Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

A német választások meglepetései - Elemzések Németországból

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Nem igaz a német néppártok feltartóztathatatlan hanyatlásáról szóló tétel, és az is hamis feltevés, hogy tartósan a Bundestagban marad az a párt, amelynek sikerül egymás után kétszer bejutni - egyebek között ezek a német parlamenti választás első tanulságai a vezető közvélemény-kutató intézetek hétfői gyorsértékelései szerint.

A konzervatív CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata SPD hanyatlásáról a kilencvenes évek közepe óta cikkeznek a szaksajtóban, amikor a két nagy néppárt támogatottsága a 40-35 százalékos sávba süllyedt. A CDU/CSU azonban vasárnap 19 év után ismét 40 százalék feletti eredményt ért el, úgyhogy inkább az tűnik valószínűnek, hogy a néppártoknak vannak jobb, és kevésbé jó korszakai - fejtegette egy berlini háttérbeszélgetésen Renate Köcher, az IfD Allensbach intézet vezető kutatója.

Matthias Jung, a Forschungsgruppe Wahlen (FW) kutatóintézet szakértője hozzátette: az az elmélet is megdőlt, hogy az uniópártok a kampány végére gyengülnek, és végül várakozáson aluli eredményt érnek el, az SPD pedig a kampányhajrában "belehúz" és a várakozásoknál jobban teljesít, hiszen a vasárnapi választással véget ért kampányban mindez fordítva történt.

Richard Hilmer, az Infratest Dimap szakértője rámutatott: a kampány végére Angela Merkel minden korábbinál erősebb hatást gyakorolt a választókra, tömegek érezték úgy, hogy a kancellár biztonságot ad és megvédi a németek jólétét.

Peter Matuschek, a Forsa közvélemény-kutató intézet elemzője úgy vélte, hogy a hosszabb távú adatsorok alapján nagy meglepetést nem hozott a Bundestag-választás. A végeredmény körvonalait már az év elején lehetett látni: az uniópártok már akkor nagyon erősek voltak, míg a szociáldemokraták nem tudtak lényegesen feljebb lépni a 2009-es történelmi mélypontról, a liberálisok pedig a bejutási küszöbön billegtek.

Valamennyi szakértő egyetértett abban, hogy a konzervatívok nem a programjukkal nyertek, hanem a kormányfőjelöltükkel, Angela Merkellel. A PW mérései alapján száz német közül nyolcvanan úgy vélték a választások előtt, hogy Merkel jól végzi a munkáját, ami a legmagasabb érték 1990 óta. Az Infratest Dimap vizsgálatai szerint az országban az volt az uralkodó véleményáramlat, hogy a választás "témája" a jólét biztosítása volt, erre pedig a 2005 óta kormányzó kancellár tűnt a legalkalmasabbnak - emelte ki Richard Hilmer.

Az SPD "jó programhoz alkalmatlan jelöltet választott" - mondta Matthias Jung. A szociáldemokraták jó érzékkel helyezték kampányuk középpontjába a társadalmi igazságosságot, ami a németek számára a jóléthez hasonlóan fontos érték, de Peer Steinbrück ezt nem tudta hitelesen képviselni. A 2005-2009 közötti kormány pénzügyminisztere inkább a gazdasági, pénzügyi témákat képviselhetett volna hitelesen. "Átpozicionálása" sikertelen volt, azzal az eredménnyel járt, hogy az egyik területen romlott a megítélése, a másik területen viszont nem javult, és a gazdasági kompetencia mindenestül a konzervatívoké lett, csak róluk - illetve Merkelről - hitték el, hogy meg tudja védeni az utóbbi négy év eredményeit.

Az SPD így nem tudta mozgósítani lehetséges támogatóinak nagy részét. Még rosszabbul használták ki a lehetőségeiket a Zöldek. Az ökopárt "profiljába" kevéssé vágó hangsúlyosan baloldali, a társadalmi igazságosságra épített programjukkal a saját bázisukat is taszították, hiszen a választók nagyjából 20 százaléka elképzelhetőnek tartja, hogy a Zöldekre szavazzon, de a párt végül csak 8,4 százalékot szerzett.

Az FDP kudarca a közvélemény-kutatók szerint "előre bejelentett bukás" volt. A párt négy kormányon töltött év alatt teljes mértékben elveszítette liberális arculatát, végzetesen erodálta gazdasági kompetenciáját, és a lakosság "többsége régen arra a belátásra jutott, hogy egy ilyen pártra nincs szükség kormányzati pozícióban" - emelte ki Richard Hilmer.

