"Már nyolc éve, hogy először betoppantunk a tízemeletes volt munkásszállóba. Rettenetes körülmények fogadtak: rendkívül mennyiségű szemét a lépcsőházakban, se víz, se villany, se fűtés nem volt a házakban, a liftek nem működtek. Az ott lakók 15 százaléka fizetett közös költséget. Ez egy pici szám, de mégis mutat valamit, hogy ők kevesen még akkor is úgy gondolták, befizetik. Õk voltak az alap, akikre támaszkodhattunk. Az elmúlt hónapokban átlagban 85 százalék fizetett már" - emelte ki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.

Vecsei Miklós elmondta: "már négy szinten van fűtés, működik a villany, van egy lift és portaszolgálat is, a szemét teljesen eltűnt. Egymás után indítunk olyan programokat, ami már a köznyelvből kiirtotta a Pokoli torony elnevezést, most már Toronyháznak hívjuk és az emberekkel együtt egyre büszkébbek vagyunk, hogy lépegetünk előre és vannak hosszútávú céljaink is."

Az épületben több mint 250-en élnek, sok a gyerek, a feladatok összetettek. "A mi filozófiánk szerint a legfontosabb a jelenlét, közöttük kell élnünk. Egy ilyen falunagyságú házban rengeteg a feladat. A képzéseknek mindig az a célja, hogy abban a szakmában el tudjanak helyezkedni, hogy az emberek elhiggyék, hogy van értelme, hogy azt láthassák egy szakipari képzés közben, hogy képesek valamire. Van, hogy harminc éve nem volt arra példa, hogy valaki valamit meg tudott csinálni, tehát ez egy nagy lehetőség, hogy három-négy-öt-hat hónapon keresztül közösen építsünk valamit."

"Egy ilyen zárt közösségben minden mindennel összefügg. Egy ilyen képzés a gyerekek szempontjából is fontos, ők egy szinttel lejjebb egy tanodában vannak. A közösségépítés szempontjából is jelentős, általában a háznak fontos dolgokat csinálunk meg közösen, amiben jó, ha az apa, anya által tanult dolgok láthatóan megvalósulnak. Minket is meglepett, hogy amikor a lépcsőházi korlátot újra csináltuk, a lakatos ember mennyire büszke volt hónapok múlva is, nem tudtunk úgy beszélgetni, hogy ne említette volna meg, hogy azt ő csinálta."