Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Csernobil ma is veszélyes

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A csernobili nukleáris katasztrófa során kikerült szennyeződés szakértők szerint negyedszázad múltán is kevéssé ismert veszélyt jelent a környezetre.

Hódok, dámvadak, vadlovak, baglyok, sasok és más állatfajok is visszatértek a 30 kilométeres tiltott övezetbe, ahonnan elmenekültek az emberek és ahol tilos a vadászat.

Csernobil azonban egyáltalán nem menedék a vadvilág számára - figyelmeztet Tim Mousseau, a Dél-Karolinai Egyetem biológiaprofesszora, egyike azon ritka tudósoknak, akik mélységében tanulmányozták az erőmű körül a biológiai sokféleséget.

"Sokkal kevesebb állat, és főleg sokkal kevesebb állatfaj található itt, mint gondolnánk" - mondta a biológus, aki az eddigi legkiterjedtebb állatszámlálást végezte el a tiltott övezetben.

A kutatás során kiderült, hogy az emlősök száma csökkent, akárcsak a rovarok - közöttük a dongók, szöcskék, pillangók és szitakötők - sokfélesége.

Egy másik tanulmány során, amelynek az eredményeit februárban tették közzé, Tim Mousseau és munkatársai 58 fajhoz tartozó 550 madarat fogtak el nyolc különböző helyszínen, és az agyuk térfogatának megállapítása céljából megmérték a fejük nagyságát.

A leginkább szennyezett területen élő madarak agya 5 százalékkal kisebb volt, mint azoké, amelyek olyan területen élnek, ahol nem haladta meg a sugárzás szintje a szabványost. A különbség elsősorban az egy évnél fiatalabb madaraknál volt jelentős.

A kisebb agy azt jelenti, hogy csökkennek a kognitív képességek, így a túlélés esélye is. Ez egyértelműen a sugárzás szintjével áll összefüggésben - mondta Mousseau professzor, aki felhívta a figyelmet: a jelenség kihatással van az ökoszisztéma egészére, és így tanulmányozni kell.

A tudós kifogásolta, hogy a csernobili katasztrófa hatásainak nyugati tanulmányaira elfogyott a pénz, számos kelet-európai tanulmányt pedig soha nem fordítanak le angolra.

A csernobili atomerőmű 4. reaktorában 1986. április 26-án történt robbanás után több mint 200 ezer négyzetkilométert ért el sugárzó por és hamu. A leginkább sújtott országok Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország voltak (a baleset idején a Szovjetunió tagköztársaságai), de a radioaktív részecskét elérték Skóciát és Írországot is.

Még az erőművet övező zónán belül sem egyforma a szennyezés mértéke. Egyes területek viszonylag tiszták. Néhány száz méterre azonban "forró pontok" is találhatók, ahol a szél, az eső, vagy a sugárzó részecskék szennyezte levelek miatt jóval magasabb a sugárzás szintje.

A francia Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Intézet (IRSN) szerint a legnagyobb veszélyt a lassan bomló cézium-137, illetve kisebb mértékben a stroncium-90 jelenti.

A sugárzó részecskék a talajba jutva behatolnak a növények gyökereibe, majd bekerülnek a növénnyel táplálkozó állatokba, az állat húsából vagy tejéből pedig az azt fogyasztó ember szervezetébe.

A csontba és a szervekbe beépülő cézium-137 alfasugárzást bocsát ki, amely rongálhatja a közeli sejtek DNS-ét, növelve a daganatos betegségek kockázatát, vagy a következő generációnál egy DNS mutációjáét.

"A fertőzés csökken, de évtizedekre lesz szükség, hogy a természetben helyreálljon a veszélytelen állapot" - mondta Valerij Kasparov, az ukrán mezőgazdasági radiológiai intézet igazgatója.