Egyetlen ember van a Földön, aki túlélte a veszettséget, annak ellenére, hogy nem kapott oltást. Kolumbiai orvosok most egy nyolcéves kislányon próbálják ki ugyanazt a módszert, amely lehetővé tette Jeanna Giese túlélését - egyelőre sikerrel.
Jeannát annak idején egy veszett denevér harapta meg, de meg sem fordult a szülei fejében, hogy a kis állat megfertőzhette a lányukat. Mire három hónappal később jelentkeztek a tünetek - fáradtság, kettős látás, hányás és a bizsergés a bal karjában - már késő volt ahhoz, hogy oltást kapjon.
Az orvosok ezért úgy döntöttek, hogy "kikapcsolják" Jeanna agyát, hogy időt adjanak az immunrendszerének a betegséggel folytatott harcra. A módszert azóta milwaukee-i protokollként ismerik.
A veszettség azért halálos, mert a fertőzés következtében az agy képtelenné válik a légzés, a nyálképzés és a szívverés szabályozására - ezért lehetséges módszer az agyi funkciók elnyomása mindaddig, amíg az immunrendszer felkészül a kórokozók elleni harcra.
A módszer Jeannánál működött; néhány hónappal az után, hogy felébresztették a mesterséges kómából, a lány visszanyerte legtöbb kognitív funkcióját, a többi képességének visszaszerzéséhez is elég volt egy év. Ma már megvan a jogosítványa, és biológia szakra jár az egyetemen.
Vannak azonban maradandó nyomai is a betegségnek: a lány - aki valaha ígéretes sportoló volt - ma futás közben az egyik oldala felé dől, és nem teljesít olyan jól a labdajátékokban, mint korábban. Emellett a réginél lassabban, és néha kevésbé tisztán és érthetően beszél - ezek a tünetek azonban az orvosai szerint még csökkenhetnek majd idővel.
