sport

Vb-história: magyar vereség a világ legjobbjától

2010. május 25., kedd 14:27     InfoRádió
    Kinyomtatom Elküldöm Betűméret + -
Az 1938-as Mondialon láthattuk győzni Olaszországot, a háború előtti évek legjobb csapatát, és láthattuk Leónidast, a brazil támadót, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tornán. Mégsem ezekre emlékszünk igazán, hanem a magyar ezüstéremre. Az InfoRádió honlapja sorozatot indít az eddigi labdarúgó-világbajnokságokról.
 
Az 1938-as vb magyar főszereplői

SZABÓ ANTAL (1910. szeptember 4. -1958. április 21.): A harmincas évek kiemelkedő klasszisa Steinbach néven soroksári sváb családba született. Húszévesen került a Hungáriához, a klub önfeloszlatása után a Weisz Manfréd FC, később a Lampart, a Szentlőrinci AC és a Csepeli MTK kapusa is volt. A két világbajnokságon szerepelt (1934, 1938) vb-ezüstérmes kapus 42 találkozón védett a nemzeti tizenegyben. Az NSZK-ban halt meg.

KORÁNYI LAJOS (1907. május 15.-1981. január 29.): Eredeti nevén Kronenberger Lajos, szegedi születésű, az Újszegedi TC, majd a helyi Bástya játékosa volt. 1930-ban már válogatott jobbhátvédként került a Ferencvárosba, amellyel 1938-ig 205 hivatalos mérkőzésen játszott. Háromszoros bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes, tagja a "100 százalékos" bajnokcsapatnak. Egyszeres KK-győztes, kétszeres KK-döntős. Pályafutása utolsó éveiben a Phöbus FC, a Nemzeti FC és a WMFC játékosa volt. A válogatottban 1929 és 1941 között 40 mérkőzésen játszott, 1938-ban világbajnoki ezüstérmes.

POLGÁR GYULA (1910. február 8.-1992. június 26.): Eredeti családneve Pignitzky volt. Kisteleken született, a helyi TE, majd 1930-ban a Hungária, 1931-32-ben a Budai 11, 1933 és 1944 között a Ferencváros, végül 1945-1947-ben az MTK sokoldalú, csatárt, fedezetet és jobbhátvédet is játszó labdarúgója volt. 1947-48-ban az olasz Magentában játékos-edzőként tevékenykedett. Négyszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres KK-győztes. A válogatottban 1932 és 1942 között 26 mérkőzésen 2 gólt szerzett, játszott az 1938-as vb-döntőben.

BÍRÓ SÁNDOR (1911. augusztus 9.-1988. október 7.): Eredeti családneve Bier volt. Füzesabonyban született, de 16 évesen Óbudán, a III. Kerület FC csapatában kezdett játszani. Viszonylag későn, csak a 24. születésnapjához közeledve, már válogatott játékosként került sztárklubba, a Hungáriához. A kék-fehérek önfeloszlatása után 1940 és 1942 között a második szezonban második vonalbeli BSzKRT csapatában futballozott. Harmincegy éves korában új fordulatot vett a pályafutása, Újpestre igazolt, majd onnan, 1945-ben az újjáalakuló MTK-hoz szerződött. Harminchét évesen a III. Kerületi TVE zárta hosszú pályafutását. 1938-ban tagja volt a világbajnoki ezüstérmes csapatnak, a II. világháború utáni első válogatott meccseken csak ő és Zsengellér Gyula maradtak hírmondónak a "párizsi ezüstcsapatból",

SZALAY ANTAL (1912. március 12.-1960.): A harmincas évek Újpestjének kulcsembere, két világbajnokságon (1934, 1938) szerepelt jobbfedezet, világbajnoki ezüstérmes. 1930-ban került a lila-fehérekhez, tagja volt az évtized során négy bajnokcsapatnak, illetve 1939-ben a KK-győztes alakulatnak is. Pályafutását a Ganzban zárta. A háború után Aradon edzősködött, majd Luxemburgban és Olaszországban dolgozott, aztán kivándorolt Ausztráliába.

SZŰCS GYÖRGY (1912. április 23.-1991. december 19.): A szombathelyi születésű egykori középfedezet volt a világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott egyik kulcsembere 1938-ban. A Szombathely, illetve a testvériség korábbi játékosa 1932-ben, húszévesen került fel az Újpesthez, amellyel három magyar bajnoki címet nyert, s tagja volt a KK-győztes alakulatnak is. 1941-ben, 29 évesen befejezte labdarúgó-pályafutását.

