Az egyesület - honlapjának beszámolója szerint - saját halottjának tekinti az egykori kiváló sportembert, temetéséről később értesíti a közvéleményt.

Orosz Pál 1952-ben lett a zöld-fehérek játékosa, 15 idényt töltött a csapatnál, amellyel ez idő alatt tízszer a dobogó valamelyik fokán végzett: kétszer bajnok, háromszor ezüstérmes, ötször pedig bronzérmes volt. Tagja volt az 1965-ben a döntőben a Juventust legyőzve Vásárvárosok Kupáját nyert alakulatnak.

A válogatottban ott volt az 1960-as római olimpián bronzérmes csapatban, négy évvel később pedig a tokiói játékokon diadalmaskodott együttesben ugyan kerettag volt, de mivel nem lépett pályára, így aranyérmet nem kapott.

A klub honlapja kiemeli, Orosz Pál rendkívüli játékintelligenciával rendelkező labdarúgó volt, akinek kivételes labdaérzéke és rúgótechnikája volt.

Játékos pályafutását követően a klub szakosztályvezetője volt, majd Marokkóban vállalt edzői munkát, az afrikai országban úgy emlékeznek rá, mint a helyi futball egyik legnagyobb megreformálójára. 1973-tól a Testnevelési Főiskola tudományos munkatársa, adjunktusa volt egészen 1986-ig, 1987-től a Sportjáték Tanszéken volt egyetemi docens, majd 1989-től tudományos munkatársként dolgozott.

Orosz Pál 1974-ben megkapta az FTC örökös bajnoka címet.