A Forsa kutatója szerint a németek többsége a külpolitikában és az uniós ügyekben a Merkel-féle "visszafogott, lépésről lépésre haladó, pragmatikus" politika folytatását kívánja. A másik fő igény a társadalmi igazságosság és a jólét összeegyeztetése - tette hozzá Matthias Jung, megjegyezve, hogy mindez pontosan látszik a választási eredményekben, és azokban a felmérésekben, amelyek szerint a lakosság többsége nagykoalíciót akar.

Brüsszeli elemzők kész tényként kezelik a nagykoalíciót

Kész tényként tekintenek brüsszeli politikai elemzők arra, hogy a vasárnapi német választásokat követően konzervatív-szociáldemokrata (CDU-CSU-SPD) nagykoalíció jön létre a Bundestagban - derült ki az Európai Politikai Központ (EPC) hétfőn tartott háttérbeszélgetésén.

Az eredményt elemezve Fabian Zuleeg, az EPC főközgazdásza és megbízott vezetője arra a megállapításra jutott, hogy Angela Merkel nem az euróválság ellenére, hanem éppen amiatt aratott nagyarányú győzelmet, ez pedig annak a jele, hogy a választók a jelöltek közül őbenne bíznak a legjobban, a kancellárnak az elmúlt években ugyanis sikerült azt a képet kialakítania magáról, hogy kézben tartja az irányítást, ura a helyzetnek. A nagykoalíció kényelmes, kétharmados többséget biztosít, s ha meg kellene változtatni az alkotmányt, a jövőben az sem okozhat komoly nehézséget - mutatott rá Zuleeg. Az EPC vezetője szerint egy ilyen kormányzati konstellációban Angela Merkel akár a középen álló közvetítő szerepét is játszhatja a baloldali szociáldemokraták és saját pártjának jobboldali politikusai között. A majdani kormány összetételét találgatva Zuleeg elképzelhetőnek tartotta, hogy a külügyi tárcát a szociáldemokraták kapják meg.

A külügyi tárca az eddigi német kormányban is a koalíciós partneré volt, ám mivel az SPD erősebb választói támogatással bír a most a parlamentből kihulló liberálisoknál, valószínű, hogy a szociáldemokraták nagyobb beleszólást kérnek és kaphatnak is majd a külügyek irányításába, így akár Németország Európa-politikájába is - vélekedett Janisz Emmanulidisz, az EPC vezető politikai elemzője. Zuleeg ugyanakkor hozzátette: Merkel már korábban világossá tette, az euróválság kezelése a kancellár kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Janisz Emmanulidisz arra is rámutatott, hogy míg a legutóbbi két választáson a konzervatívok a vártnál kisebb arányú győzelmet arattak, ez alkalommal az eredmény "nem olyan unalmas, mint a kampány volt", a CDU-CSU a várakozásokat meghaladó győzelmet aratott. Az elemző szerint a választók a liberális FDP megbuktatásával azt az üzenetet küldték, hogy azt szeretnék, hogy Angela Merkel maradjon a kancellár, ugyanakkor kormányváltást is szeretnének, mármint a kormányzás irányának bizonyos mértékű módosítását. Emmanulidisz szerint az SPD eredménye "nem túl ígéretes", de a balközép így is erős tagja lehet a nagykoalíciónak.

Mindkét szakértő úgy vélekedett, hogy bár nem kétséges a fekete-vörös nagykoalíció, a politikai megállapodás megkötése a szokásosnál hosszabb ideig is eltarthat. Emmanulidisz szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy a szociáldemokraták mit kérnek cserébe a részvételükért. Merkel ugyanakkor egyes területeken átléphet olyan határokat, amelyeket korábban nem volt hajlandó, és mondhatja, hogy ezekre a koalíciókötés miatti kompromisszum miatt volt szükség. Úgy tűnik, Wolfgang Schäuble maradni akar az egész európai gazdaság szempontjából meghatározó pénzügyminiszteri poszton - jegyezte meg az elemző, aki szerint Merkel erre aligha mondhat nemet, mert Schäuble és tevékenysége megítélése nagyon jó a választók körében.

Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy amiatt nem lesz forradalmi változás sem Németországban, sem Európában, hogy a konzervatívok a jövőben nem a liberálisokkal, hanem a szociáldemokratákkal nagykoalícióban kormányoznak majd. Merkel olyan dolgokban a jövőben sem fog engedni, amelyekről eddig hallani sem akart, nem lesz eurózóna-államkötvény, közös adósság- és kötelezettségvállalás, illetve nem fog változni az a politika, hozzáállás sem, hogy Németország akkor fog a jövőben is hitelt nyújtani a német adófizetők pénzéből más országoknak, ha előbb azok rendbe teszik pénzügyeiket, konszolidációt, ha úgy tetszik megszorítást hajtanak végre.