LÁZÁR GYULA (1911. január 24.-1983. február 27.): A magyar futball második "Tanár Ura" Károly Jenő után. A becenevet elegáns és intelligens játékáról kapta - az érettségi vizsgáit ugyanis csak vb-ezüstérmes játékosként, a harmincas-negyvenes évek fordulóján tette le. A füzesgyarmati születésű fedezet a KAOE csapatában kezdett játszani, de a Ferencvárosban (1930-1943) lett befutott játékos. A Fradival ötszörös bajnok, négyszeres MK-győztes, egyszeres KK-győztes volt. Pályafutása levezető szakaszában a SZAC és a Herminamezei AC játékosa is volt. Az 1938-as mellett részt vett az 1934-es világbajnokságon is, 1937-ben tagja volt az Amszterdamban Nyugat-Európa válogatottja ellen győztes Közép-Európa-válogatottnak.

SAS FERENC (1915-1988. szeptember 3.): Sohn néven született, az angyalföldi grundon, a "Rajcsúrban" kezdett futballozni (nem mellesleg: miként Orth György, Schaffer Alfréd, Háda József, Turay József, vagy Lázár Gyula is), aztán az Elektromos igazolt játékosa lett. Onnan került a Hungáriába, amellyel 1934 és 1938 között két bajnoki címet és két bronzérmet nyert. A vb-ezüstérem megnyerése után, a zsidóüldözéstől félve Argentínába vándorolt ki, 1940-ben bajnok lett a Boca Juniors színeiben, majd 1942 és 1945 között az Argentinos Juniorsban, pályafutása végén a Maccabi Buenos Airesben játszott. A 17-szeres válogatott szélső 1937-ben két góljával döntő szerepet vállalt Közép-Európa válogatottjának győzelméből, Nyugat-Európa ellen.

SÁROSI GYÖRGY dr. (1912. szeptember 16.-1993. június 20.): Eleinte "csak" Gyurkának, aztán Doktornak becézték. 1927 és 1929 a MAFC ifistája volt, majd a Ferencvároshoz került. Két évvel később mutatkozott be az első csapatban, a zöld-fehéreknél 1931 tavasza és 1948 között öt bajnoki címet nyert, ötszörös kupagyőztes, KK-győztes, s a sorozat gólkirálya is volt. A Fradiban 639 hivatalos mérkőzésen 633 gólt szerzett. (Bajnoki mérlege: 382/350) A válogatottban 1931 és 1943 között 61 meccsen 42 gólt szerzett - úgy, hogy valójában nem is szeretett a marcona középső védők között középcsatárt játszani. Egyik nagy ellenzője volt a WM-rendszer magyarországi elterjesztésének. A világklasszis képességű, s egyébként jogi doktorátust szerzett, fiatal korában remekül teniszező, eredeti családneve szerint Stefancsicsnak hívott futballsztár 1934-ben és 1938-ban is szerepelt a világbajnokságon, utóbbi tornán ezüstérmet nyert, négy mérkőzésen öt gólt szerezve. 1937-ban a csehszlovákok világhírű kapusának, Planickának lőtt hét gólja mindmáig csúcs a magyar válogatott történetében. Ugyanabban az évben csapatkapitánya volt a nyugat-Európa ellen győztes Közép-Európa-válogatottnak.



TURAY JÓZSEF (1905. március 1.-1963. június 24.): Eleinte Suttyónak, aztán meg Császárnak becézték! A röppentyű utcai SC grundcsapatából az FSC-be került, majd onnan 1926-ban igazolta le a Ferencváros. 1933-ban nagy viharok közepette átlépett a Hungáriába, majd pályafutása utolsó éveiben a Ganz TE és az Újvidéki AC együttesét erősítette. A nemcsak középcsatárként, hanem középfedezetként és belsőcsatárként is remek teljesítményre képes futballista öt bajnoki címet nyert, háromszor volt Magyar Kupa-, egyszer KK-győztes. A válogatottban 1928 és 1939 között 48 mérkőzésen 11 gólt szerzett, 1938-ban a magyarok minden meccsén játszott az ezüstéremmel zárt franciaországi világbajnokságon.

ZSENGELLÉR GYULA (1915. december 27.-1999. március 29.): A magyarországi pályafutása során az Ábel becenévre hallgató belsőcsatár 1930-ig szülővárosa, Cegléd csapatában, a Vasutasban játszott, majd a Salgótarjáni BRC (1930-1936) csapatát erősítette. Huszonegy évesen került Újpestre, külföldre távozásáig, 1947-ig az Újpest FC, illetve az UTE játékosa volt. Utána három évet Olaszországban játszott (AS Roma 1947-1949, Anconitana 1949-1950), majd egyéves edzői munka után több magyar társával Kolumbiába szerződött, s a Deportivo Samarios Santa Martában zárta le rendkívül eredményes karrierjét. Az újpestiekkel négyszeres bajnok, KK-győztes, ötszörös gólkirály volt. Három országban 394 élvonalbeli mérkőzésen 416 gólt lőtt. A magyar válogatottban 1936 és 1947 között 39 mérkőzésen 32 gólt szerzett. Világbajnoki ezüstérmet nyert 1938-ban, a tornán négy mérkőzésen öt gólt rúgott. 1938-ban szerepelt az Európa-válogatottban.

