A francia parlament elé törvényjavaslat került arról, hogy a tájszólásban vagy idegen akcentussal beszélők gúnyolását vagy diszkriminálását pénzbüntetéssel lehessen sújtani. Maga a miniszterelnök, az ország délnyugati részéről származó Jean Castex is enyhe tájszólással beszéli anyanyelvét, nem a legelfogadottabb párizsi franciasággal.
A The Sunday Times legújabb számában e hírből kiindulva az angol tájszólásokat és elfogadottságukat taglalja. A szigetországban több tucatnyi tájszólás van, némelyik igen erős, a kívülálló alig érti. Közép-Anglia nyugati részén például így érdeklődnek a hogylétünk felől: "Au om jú?" Amire a válasz: "Áj éj szó bed." Azaz: nem nagyon rosszul.
Hajdani gyarmatbirodalomról van szó, tehát a tájszólások mellett a gyarmatokról bevándorlók angol kiejtéséről is. Ezek közül a legerősebb – kabarészínészek sűrűn utánozzák – az indiai és pakisztáni angol beszéd. Valamikor ugyanannyi kabaréjelenetben használták nevetség forrásaként, mint nálunk a cigány dialektust. A politikai korrektség erősödésével karikírozása, gúnyolása persze eltűnőben van. Annál is inkább, mert a hindu bevándorlók rendkívül igyekvőek, a középosztálybeliek gyermekeiket jó iskolákba küldik, hogy elveszítsék az akcentusukat, és szép angolsággal beszélve többre jussanak az életben. A brit kabinetnek immár fontos tagjai indiaiak. A pénzügyminiszter, a konzervatív párt színeiben parlamentbe jutó Rishi Sunak az Oxfordi Egyetem végzettje, a belügyminiszter, Priti Patel a Keele Egyetemen tanult politológiát, az energia- és iparstratégiai miniszter, Alok Sharma hiteles könyvvizsgáló. A művelt emberek oxfordi angolját beszélik, idegen eredetük legkisebb hallható jele nélkül.
Ám van a beszélt angolnak a táj jellegén vagy az oxfordi tökélyén kívül egy egyedinek mondható meghatározója is. Az, hogy
társadalmi hovatartozást jelezhet.
London keleti részén alakult ki a munkásosztály cockney társadalma. A hagyomány szerint az az igazi cockney, aki a nagy 1666-os londoni tűzvész után ott épült barokk templom, a St. Mary-le-Bow harangjának a hallótávolságán belül született. Aki cockney módra beszél angolul, cockney kifejezéseket használ, feltétlenül öntudatos proletár. A cockney kölcsönzött szavakat a jiddis-héberből, cockney-ul is kóser, ami jó, és átvett német kifejezéseket, például aki kussol, az stumm.
1909-ben elemi iskolai tanítók konferenciáján merült fel, hogy induljon harc a londoni munkásnegyedekből származó nebulók körében a cockney ellen, beszéljék ők is a BBC rádióbemondók kulturált angolját, mert a társadalmi létrán hátra szorulnak. Nem jártak sikerrel. Míg a hinduk és a Magyarországról ide vetődöttek új nemzedéke igyekszik érvényesülése érdekében idegen akcentus nélkül beszélni, a cockney nem bánja, ha beszédén érződik, hol született. Egyetért az egalitárius közmondás üzenetével: "Nem az számít, honnét jössz, hanem az, hogy hová mész."
