létrejötte volt. A megjelentek köre független roma értelmiségiektől a civil szervezetek és az OCKÖ képviselőin át magas rangú kormányhivatalnokig terjedt. A vitát a házigazda Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke vezette, aki bevezetőjében megfogalmazta a vita kulcskérdéseit: helyeselhető-e a miniszterelnök hatalomkoncentrálásra irányuló törekvése, nem veszélyezteti-e az országos cigány önkormányzat és a kormányzat cigány politikájának monolitikus struktúrája a rendszerváltás óta kiépült önszerveződést.

A vitában elhangzott: "a kormánynak valójában nincsen érdemleges stratégiája a cigányságra vonatkozóan". 

A cigányság elutasítottsága 

A Magyar Tudomány összeállításában 1997-ben megjelent tanulmányában Erős Ferenc, a pszichológiai tudomány doktora a magyarországi felnőttkorú lakosság körében két egymást követő évben: 1994-ben és 1995-ben végzett közvéleménykutatás eredményeinek felhasználásával vizsgálta, hogy a "mennyiségi" mutatókon kívül milyen jellegzetességei vannak a hazai antiszemitizmus és a cigány-ellenesség közötti eltéréseknek - tudósított az MTI.

A reprezentatív felmérések során arra kerestek választ, hogy a megkérdezettek egy "rokonszenv-ellenszenv" skála segítségével hogyan osztályozzák a különféle csoportokat.

A közvéleménykutatási adatok elemzése azt bizonyította, hogy a legelutasítottabb kisebbségi csoport Magyarországon a cigányság, a zsidóság megítélése viszont - az átlagos rokonszenv és társadalmi távolság alapján - relatíve kedvező, amiből azonban távolról sem következik, hogy antiszemita nézetek ne lennének jelen a magyar társadalomban - írta az MTI. 

Lett volna esély

A szerző megállapítja: a cigányellenesség az 1990-es évtized Magyarországán nem egyszerűen a múltból örökölt előítéletrendszer, hanem olyan attitűd, amelynek egyes komponenseit csökkentik, más komponenseit viszont felerősítik a rendszerváltás, a társadalmi átalakulás folyamatai. Van esély arra, hogy egy modernizálódó, multikulturális és multietnikus irányban elmozduló társadalom a cigány identitás megőrzése és fejlesztése mellett képes integrálni a cigányságot olyan módon, hogy annak szociális, jogi, munkaerőpiaci, iskolázási, művelődési és egyéb hátrányait fokozatosan enyhíti.

Romló társadalmi és gazdasági feltételek között van esély arra is, hogy e hátrányok tovább növekednek - vélekedett Erős Ferenc.

(Az összeállítás második részét hamarosan olvashatják.)