Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Hatalomra kerülhet-e a Sziriza testvérpártja, a Podemos?

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Hatalomra kerülhet-e Spanyolországban a néhány hónapja alapított tömörülés, a Podemos, amely az ország gazdaságának méretei alapján sokkal nagyobb fenyegetést jelenthetne az eurózónára, mint görög testvérpártja, a Sziriza? - teszi fel a kérdést Omar G. Encarnación, a The Foreign Affairs című mértékadó amerikai külpolitikai folyóirat elemzője.

A görög Radikális Baloldal Koalíciójának (Sziriza) elsöprő januári választási győzelme után Európa-szerte a "spanyol Szirizának" tartott Podemos került az érdeklődés középpontjába.

Habár a nemzetközi sajtóban a karizmatikus Alekszisz Ciprasz vezette görög párt és az ugyancsak népszerű, 36 éves Pablo Iglesias Turrión irányította Podemos (a név magyarul annyit tesz: képesek vagyunk) között manapság egyenesen "sikk" párhuzamot vonni, az amerikai folyóirat figyelmeztetett, hogy a spanyol baloldali populista párt egyáltalán nem a Sziriza egyszerű másolata, és Spanyolországot sem szabad Görögországhoz hasonlítani.

Encarnación szerint az 1970-es évek óta egy párt sem forgatta fel ennyire gyökerestül a spanyol politikát, mint a Pablo Iglesias vezette tömörülés. A szakértő szerint a kihívások ellenére nem szabad elvetni vagy lebecsülni a Podemos esetleges sikerét a novemberben esedékes parlamenti választásokon, főleg azt felidézve, hogy a 2014 májusi európai parlamenti választások előtt alapított párt meglepetésre öt EP-képviselői helyet szerzett a voksoláson.

A Podemos már az EP-választások előtt erős baloldali retorikával kampányolt. Egyebek mellett a gazdasági kulcságazatok államosítását, államilag szavatolt bérszintet, 35 órás munkahetet és 60 éves kötelező nyugdíjkorhatárt követelt. A pártot nem csupán a görög Szirizához hasonlították, hanem a Latin-Amerikában népszerű szélsőbaloldali mozgalmakhoz is, különösen az elhunyt venezuelai elnök, Hugo Chávez "bolivári forradalmához". Ez utóbbi párhuzam sem véletlen: a spanyol párt második embere évekig Chávez tanácsadójaként dolgozott, és a Podemos toborzási stratégiái a venezuelai tapasztalatokra is építkeznek - például a közösségi média átfogó használatával.

Az egyezőségeket hangsúlyozó írások a The Foreign Affairs szerzője szerint ugyanakkor elsiklanak afelett, hogy a Podemos az utóbbi időben elkezdte a politikai realitásokhoz igazítani mondanivalóját és szervezetét, valamint afelett, hogy a görög választási rendszer sajátosságai - például az, hogy automatikusan a 300 fős parlament 50 mandátumához jut a választásokon győzelmet arató párt - ugyancsak hozzájárultak a Sziriza két mandátum híján abszolút parlamenti többséget jelentő januári diadalához.

Encarnación úgy vélte, ennél is fontosabb, hogy alapvetően különböznek egymástól a két dél-európai ország politikai és gazdasági feltételei, s ezek a különbségek mind gyengítik a Podemos választási győzelmének esélyeit. Spanyolország jobb állapotban vészelte át a gazdasági válságot, mint Görögország, és a hagyományosan a politikát uraló spanyol pártok nem tűntek el olyan mértékben a süllyesztőben, mint görög megfelelőik.

A szakértő szerint a spanyol kilábalás kézzelfogható eredményeket hozott: a hivatalos statisztikák szerint 2014-ben 1,4 százalékkal nőtt az ország bruttó hazai terméke (GDP-je), és 2015-re a kormány már három százalékos növekedést jósol. Athénhoz képest Madridnak a többi gazdasági mutatója is jobb állapotban lévő gazdaságról árulkodik. Emellett távolról sem tapasztalható a görögökéhez hasonló mértékű korrupció és adóelkerülés a spanyol gazdaságban.

A belpolitikai realitásokról szólva az amerikai elemző arra emlékeztetett, hogy a régóta a spanyol politikai palettán lévő pártokat - bár vesztettek népszerűségükből - nem "ütötte ki" teljesen a gazdasági válság a hatalomból, mint ahogy ez például a PASZOK görög szociáldemokrata tömörüléssel történt. A Podemos előtt tornyosuló legnagyobb kihívás az, hogy áttörjön a dél-európai országot 1977 óta uraló, jelenleg kormányzó Néppárt (PP) és a legnagyobb ellenzéki erőnek számító szocialista párt (PSOE) kettősén. Encarnación szerint elméletileg ezek a spanyol pártok a Podemos választási győzelme ellenére is blokkolhatnák a tömörülést a kormányban úgy, hogy bal-jobb nagykoalíciót alakítanak.

Az elemző szerint egy ilyen forgatókönyv valószínűtlen, a PP és a PSOE mindenesetre már "háborút hirdetett" a protesztpárt ellen. Azt remélik, hogy a Podemos vezetőségének hiteltelenítésével vagy elképzeléseik "utópiának" bélyegzésével még azelőtt ellehetetlenítik a tömörülést, mielőtt az érdemben elkezdhetné választási kampányát.

Pablo Iglesias pártja ezenkívül számtalan kihívással kénytelen szembenézni a parlamenti voksolás előtt. A fiatal, alacsony jövedelmű vagy állástalan lakosság és az értelmiség körein túl is növelnie kellene hívei táborát. Emellett a Podemos már az "újdonság varázsából" sem kovácsolhat politikai tőkét, mivel újabb erők - például a konzervatív katalán Ciutadanos mozgalom - jelentek meg a láthatáron. A kormányzati tapasztalatlanság miatt ugyancsak veszíthet népszerűségéből a "posztideológiai" tömörülésként azonosított, sem a bal-, sem a jobboldalhoz nem sorolható, saját küldetése szerint a "népet védelmező" protesztpárt.

A Podemos szervezetét vizsgálva a szerző úgy vélte, hogy a tömörülés egyre inkább pártként és nem mozgalomként viselkedik. Sőt, a jelek szerint véget ért a párt radikális korszaka, amelyet felvált a pragmatikusabb pártszerveződés. Ez nemrég új politikai programjukban is megjelent, amely már nem az eurózónából való kilépést sürgeti, hanem azt, hogy Spanyolország hitelezői rugalmasabban bánjanak Madriddal - s ez tulajdonképpen megegyezik a szocialisták álláspontjával. A progresszív tömörülés további elmozdulása a politikai centrum felé viszont azzal a veszéllyel jár, hogy éppen az válik belőle, amit leginkább megvet: egy szokványos párt.