A kormánynak a szociális szempontokat is kiemelten kell kezelnie - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az InfoRádió Aréna című műsorában a múlt hét elején bejelentett javaslataival és a Reformszövetség elképzeléseivel kapcsolatban. A kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy fel kell tőkésíteni az európai bankokat, és megjegyezte: a pénzintézeteknek továbbítaniuk kellene az államtól kapott támogatás egy részét leányvállalataiknak.
Ma is tanácskozott, immár harmadszor, a Kormányzati Válságmegelőző és Válságkezelő Központ. Miről döntöttek?
Ma a bankokkal foglalkoztunk. A Pénzügyi Felügyelet elnöke volt ott nálunk. Tele vagyunk panasszal. Hogy megállapodunk a bankokkal, utána pedig az ügyfelek nálunk panaszkodnak, hogy hiába mennek be ebbe, vagy abba a bankfiókba, nem tudják az ügyintézők, hogy például hogyan lehetne az ő bankhitelüket átalakítani hosszabb lejáratúvá, hogyan lehet moratóriumot kapni, mi az eljárás, hogyha bajban vannak. Azaz, minthogyha mi a tetején megállapodnánk, és nagyon messze vannak a fiókok a bankközpontoktól, ott meg nem érvényesülnének ezek a megállapodások. Arra kértük a Felügyeletet, hogy vessünk ennek véget.
Hogyan?A Felügyeletnek van fogyasztóvédelmi szerepe. A Felügyelet ezeket a panaszokat, úgy kell, hogy elbírálja, hogy igenis, figyelmezteti a bankot arra, hogy nem azt teszi, amit nyilvánosan ígért. Mi azt kértük a Felügyelettől, hogy ezt tegye világossá a bankok számára. Mi a bankokra érkező panaszokat feldolgozva, megvizsgálva, havonta nyilvánosságra szeretnénk hozni, hogy lássák, hogy ki milyen tisztességgel teszi a dolgát.
Ez nem szabályozási kérdés? Ha egyszer a bankokkal van megállapodás, hogy mi szerint kell kihelyezni azt a pénzt, amit ők kaptak, akkor nekik nem aszerint kell ezt megcsinálni?
Éppen olyan ügyekről beszélünk, amelyeknél mi nem adunk pénzt, hanem abban állapodtunk meg, például, a bankokkal, hogy a cudar helyzetben, a világválság keretei között, hogyha valaki azt mondja, hogy "elveszítettem az állásomat, nem tudom törleszteni egy darabig a hiteleimet, állapodjunk már meg - a bank meg az adós -, hogy a következő egy évben, amíg nem hozom rendbe a dolgaimat, csak párezer forintot, legfeljebb tízet fogok fizetni", ezt megtehesse. Kitoljuk a törlesztő részleteket. Ez a bank és a közöttünk lévő megállapodás, Bankszövetséggel, bankokkal. Mi ebbe nem tettünk bele pénzt, csak képviseltük az emberek érdekeit. Abban állapodtunk meg, hogy ezekben az esetekben, ami a Felügyelet lehetősége, a lehető legnagyobb nyomást gyakoroljuk a bankokra, hogy bizony teljesíteni kell ezt a vállalást.
Ezt mennyire kell komolyan venni? A Felügyeletnek a nyilvánosságra hozatalon kívül szabályozási, büntetési lehetősége is van. Elmennek egész addig?
Minden konkrét esetben, ahol lehet szankciót alkalmazni, ott, az összes körülmény figyelembe vételével, természetesen. Ezt a Felügyelet mérlegelni fogja. Azt tesszük folyamatosan, hogy a Felügyeletet erősítjük a bankokkal szemben, mert ez egy egyenlőtlen játszma. A bankok felkészültek, jogászaik vannak, az ügyfelek nagy része pedig, őszintén szólva, nem igazodik ki a szabályok sokaságán. Én is látok olyan szerződéseket, amelyeket olvasva, közgazdászként, két diplomával, fel kell kötni az embernek a nadrágját, hogy pontosan tudja, hogy mire is van feljogosítva a bank, ami egyébként, úgy látom, túlságosan sokszor él az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével. Ezt korlátozni kell.
Utolsó kérdésem erről: szabott-e a kormány a Felügyeletnek, vagy bárki másnak valamilyen határidőt a mostani helyzet rendezése érdekében, vagy céljából?Folyamatosan találkozunk. A következő két hétben a lakáshitelesek problémájával fogunk foglalkozni. Itt ezt az ügyet, ami ma megbeszéltünk, a Felügyelet teljesíti. Azzal nincsen gond, azt ő csinálni fogja. Mi, egyébként, nagyon szűk körben szabhatunk a Felügyeletnek bármilyen fajta határidőt, mert a Felügyeletnek nagy az önállósága. Az nem kormány által közvetlenül dirigált intézmény. Most, amivel egyre több fejfájásunk van, hogy nincsen általános gyakorlat, hogy a bedőlő lakáshitelek vagy rosszul fizető lakáshitelesekkel hogyan járnak el a pénzintézetek, és néhány igen bosszantó vagy fölháborító példát látunk egyes pénzintézeteknél egyes esetekben, és azt kértük most a pénzügyminisztertől és a Felügyelettől, hogy a következő kettő hétben arra tegyenek javaslatot, hogy hogyan tudunk ebben egy egységes és elfogadható gyakorlatot létrehozni.