TOLDI GÉZA (1909. február 11.-1985. augusztus 16.): Az eredetileg Tunigold családnéven született csatár az Ifjúsági Torna Egyletből került 1927 legvégén a Ferencvárosba. (De közben játszott például a Süss-gyár csapatával a cégligában, meg is nyerték azt 1927-ben.) 1928 és 1939 között négy bajnoki címet nyert, négyszer volt a Magyar Kupa, kétszer a KK győztese a zöld-fehérekkel. 1939 és 1941 között a budafoki Gamma, majd egy idényen keresztül a Szegedi AK csapatát erősítette, aztán rövid időre (1942-1943) visszatért a Ferencvárosba. Pályafutását, már a háború után, 1946-ban, a Zuglói Danuviában zárta le. Egyszer volt magyar gólkirály. A válogatottban 1929 és 1940 között 46 mérkőzésen 25 gólt szerzett. Tagja volt az 1938-ban világbajnoki ezüstérmet nyert csapatnak, játszott az 1934-es vb-n is.



KOHUT VILMOS (1906. március 17.-1986. február 18.): Kohaut családi néven született, a Szentlőrinci AC-ból került az Üllői útra. 1924 tavaszán, még a 18. születésnapja előtt bemutatkozott a Ferencváros színeiben, az első osztályban. Érdekes, hogy első meccsén a balösszekötője Eisenhoffer József volt, akivel később összekapcsolódott a pályafutása. 1933 májusáig játszott zöld-fehérben, mindent figyelembe véve 434 meccsen 217 gólt lőtt. Tagja volt a legendás Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut ötösfogatnak, utolsó bajnokiján, a Somogy ellen bombaerős Fradiban játszhatott: Háda - Korányi L., Papp - Lyka II., Turay, Lázár - Táncos, Takács II., Sárosi, Toldi, Kohut. Négy bajnoki aranyérmet nyert, háromszor szerepelt Magyar Kupa-győztes csapatban, 1928-ban KK-győztes lett. 1933 és 1939 között az Olympique Marseille csatára volt, egyszer bajnok, kétszer kupagyőztes lett az OM-mel, amelynek az utolsó idényben játékos-edzője is volt. Szolgálta még a Nimes, majd az Antibes csapatát. Hazatérése után játszott még a Taxisok, majd a Sörgyár színeiben is. A válogatottban 25 meccsen 13 gólt szerzett. Világbajnoki ezüstérmes, 1938-ban hatéves szünet után került vissza a nemzeti tizenegybe. Híressé lett az alapvonal közeléből, az úgynevezett Kohut-szögtből leadott lövéseiről, onnan lőtt góljairól.

TITKOS PÁL (1908. január 8.-1988. október 8.): A Titschka néven született szélsőcsatár az I. ker. SE-ben kezdte a pályafutását (1922-1926), majd a Budai 33 sorait erősítette (1927-1929). A "Hariháromból" került be először a válogatottba, klubjában a legendás Schlosser Imre volt egy ideig az összekötője. 1929 és 1940 között a Hungária játékosa volt, a kék-fehérekkel két bajnoki címet nyert, s egyszer lett a Magyar Kupa győztese. A klub önfeloszlatása után a Kispestben játszott 1944-ig, illetve néhány mérkőzésen szerepelt az akkor második ligás Vasasban. A válogatottban 47 mérkőzésen 13 gólt szerzett, ezek közül kettőt a svédek elleni vb-elődöntőben, illetve az olaszok elleni döntőben, az ezüstéremmel zárt, franciaországi világbajnokságon. Érdekes, hogy e két meccs után már csak egyetlen egyszer (a skótok ellen) játszhatott a nemzeti tizenegyben.

« Előző oldal  1   2   3   4   5  Következő oldal »

 
> időjárás
> aréna Aréna podcasting Aréna videók 2014.10.26. 18:00
2014.10.26. 18:00
Blaskó Zsuzsa, a Népességtudományi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, és Melegh Attila, a Seemig projekt vezetője, migrációkutató
 
> Hallgassa meg az Aréna korábbi adásait
> Nézze meg az Aréna korábbi adásait
> 24 óra > 48 óra > 1 hét
BBC Sport
BBC News is editorially independent. Its appearance on this site should not be taken as an endorsement.
   > VLV

Add a Startlaphoz