Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

EU: Ukrajna esetében is Merkel dönt majd?

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Az EU-külügyminiszterek hétfői tanácsülése előtt már tudni lehetett, hogy az EU-ukrán társulási szerződés kapcsán ezúttal sem tud megszületni a tanácsi ajánlás. A kelet- és közép-európai országok erőteljesen szorgalmazzák az aláírást, azzal érvelve, hogy történelmi alkalmat kínálna Ukrajna "európai pályára" állításához, a régebbi EU-tagok azonban óvatosabbak. Megfigyelők szerint az egyik meghatározó tényező végső soron Angela Merkel kancellár állásfoglalása lesz majd a kérdésben, de az orosz helyezkedés is meghatározó.

Még el sem kezdődött az EU-külügyminiszterek hétfői tanácsülése Brüsszelben, előre tudni lehet, hogy az EU-ukrán társulási szerződés kapcsán ezúttal sem tud megszületni a tanácsi ajánlás. A minisztereknek emiatt jó eséllyel még egyszer össze kell majd ülniük még a november végi vilniusi EU keleti partnerségi csúcs előtt.

Az EU külügyminiszteri tanácsa egyelőre nem tehet mást, minthogy tudomásul veszi, hogy az ukrán parlament múlt szerdán nem tudott dülőre jutni Julija Timosenko bebörtönzött volt kormányfő szabadon engedését illetően, és hogy az újabb kijevi szavazás ez ügyben a brüsszeli tanácsülés utáni napon, kedden lesz esedékes.

"Mivel a hétfői ülésen hiányozni fognak a feltételek ahhoz, hogy a Tanács végleges információk birtokában dönthessen, ezért szükségszerű lehet magának a döntésnek a halasztása" - jelezte előre egy tanácsi illetékes. Azt vasárnap estig nem lehetett tudni, hogy hétfőn kitűzik-e már az újabb külügyminiszteri ülés időpontját, netán a praktikus megoldást választják, és eleve a vilniusi csúcs előjátékaként ott helyben tartanak-e majd egy rendkívüli "ukrán-ülést" a miniszterek - írja a BruxInfo.

Ez ügyben a jelek szerint egyelőre láthatóan ugyanúgy minden opció elképzelhető, mint abban is, hogy mi lehet a Timosenko-ügy végkimenetele. Az ukrán parlament múlt szerdán nem tudott dönteni arról a törvénytervezetről - több verzió is terítékre került -, amelyik a szabadon engedést tenné lehetővé. Az elutasítástól, a kegyelem nélküli - humanitárius okokból történő - gyógykezelésre történő eltávozás engedélyezésén át a teljes (jogi és politikai) kegyelemig öt lehetséges forgatókönyv is az asztalra került, ám a szükséges többséget egyik sem tudta eddig megszerezni. Ezt követően tűzték ki november 19-ére a következő szavazást Kijevben.

Az ukrán dosszié brüsszeli ismerői szerint a kérdés kapcsán valójában egy soktényezős, nagy téteket érintő játszma zajlik ezekben a hetekben az ukrán fővárosban. Viktor Janukovics elnök kormánya láthatóan ki akar térni az egyfelől a gázárak megfelezésének mézesmadzagját lebegtető, másfelől energiaellátási katasztrófával fenyegető orosz diplomácia nyomás elől.

A számára mindebben alternatívát kínálható EU-társulási út ugyanakkor számos kérdést vet fel. Lesz-e készség uniós részről megfinanszírozni a várható orosz ellenlépésekből adódó ukrán gazdasági és pénzügyi nehézségeket, illetve kaphat-e garanciát arra, hogy a netán börtönéből - és hazájából - kiengedett Julija Timosenko nem fogja semmilyen formában "megzavarni" a 2015 évi ukrán elnökválasztást.

Brüsszeli elemzők szerint sok kártya az asztalon van Kijevben. Az ukrán vezetés láthatóan jelentős erőfeszítéseket tesz az orosz energiafüggőség megszüntetésére. Múlt héten írtak alá szerződést az amerikai Chevronnal a nyugat-ukrajnai palagáz kitermelésére, miután hasonló megállapodás született januárban a Royal Dutch Shell-lel, és értesülések szerint egyezmény készül egy Exxon Mobil-vezette konzorciummal is.