A hírek szerint foglalkoztak a BorsodChem megsegítésével és a DAM-mal is. A DAM csak azért nem kap, mert későn szóltak, állami segítséget?Ahhoz, hogy meg tudjunk valakit menteni, legalább három dolog kell, szerintem. Egy: legyen a vállalatnak terve, hogy hogyan lehet megmenteni. Hát sem ön, sem én, sem a Parlamentben ülő egyetlenegy képviselő sem fog tudni egy céget megmenteni, ha annak nincsen terve. Ez a legnagyobb fogyatékosság. Azért tudtuk a BorsodChemet segíteni, mert volt terve. A második, hogy eljön segítséget kérni. Aki nem jön segítséget kérni, annak nem tudunk segíteni. Három: van egy helyi megállapodás, mondjuk munkáltatók, munkavállalók között, hogy mit csinálnak a céggel. Mind a három feltétel hiányzott. Én úgy látom, hogy a DAM-ban a vezetés eldöntötte magában, hogy bezár, előkészítette a bezárást, nem is akart segítséget, nem foglalkozott másik alternatívával.
878 embert érint ez közvetlenül, de áttételesen állítólag tízezer embert is jelenthet a beszállítókkal, a DAM beszállítóival együtt. Mi lesz velük?
A munkavállalók egy része, akinek olyan a szakmája - gépipar környékén ilyet lehet találni - CNC esztergályos, marós, az könnyen el fog tudni helyezkedni. Lesz egy másik rész, ahol nagyon-nagyon komoly gondjaink és bajaink lesznek. Egy kohász azon a környéken nem tud kohászként munkát találni. Munkát lehet találni esetleg más foglalkozási ágakban, de bizony, az nem lesz egyszerű. Egyetértek abban önnel, hogy az egész válságfolyamatnak ez a legnehezebb része. Mindegyikünk attól szenved, hogy hogyan lehet megóvni a munkahelyeket és hogyan lehet újakat teremteni. A kormány akkor tud segíteni, ha ez pénzkérdés. Ha piackérdés, például, akkor keveset.
De ugyanez lesz a helyzet a BorsodChemnél is. A kormány nem fog izocionátokat vásárolni tömegesen.
A kormány piacot nagyjából egy helyen tud egészen biztosan teremteni. Ez az építőipar és környéke, ahol az állami beruházások az építőiparnak adnak megrendelést, ha utat építünk, ha iskolát felújítunk, hogyha kórházat építünk, hogyha szennyvízvezetéket építünk. Ilyenre adtunk át most egy nagy listát az építőiparnak, konkrétan darabra, hogy ebben a faluban, ebben a hónapban ilyen beruházásokat finanszíroz az állam, összesen 1900 milliárd forint értékben. Ez több mint az építőipar egy egész éves teljesítménye. Ott tudunk segíteni. És még hol tudunk segíteni? Hogy a közszférában nem most kezdünk el elbocsátani. Tehát miközben beszélünk reformokról, a közszféra karcsúsításáról, énszerintem tízszer is meg kell gondolni, hogy miközben a piaci szférában hatalmas pénzeket áldozunk arra, hogy ne csökkenjenek munkahelyek, akkor eközben a közszférában pedig olyan intézkedéseket hozok, hogy tíz-húsz-ötvenezer emberrel csökkenne a foglalkoztatás.
Akkor azt is jelenti, hogy a munkahely-megőrzés parancsa az felülírja a takarékosság parancsát például a közszférában?Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy nem lehet gondolkodni válságban erről, mint válságon kívül. Válságon kívül, amikor arra lehetett számítani, hogyha itt megszűnnek munkahelyek a közszférában, azt fel fogja majd venni a piaci szféra, és ezt is bizonyította egyébként Magyarországon a világ. A közszférában csökkent a létszám az elmúlt négy-öt évben összességében, a piaci szférában pedig növekedett a foglalkoztatás valamelyest. Most azt mondom, hogy a hatékonyság és spórolási szempontok mellett nagyon komolyan figyelembe kell venni a foglalkoztatási szempontokat, sokkal indokoltabban, mint máskor.
Még egy kérdés a BorsodChemről. A kormány ilyenkor mit kér és kap cserébe azért, hogy segít?Minden helyzet más és más. Mást kellett csinálni a pápai húsgyár újraindításához, megmentéséhez, s mást kellett csinálni Péten, a műtrágyagyárban. Illetve mást kellett csinálni a BorsodChemnél. A BorsodChemnél nagyjából úgy vetődött fel a kérdés, hogy tud-e abban segíteni a kormány, hogy rövid távon bizonyos költségei lényegesen kisebbek legyenek.
De a végén azért mindenkinek mindent ki kell fizetnie, gondolom.Természetesen.
