A magyar sörkultúra gyökerei megtalálhatók a Volga menti csuvasoknál - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Berecz András ének- és mesemondó, aki a közelmúltban jelentetett meg dupla CD-t rokondicsérő csuvas sördalokból. A művész kiemelte: a magyar nyelvnek sok erénye odaveszett, de a mesékben, mint egy természetvédelmi területen, túlélik a nehézségeket. Hozzátette: a mese súlyos és fontos dolgokkal hajlandó csak foglalkozni. Berecz András szólt arról is, szeret vonattal utazni, mert az olyan számára, mint a munkahelye.
Szereti a sört?Menet közben megszerettem. Amúgy inkább borivó vagyok, de mivel borfesztiválra sokat hívtak Pécsre, már annyit énekeltem borról, már annyit hallottam bort bemutatni, annyi mesét mondtam a szőlőről, hogy az egyensúlyomat visszanyerjem, már kíváncsi voltam, a sörrel mit tudnék kezdeni.
Természetesen azért kérdeztem ezt, mert több mint negyven sördal szerepel a legújabb lemezén, méghozzá Volga-menti csuvas sördalok. Vajon miért hallunk egyáltalán kevesebbet sördalokról, mint bordalokról? A magyar sörfőzés eltűnt, nyomaiban maradt csak meg, például éppen Csuvasföldön. A német ipari sörgyártás az olyan praktikus és annyira kitalált műfaj, hogy az tulajdonképpen lesöpörte a házi sörfőzést. Ezelőtt száz évvel még főztek háznál sört, de Gyergyóban még cukros sört főznek, van mézes sör, a méhészek például az emberiség legrégebbi bódító italát, a mézsört készítik, aminek méz, víz és néha komló az alkotóeleme. Tehát valamikor mi is főztünk, mert pusztai nomád korszakában egy nép csak a más borát ihatja, tehát kereskedésből, de a sört el tudja készíteni a pusztai vándornép is.
Igen, a borhoz le kell telepedni, mert ahhoz szőlőt kell termeszteni.Ahhoz le kell, ott mese nincs, de akár, mondjuk például egy évig választ magának egy szállásterületet egy nép, ott a gabonát elveti, ott árpából kitűnő, rozsból, sőt, kölesből jó sört főzhetett.
Azért érdekes, mert történelmi hagyományok kötődnek a sörhöz, például, hogy nem koccintunk sörrel a világosi koccintásra utalva.Nagyon sok minden kötődött, csak eltűnt. A régi nevek összeírásakor felbukkan ez a név, hogy Seres, Sergyártó, Sernevelő, ami ugyanazt jelenti. Valamikor nevelték a sört a magyar nyelvben, mint a gyermeket. Benne volt az étkezésben, mint ahogy most is bent van, csak a köszöntő szavak, meg maga a köszöntés elsápadt. Többek között az a legenda fűződik hozzá, hogy amikor Világosnál a fegyvert letettük, örömében az osztrák hadsereg koccantott a sörrel. És még egy érdekes legendát hallottam Gyimesben, hogy a kenyeret is hanyatán fordították. Azóta magyar ember a kenyeret talpára teszi, sörrel pedig nem koccint. Úgyhogy úgy néz ki, hogy ami szép és jó a világban, annak fordítottját átdobják a túloldalra a Habsburgoknak, hogy na, az az, amit kerülni kell.
Nagyon más egyébként a sördal? Nagyon különbözik a sördal a bordaltól?Van, ami ugyanaz. Tehát a mámor, az bizony hasonlít minden nép költészetében: de jó, hogy elvesztettem egyensúlyomat, de jó, hogy ebből a leányból kettőt látok. Villontól egészen a Kalevaláig egyetemes emberi költészet a bódulat, de van egy különleges ága, ami aztán további száz ágra oszlik, ezt úgy hívják, hogy rokondicsérő sördal.
És ezek a csuvas sördalok éppen ebbe a kategóriába tartoznak.Illetve az ő sördalaik között van ez a rendkívüli és világirodalomban is ritka állapot, hogy sördalnak nevezik az olyan dalt, amiben a rokonságot dicsérik.
És hogy kapcsolódik össze a rokonság a sörrel?A hideg téli éjszakákon, mikor rokonvendégséget ülnek, akkor középre teszik a fenyőgyökérből kivájt 15-20 literes söredényt, és mikor az fölgőzöl, mert forrón itták meg régebben, mézesen és forrón a 15 százalékos sört, akkor a nagy rokonvendégségekkor elkezdték énekelni, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk. Az Istentől kapott ajándék, hogy neked rokonod van, hogy akkor vagy erős, ha meg tudod becsülni, és ha két testvér például egymással valamiért összevész, akkor ilyen rokonságdicsérő sördalokkal össze tudták békíteni.
Engem igazából ez izgatott, úgyhogy annyira összetartozott a két jelenség, hogy egy idő után már sördalnak nevezték azt is, amiben a sör szó elő sem fordult. Elég az, hogyha azon tűnődik, hogy is tudnám megbecsülni akár magamat kurtítva is a rokont. Ezt a témájú dalt ők elnevezték sördalnak. Serrá Jurri, ez a neve. A sör és a serrá ugyanaz etimológiailag, ez egy bolgár-török szó, tehát csuvasz szó a magyar.