Ám ezek termőre fordulása tíz éves távlatban érzékelhető csupán, míg Vitalíj Markelov, a Gazprom nevében a napokban arról beszélt, hogy a tárolt ukrán földgáztartalék közel a felére esett vissza, ami az idei télen ismét energiaínséggel fenyeget Ukrajnában, de jó eséllyel az országon átvezető szállítmánytól függő európai uniós térfélen is.

Szakértők szerint kiszámíthatatlan, hogy az ilyen és hasonló adottságok az orosz követeléssel szembeni behódolást, vagy éppenhogy az EU-nyitás siettetését fogja-e erősíteni végül az ukrán vezetésben.

Fontos szempont az is, hogy a mostani döntésekkel belátható időre az ország stratégiai (európai, vagy orosz) irányultságának a meghatározása is a tét, amiben távolról sem egyértelmű a közvélemény álláspontja, pedig a 2015-ös választások szempontjából valahol ez is döntő lehet.

Diplomáciai források közben megjegyzik, hogy hasonló dilemmák fontolgatása az orosz oldalon sem ismeretlen. Egyes értesülések szerint a Kreml holdudvarában intenzív számolgatás folyik, vajon megéri-e Oroszországnak "kivásárolni" az ukránokat az európai befolyás alól. Közismert, hogy az egyik orosz ígéret felére csökkentené a jelenleg ezer köbméterenként 400 dollárban rögzített orosz gázárat Kijevnek, tekintettel az ebből, valamint általában az ukrán gazdaság rendbetételéből adódó tetemes költségterhekre.

Sajtóértesülések szerit erősen vélelmezhető, hogy hasonló számolás értelemszerűen az uniós oldalon is folyik eközben. EU-oldalon amúgy a hivatalos álláspont változatlan: a külügyminiszteri tanács - azóta többször is megerősített - 2012 decemberi állásfoglalása értelmében Kijevnek elsősorban az igazságszolgáltatásban több előfeltételnek is meg kell felelnie a társulási szerződés aláírásához. És mivel brüsszeli értékelések szerint ezek többségéből mára már sok minden teljesült, az egyetlen kulcskérdés a Timosenko-ügy megoldása maradt. Értesülések szerint azonban a kívülről egységes uniós fal mögött bizonyos belső differenciálódás érzékelhető. Elsősorban a kelet- és közép-európai országok erőteljesen szorgalmazzák az aláírást, azzal érvelve, hogy történelmi alkalmat kínálna Ukrajna "európai pályára" állításához - miközben az aláírás elmaradása úgymond hosszabb távon jó eséllyel a keleti partnerség kiüresedését is előre vetítené -, és nem igazán értve egyet azzal, hogy egy ilyen horderejű kérdés eldöntését egyetlen politikus sorsának alakulásától tegyék függővé.

Egyes lengyel jelzések szerint ebben a körben éppen ezért még arról is bizonyos - hangsúlyozottan nem hivatalos - gondolkodás kezdődött, hogy van-e bármilyen mód aláírásra "Timosenko nélkül" is. Ennek azonban akár csak az említését is a hivatalos uniós diplomácia a leghatározottabb kizárja, mivel attól tartanak, hogy ha bármilyen lehetséges "B-terv" megszellőztetése nyilvánosságot kapna, az rontaná az EU alkupozícióját Kijevvel szemben.

Megfigyelők szerint az egyik meghatározó tényező végső soron Angela Merkel kancellár állásfoglalása lesz majd a kérdésben. Addig is, jóllehet, az Európai Parlamentnek hagyományosan nincs döntést befolyásoló szerepe az EU-külpolitika formálásában, ezúttal a másfél év óta Kijev és Brüsszel között ingázó Alexander Kwasniewski és Pat Cox páros féle EP-küldöttség mandátumának meghosszabbítása a vilniusi csúcsig kivételesen fontos lehet.

Formálisan ugyan ők az EP delegátusainak számítanak, ám értesüléseink szerint missziójuk informálisan az EU-tanácsi munkába is "be van kötve", és munkájukat ennyiből uniós diplomáciai oldalról is szorosan figyelemmel követik.