Lehet még jó ez az évjárat, "jelenleg azonban nem állunk nyerésre, mert az idő megint hűvös és csapadékos" - mondta Szepsy István borász az InfoRádió Aréna című műsorában. Arról is beszélt, hogy az általa vezetett Pannon Bormíves Céh üzletet ajánl a politikának, hogy fedezze fel Magyarország természeti értékeit, ezen belül a borászatot, mert ez egy nagyon komoly, nagyon erős üzenet lehetősége a külföld felé. Az interjút vasárnap 17 órától hallgathatják meg.
Hogy tudják ezzel fölvenni a versenyt? Mikor fog a birtok annyi pénzt termelni, hogy nekiálljanak ekkora marketingköltéseket csinálni? Alighanem soha.
Egy kicsit más utat kell bejárnunk, mint a világ. A magyar fogyasztó nemcsak hogy hűséges, hanem aki utánajárt a minőségeknek és szereti a bort, és hisz abban a termőhelyben, bármelyik termőhelyében az országnak, az kiáll amellett a termelő mellett. A csápjainkat meg folyamatosan nyújtogatjuk a külföld felé is, nem azért, mert a külföldi piac jobb, mert egyáltalán nem jobb a külföldi piac, hanem a márkaépítési szempontok miatt, hogy egy növekedés majd egyszer fenntartható legyen, ahhoz kellenének magasabb árszínvonalú borok is, és ez az export nélkül, tehát a nemzetközi márkaépítés nélkül nem lehetséges, vagy tartósan nem lehetséges. Tehát csak emiatt próbálunk külföldön eladni, mert egyébként a hazai piac teljesen felvenné a termékünket. Ezelőtt három éve nem mertem volna ezt mondani, amikor a külföldi piacok nagyrészt visszaestek, de már ezt bizton állíthatom, hogy ez így van. Annyit fejlődött a hazai fogyasztás tudásban, még akkor is, hogyha az előbb nem erről beszéltünk, tehát a nagyobb réteg ugye nem áll ott tudásban, de van egy szűk réteg, aki óriásit fejlődött tudásban, és ez majdnem elég, és tehetségben is, tehát anyagi lehetőségben is. Tehát ez a magyar élborászatot, úgymond életben tudja tartani, de hát a továbblépéshez, ahhoz kellenek a külföldi márkasikerek. És ehhez kell összefogjunk, és most már itt vagyunk a Pannon Bormíves Céh témájánál. Ez az országnak is az érdeke, hogy mutasson egy jó képet. Az egész magyar borászatról is lehet mutatni valamilyen képet, de nem lehet úgy megfogalmazni a magyar bort, mint egy chileit, ami sokkalta inkább egységesebb vagy megfoghatóbb, és ki tudják mondani, hogy milyen a chilei bor. Mondjuk egy angliai kampányban.
Egy mondatban. Milyen a magyar bor? Van egy mondatunk róla? Nincs egy mondatunk róla. A magyar bor színes, és nagyon finom esetenként. Tehát nagyon különleges, nagyon mély, gazdag, komplex, egyensúlyos és részletgazdag. De ez túl sok így. Tehát ez már sok mondanivaló, tehát le kell rövidíteni. Magyarországon a legfőbb erőforrás, a legerősebb üzenet a talaj.
Erről kéne megfogalmaznunk egy olyan mondatot, amely leírja Magyarország jó színes borait azzal összefüggésben, hogy milyen a termőhely talaja? Szép feladatnak tűnik. Igen, de egyébként előbb-utóbb meg tudjuk fogalmazni, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk, mert a Kárpát-medencei vulkanizmus tulajdonképpen minden borvidéket vagy minden borvidéki részt érintett, azokat is, ahol utána még üledék került az alapkőzetre. A hamuszórást láthattuk a közelmúltban, az izlandi vulkán esetében. Itt a Kárpát-medencén belül annak sok ezer vulkán működött, millió éveken át szórták a hamut, utoljára ugye a Somló, ő a legfiatalabb, aztán visszafele a Badacsony, aztán Tokaj, aztán a Bükk-alja, Gyöngyös, és a többi. Hiába ment rá közben a Pannon üledék és a löszös üledék egyes részekre, amik ráfedtek az alapkőzetre, attól még a löszben is, meg az agyagos rétegekben is a másik vulkánnak a hamuja ott van.
Ha meglesz ez az egy mondat, akkor lesz rá pénze valakinek, hogy ezt el is tudjuk mondani? A mi közös pénzünk az nagyon kevés ehhez. Én nagyon bízom benne, hogy a politika átérzi ennek a lehetőségét. Tehát üzletet ajánlunk, ha úgy tetszik, a politikának, hogy fedezze fel Magyarország természeti értékeit, ezen belül a borászatot, mert ez egy nagyon komoly, nagyon erős üzenet. Emlékeztetni szeretnék, hogy a II. világháború előtt Magyarország a világ harmadik legnagyobb bortermelő országa volt. Akkor még ugyan nem volt globális borpiac, de egyes boraink ott voltak a legjobb helyeken, és a világ első számú boraival egy szinten. Na most az első világháború óta ugye folyik a pusztulás és a pusztítása a magyar értékeknek.
Egyetlen kérdésem maradt a végére, nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán rá válaszolni. Ha van a borban minőségi fejlődés, tehát mindig lehet jobbat és jobbat előállítani. Mindig lehet.
Akkor hogyan áll neki egy új minőséget kitalálni, ami a fogalmából eredően azelőtt még nem volt? Ezt nem kell kitalálni. Ezt nem lehet kitalálni, hanem az ember éli a mindennapokat, egy életformaként azt, hogy minden nap megcselekszi azt, ami a tapasztalata, és itt a tudásgyarapodása alapján úgy gondol, érez, hogy hozzátehet az előző minőséghez, és a természet feltárja a következő szintet. Nem véletlen ez a régi mondás, hogy aki keres, az talál.
De tudja, hogy mit keres? Ha megtalálja, tudni fogja.
És hogy érzi meg a minőségi különbséget? Megízleli?
Igen. A termelőnek is kialakul egy új minőségérzékelő szintje, ebben térünk el alapvetően azoktól a termelőktől, akik nem gondolják, hogy ez az út vagy ez egy érdekes út, és kialakult egy szint, és szinte olyan, mint egy gyűjtő vagy egy kutató, aki keres egy drágakövet vagy valamit, vagy gyöngyöt a tengerben, és azt tudja, hogy még nem találta meg azt. Azt a harmóniát keresi alapvetően, hogyha meg akarom nagyon röviden fogalmazni. Olyan harmóniát keres, amit ha az értők látnak, éreznek, megkóstolnak, akkor semmi egyéb magyarázatra és marketingre nincs szükség.
Bízik abban, hogy az értők ugyanazt a harmóniát érzik, mint amit ön? Biztos vagyok benne. A dolgok összefüggnek. Ez a lényege az univerzumnak, hogy semmi nem maradhat válasz nélkül. Tehát a kisugárzások, a rezgések, azok visszahatnak, visszajönnek valahogy.
Egy pohár borban is meg lehet érezni?
Így van, igen.
Mindannyiunknak ugyanaz a minőség?
Van egy olyan minőség egy pohár borban, amit már nem lehet analitikával leírni, és ezt a minőséget egyszer csak megkóstolja valaki, és mosolyogni kezd, kitágul a világ neki, és azt mondja, hogy de jó, hogy eddig éltem, vagy hogy ezt megélhettem.
A teljes interjút meghallgathatják vasárnap, szeptember 12-én 17 órakor, az InfoRádió Aréna című műsorában.
Hanganyag: Exterde Tibor