Akkor mondhatjuk azt, hogy ezekben a sördalokban a hangsúly a közösségen, a közösség megtartó erején, az összetartozás fontosságán van?Igen. Ez az, ami engem felpiszkált, hogy egyáltalán létezik-e, hogy valaki ezt témának választja.
Az is érdekes, hogy egyszer ennek kapcsán éppen arról beszélt, tanulmányozva a magyar népdalkincset, hogy viszont a magyar népdalokban alig szerepel a rokon vagy testvér szó.Igen, és hamar következtetést is levon az ember az általánosításnak elég síkos mezejére lépve, hogy hát akkor mi nem vagyunk rokontisztelők. Ez sincs így, sokkal bonyolultabb. De az biztos, hogy a magyar népdalok között, mint ahogy szinte a világon minden nép dalai között bátran kereshet valaki rokondicsérő dalt, csak nem nagyon talál. Tehát ezt a témát, mikor a világ kezdetén kiosztották, akkor valahogy előresodródtak a csuvasok, és megkapták ezt a súlyos terhet. Többek között például, ami engem különösen felpiszkált, az a rokondicsérő dalok között egy ilyen ars poeticus költészet. Azon tűnődik, hogy rokonok között hogy tudjam a legalkalmasabb szavakat megválogatni, és ez tiszta nyelvfilozófia. Az egyikben például a szavakat alma héjához hasonlítja, az alma húsa az, amit kimondani szeretnék, de soha nem fogok tudni. Aztán azokat a bennem gomolygó érzéseket, amiket a drága rokonok közt érzek, azt elrohanó patakhoz hasonlítja. És amit abból kimondani tud, azt egy kis vödörhöz. A szó csak vödör. Az az áramló sok-sok finomság tulajdonképpen kimondhatatlan. Ebből a sorozatból az egyik kedvencem például a rokon vendégségkor, mikor a nyelve alá néznek, és vajnak íze gyűl, mert annyira jó, tudja, hogy most már biztos jót fog mondani. Ezt a csikó sörényébe vegyülő tavaszi szél illatához hasonlítja. Hát ilyen bátor és költői hasonlatokért érdemes az embernek még a Föld túlsó oldalára is elkirándulni, mert tanulni nem szégyen soha.
Az egy hosszú út volt, hiszen eleve érdekes az, hogy a sördalnak a gyökereit éppen a Volga mentén, a csuvasoknál lehet vagy lehetett megtalálni, és hát azt tudjuk, hogy egy nagyon szívós kutatómunka vagy keresgélés előzte meg, hogy a CD és az azt megelőző kötet létrejöjjön. Ha jól tudom, hatévnyi munka van ebben. Járt Csuvasföldön is?Igen. Az én munkám is rárakódik a korábbiakéra. 1896-ban járt kint egy kitűnő kutató, Mészáros Gyula, és Európában ekkora csuvasgyűjtés nem volt, talán nem is lesz. Ő a csuvashiedelmet kutatta és dalokat mellé. Persze dallam nélkül, csak szövegekkel. Utána jött egy Kodály Zoltántól tervezett és megszervezett út, amit Vikár László és Bereczki Gábor végzett el. Erre rakódott rá az enyém, mert nekik felgyűjtött háromszáz csuvas dalukat tanultam meg és azt fordítgattam át énekelhető állapotba, abba a hangsúlyba, abba a szótagszám-világba. És mikor ezzel megvoltam, jött az előszó, de nem akaródzott leírni egy szót sem. Mondom, ha nem látok csuvast, én nem fogok bele az előszóba. És hála Isten, így keveredtem ki, és hát hatalmas élmény volt. Vendégszerető és ünnepelni tudó nép, tenyerükre vettek. Ha véletlen bal felé támadt valami lik a számon, akkor húst nyomtak le, ha jobbra fordultam, akkor sört öntöttek belém, szóval embert próbáló út volt.
Hány lelket számlál ez a csuvas közösség most? Mert azt tudjuk, hogy igen nehezen sikerült egyáltalán ennek a közönségnek fennmaradni vagy megőrizni az identitását az egykori Szovjetunióban, aztán később Oroszország határain belül, különösen olyan évtizedek során, amikor minden arról szólt, hogyan olvasszuk eggyé a különböző etnikumokat vagy hogyan forrasszuk eggyé az etnikumokat.Másfélmillióan vannak körülbelül. Lehet, hogy vannak kétmillióan így a földkerekségen, mert laknak ők Tatárföldön is, Baskíriában, és nagyon nagy számban Szibériában is elszórva. Egyébként Észtországban is vannak csuvasok, arról van tudomásom, hogy összejárnak és van ilyen kulturális egyesületük. Úgyhogy ekörül elég vészesen alsó létszám ez, és nagy zárvány, mert a nyelvük rendkívüli. Mi tanuljuk iskolában, hogy bolgár-török szavak vannak a magyarban. Én még nem láttam sehol, még jegyzetben sem, még zárójelben sem, hogy és van egy bolgár-török nép, a csuvas. Ott élnek, ahol Julianus barát még magyarajkúakat talált. Tehát a Magyar Királyság tudta, hogy itt van egy folyamatosság. A tatár ellen védekezésül onnan még magyarul beszélőket be tudott volna hívni. De a tatárjárás után ez a társaság eltűnt.
