Ostromlott várként tekintenek magukra a magyar konzervatívok, akiknek pedig föl kellene mutatniuk, hogy van alternatívája a mai "haladáspárti", balliberális kormányzásnak - hangzott el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Prohászka Műhely Szakkollégium által rendezett konferencián, ami a rendszerváltás utáni magyar konzervativizmusról szólt. Az is szóba került, hogy képes volna-e politikai erőként fellépni az egyre hangosabb ifjúkonzervatív nemzedék.
Megemlítette Tisza Istvánt, a dualizmus századelejének miniszterelnökét, akit ma már konzervatívként tartanak számon, de ő nemzeti liberálisnak tartotta magát. Idézte a politikust, aki szerint "a szabad gondolkodást a szabadgondolkodóktól kell megvédeni". Ebből a szempontból a 19. század konzervatív szerzői azok, akik felléptek a radikalizmus, a türelmetlen változtatások képviselői ellen - fejtegette.
Schlett István rámutatott: a konzervativizmus, mint lelki alkat nem egyenlő a konzervativizmussal, mint filozófiai beállítódással. Ugyanakkor úgy gondolja, ha valaki most egy Konzervatív Párt alapítására adná a fejét, annak nem a hagyománnyal kellene törődnie, hanem azzal, mi a teendő.
Egedy Gergely politológus arról beszélt, hogy a magyar konzervativizmusnak meg kell adnia a saját válaszait a saját problémáira, és nem másolhatja le egy az egyben az angolszász vagy kontinentális konzervatív hagyományt. Azaz meg kell teremtenie a magyar konzervativizmust. Ugyanakkor úgy vélte, a kereszténydemokrácia talán követhetőbb út a mi számunkra, mint a forradalmak nélkül, háborítatlanul, szervesen fejlődő individualista, a szociális kérdésekre kevésbé figyelő angol konzervativizmus.
A konzervativizmus szükségképpen nemzetiEnnek során kiemelte, hogy a konzervatívok elvetik az absztrakciót, az általános érvényű modelleket, és úgy gondolják, a helyi, nemzeti, partikuláris kérdésekre helyi válaszokat kell adni. Ezért szerinte a konzervativizmus szükségképpen nemzeti. Leszögezte ugyanakkor, hogy ugyan egyetemes konzervatív politika nincs, de vannak egyetemes konzervatív elvek. A konzervatív számára nagyon fontos a történelem, ami "a tapasztalatok összessége". Figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a konzervativizmus nem a változatlanságot pártolja, az a tradicionalizmus.
Horkay-Hörcher Ferenc, a PPKE-BTK Esztétika Tanszékének vezetője, a Heti Válasz főmunkatársa a magyar konzervativizmus árnyoldalairól beszélt. Szerinte három ilyen van, a radikalizmus-nacionalizmus, a populizmus és a szalonkonzervativizmus. Úgy látja, a radikális nacionalizmus hasonló a vallási fundamentalizmushoz és a francia forradalom forradalmárainak hozzáállásához. A nacionalizmus a konzervativizmushoz képest baloldali, modernista eszme - szögezte le. A "plebejus populizmussal" pedig a fő probléma az, hogy "egyszerű válaszokat ad bonyolult kérdésekre". A szalonkonzervatívok szerint ugyanakkor a konzervativizmus csupán stílus, gesztusok és szlogenek összessége, ami nem igaz, és ez a hozzáállás "politikai giccshez" vezet.
Horkay-Hörcher Ferenc felvázolt egy tesztet is, hogy könnyebben meg tudjuk állapítani, tényleg konzervatív-e, aki annak mondja magát. Szerinte aki konzervatív, az antikommunista; nem kirekesztő, azaz nem antiszemita és nem keresztényellenes; nem doktríner, azaz nem előre kész receptet akar "ráhúzni" a valóságra, hanem realista, ami viszont nem jelent értékmentességet; táplál "egy csipetnyi szkepszist" az állammal szemben; a lokális válaszok ellenére ismeri a saját globális hagyományát; és van humorérzéke.
Szóba került még, hogy az egyre népszerűbb, konzervatív világnézetet képviselő blogok, újságok - mint a Reakció és a Konzervatórium - közönségéből kinőhet-e egy ifjúkonzervatív mozgalom, politikai alakulat. Mint megfogalmazódott, ez nem kizárt, de nem is feltétlen cél, törekvés.
