Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Szakértő: új fejezet nyílhat az amerikai-orosz kapcsolatokban

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Az ukrán válság új fejezetet nyit az amerikai-orosz kapcsolatokban és rávilágít arra, hogy hosszú távon nehézségekbe ütközhet az Egyesült Államok hegemón státusának fenntartása a nemzetközi kapcsolatokban - állapította meg Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) tudományos segédmunkatársa tanulmányában.

Az angol nyelvű elemzésben, amelyet az SVKK juttatott el az MTI-hez, Varga Gergely kiemelte: Kelet-Európa és Ukrajna sosem állt Barack Obama külpolitikájának középpontjában, az amerikai elnök inkább arra törekedett, hogy javítsa országa Moszkvához fűződő kapcsolatait és megszerezze Oroszország támogatását közel-keleti és globális politikájához. Obama, szembefordulva az előző amerikai kormányzat külpolitikájával, Ukrajna és Grúzia NATO-tagságának ügyét is a háttérbe szorította, inkább más régiók - a Közel-Kelet és Ázsia - felé fordult, és ezzel párhuzamosan valóban sikerült erősítenie országa kapcsolatait Oroszországgal - emlékeztetett.

A kutató szerint Washingtonnak nem volt célja, hogy Ukrajnát mielőbb a NATO keretein belül tudja, és "megtanult együtt élni" az inkább Moszkvához húzó Viktor Janukovics ukrán elnök politikájával. Az Egyesült Államok azonban mindig is támogatta Ukrajna európai uniós integrációját, hogy így szabjon gátat Oroszország régiós befolyásának.

A szakértő szerint bár Washington tisztában volt Ukrajna erősödő belső problémáival, Kijev és Moszkva éleződő vitáival, tavaly ősszel meglepte a válság kirobbanása. Washington a konfliktusban jó lehetőséget látott Janukovics helyzetének gyengítésére és a nyugatpárti politikai erők támogatására. A kiszivárgott telefonbeszélgetésekből is kitűnik, az amerikai diplomácia erőfeszítéseket tett az ukrán belpolitika és a formálódó új kormány befolyásolására, és valószínűleg segítséget nyújtott az államfő ellen küzdő ellenzéknek.

Varga Gergely hangsúlyozta: bár az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei igyekeztek előnyükre fordítani a helyzetet, nem felelősek a rezsim és az ország destabilizálódásáért. Washington gyors hasznot remélt a konfliktusból, de számítania kellett volna arra, hogy Moszkva nem hagyja válasz nélkül a történteket. Hozzátette: sem az Egyesült Államok, sem az EU nem állt készen arra, hogy az ukrajnai politikai sikereket gazdasági vagy katonai eszközökkel garantálja. (A Janukovics-rendszer azóta megbukott, a Krím félszigeten függetlenségi népszavazást tartottak, amely után Oroszország megszállta és bekebelezte a területet. Két kelet-ukrajnai megyében szakadárok szintén kikiáltották a függetlenséget, hónapok óta fegyveres harcokat vívnak az ukrán kormányerőkkel. Kijev szerint Moszkva katonákkal és fegyverekkel támogatja a szakadárokat, amit az orosz vezetés tagad.)

Az elemző felidézte: Washington később többször is figyelmeztette Moszkvát, hogy a lépései nem maradnak következmények nélkül, és mivel Oroszország nem vonult ki a Krímről és nem vonta meg a támogatását a kelet-ukrajnai lázadóktól, politikai és gazdasági szankciókat vezetett be Moszkva ellen. Mivel az amerikai-orosz kereskedelem nem túl jelentős, a politikai szankciók sokkal fontosabbak. Washington az elsők között javasolta Oroszország kizárását a G8-ból, felfüggesztette a kereskedelmi és katonai tárgyalásokat Moszkvával, és sürgette a szövetségeseit, főként a NATO-tagállamokat, hogy tegyenek hasonló lépéseket.

A kutató kiemelte: az ukrán válság egyik legfontosabb geopolitikai tanulsága, hogy bár az Egyesült Államok minden tekintetben erősebb Oroszországnál, kevesebb stratégiai érdeke fűződik Ukrajnához, mint Moszkvának. Washingtonnak megvan a katonai és pénzügyi kapacitása ahhoz, hogy szembeszálljon Oroszországgal a térségben, de ennek túl magas lenne a belpolitikai ára, és károsan hatna az amerikai érdekekre más térségekben.

Varga Gergely szerint ha az ukrán-orosz konfliktus tovább eszkalálódna, a szankciók szigorításával párhuzamosan Washington inkább azt venné fontolóra, fegyverekkel látja el az ukránokat, mint hogy közvetlen katonai konfliktusba bonyolódjon Moszkvával. Az Egyesült Államok nem javasolta, hogy Ukrajnát rövid időn belül vegyék fel a NATO-ba, a szakértő szerint ez újabb jele annak, hogy a kockázatos lépéseket lehetőleg kerülni akarja. Hozzáfűzte: csak akkor képzelhető el katonai konfrontáció az Egyesült Államok és Oroszország között, ha a jelenlegi válság továbbterjed, és katonai összetűzések törnek ki Oroszország és egy NATO-tagállam között, erre azonban rendkívül kicsi az esély.

Arra is kitért, hogy egy elhúzódó konfliktusnak az Egyesült Államok és Oroszország között Kína lenne a nyertese, a két utóbbi ország sokkal közelebb kerülne egymáshoz. Nemcsak emiatt nem áll Washington érdekében a konfliktus, hanem azért sem, mert más globális ügyekben - különösen a Közel-Kelet kérdésében - szüksége van Moszkva támogatására. Ráadásul egy új hidegháború erőforrásokat és figyelmet vonna el Ázsiától és a Közel-Kelettől, és Washington pénzügyileg sem engedheti meg magának, hogy a korábbi évtizedekhez hasonlóan csapatai mindhárom stratégiailag jelentős térségben - Európában, a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában - jelen legyenek - magyarázta az elemző.

Varga Gergely szerint bár gazdasági szempontból Európának sokkal több veszítenivalója van az ukrán válság elhúzódása esetén, geopolitikailag az Egyesült Államoknak is magas árat kell fizetnie. Oroszországnak is sok hátránya származna a Nyugattal való hosszas konfrontációból, de Vlagyimir Putyin elnök hatalmát ez nem feltétlenül rengetné meg, sőt a növekvő nacionalizmus nyomán még meg is erősödhetne - vélekedett. Hozzátette: végső soron Oroszország csak regionális nagyhatalom, az Egyesült Államok viszont még mindig az egyetlen igazi globális hatalom globális érdekekkel, az ukrán válság pedig ezt a hegemón státust veszélyeztetheti.