Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Londoni elemzők: ír tanulságok Skócia számára

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Írország függetlenségi folyamata a csütörtöki függetlenségi népszavazásra készülő Skócia számára is sok tanulsággal szolgálhat, elsősorban azzal, hogy az ír gazdasági sikerek korántsem azonnal, hanem a függetlenség elnyerése után hosszú évtizedekkel jelentkeztek - hangsúlyozták a skóciai függetlenség lehetséges gazdasági következményeiről összeállított tanulmányukban londoni pénzügyi elemzők.

Maeve Johnston, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics közgazdásza az első tanulságként azt emelte ki, hogy 80 évbe telt, mire Írországban az egy főre jutó jövedelem elérte a nagy-britanniai szintet.

Ráadásul a függetlenség nem is a gazdasági növekedés egyszerű receptje. Mivel Skócia egy főre jutó hazai összterméke (GDP) magas, valószínűtlen, hogy a skót gazdaságban érvényesülne ugyanaz a konvergencia-alapú növekedési hajtóerő, amely Írország korábbi meredek ívű növekedéséhez adta a lendületet.

Az ír növekedést segítették az Európai Unió nyújtotta hatalmas összegű támogatások is. Az viszont kérdéses, hogy Skóciát egyáltalán felvennék-e az EU-ba, és ha fel is veszik, biztos, hogy nem nettó támogatott, hanem nettó befizető tagállam lenne - áll a Capital Economics londoni elemzőjének tanulmányában.

Johnston szerint a skót kormánynak számolnia kell azzal is, hogy ha nem hajlandó átvállalni az Egyesült Királyság teljes államadósságából rájutó részt - és így magával az Egyesült Királyság fennmaradó részével szemben is nem törlesztővé válik -, annak komoly továbbgyűrűző hatásai lennének.

Amikor Írország törlesztési hátralékba került az Egyesült Királysággal szemben az 1930-as években, az ebből kibontakozó kereskedelmi háború gyakorlatilag megbénította az ír gazdaságot. Ráadásul ha Skócia elutasítja a brit adósság ráeső hányadának törlesztését, azt a nemzetközi piacok is nem törlesztővé válásnak tekintenék, és ennek következtében Skócia csak nagyon magas kamattal tudna tőkepiaci hitelforrásokhoz jutni - hangsúlyozza a Capital Economics londoni elemzője.

Alex Salmond skót miniszterelnök többször is hangoztatta azt a hivatalos skót álláspontot, hogy Skócia nem vállalja át az Egyesült Királyság teljes államadósságának rájutó részét, ha függetlenné válása esetén nem használhatja tovább hivatalos megállapodás alapján a fontot fizetőeszközéül. A font megosztásától ugyanakkor a brit kormány határozottan elzárkózik, arra hivatkozva, hogy a brit költségvetés és a Bank of England - a brit jegybank - nem vállalhatja magára "egy külföldi ország" gazdasági-pénzügyi kockázatait. Skóciára a szuverén brit államadósságból hozzávetőleg 100 milliárd font (csaknem 40 ezer milliárd forint) jutna a skót gazdaságnak az Egyesült Királyság teljes hazai össztermékén belüli súlya alapján.

A Capital Economics tanulmánya szerint ráadásul a font megtartása sem lenne olyan "varázsszer", amely garantálná a skót gazdaság hosszú távú sikerességét. Maeve Johnston felidézi, hogy Írország egészen 1979-ig a fonthoz kötötte saját valutáját, kitéve az ír gazdaságot a brit gazdaságból érkező sokkhatásoknak. Az 1970-es években átélt meredek brit infláció például gyorsan átgyűrűzött az ír gazdaságba is.

A gyenge gazdasági teljesítmény emellett rendszerint a népesség lélekszámának jelentős apadásával is jár. Függetlensége első öt évtizedében Írország jelentős nettó kivándorlást szenvedett el; az országot elhagyók zöme Nagy-Britanniába települt át. Ez a folyamat az ír gazdasági sikerek éveiben visszafordult, de az elmúlt évek súlyos ír recessziója után ismét megindult.

Skócia demográfiai mutatói máris meglehetősen rosszak, és ha jelentős kivándorlás kezdődne, azt a skót gazdaság súlyosan megszenvedné - áll a Capital Economics elemzőjének tanulmányában.

Johnston szerint függetlensége esetén Skóciának nagyon megfontolt költségvetési politikát is kellene folytatnia. A szakértő kimutatja, hogy az ír gazdaság sikeressé válását igen komoly költségvetési fordulat tette lehetővé: a GDP-értékhez viszonyított ír államháztartási kiadások az 1985-ben mért 58 százalékról 2000-ig 31 százalékra, a GDP-arányos kormányzati bevételek pedig 47 százalékról 33 százalékra csökkentek. Az ír államháztartás hiánya 1980-ban a hazai össztermék 10 százalékának felelt meg, az 1990-es évekre viszont az egyenleg többletbe fordult, és a pénzügyi válság elhatalmasodása előtt az ír államadósság-ráta nem sokkal haladta meg a 20 százalékot.

Igaz, hogy az adósságráta most már 100 százalék felett jár, de ennek oka a gazdasági visszaesés, nem pedig a költségvetési lazaság - áll a Capital Economics összehasonlító elemzésében.

A tanulmány szerzője szerint mindezt egybevetve "Írország függetlenségi sztorija még mindig nem ért véget". Írország most keveredett ki a súlyos gazdasági-pénzügyi válságból, és a "másnaposság" még eltart egy darabig. Tekintettel a folytatódó költségvetési problémákra, valamint az ingatlanpiacot és a bankszektort terhelő problémákra, az ír gazdaság könnyedén alulteljesítő maradhat a továbbiakban is, és "a Kelta Tigris időszakáról kiderülhet, hogy csak egy rövid közjáték volt".