Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Blind Boys of Alabama: \"ha hiszel Istenben, neki gondja lesz rád\"

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Idén ünnepli 70 éves fennállását a kizárólag vak énekesekből álló Blind Boys of Alabama gospel zenekar. Az együttes november 16-án ad koncertet Zeneakadémián. Jimmy Carter, az együttes frontembere - aki természetesen csak névrokona az egykori amerikai elnöknek - az InfoRádiónak mesélt az életről a déli államokban, a gospelzene jelentőségéről az afroamerikai kultúrában, és arról, hogy volt képes az együttes fennmaradni hét évtizeden át.
Mit adnak elő a budapesti koncerten?

Hagyományos gospel zenét adunk elő, dalokat a Down in New Orleans című lemezünkről, és van egy másik albumunk, ami nemrég jelent meg, a címe Duets, amin más zenészekkel együtt készítettük, úgyhogy ezekből csinálunk egy kis egyveleget. Tetszeni fog. Nagyon várjuk, hogy Budapestre érkezzünk, tavaly már jártunk itt (a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében - a szerk.), akkor jól éreztük magunkat, és reméljük, ez most is így lesz.

A most megjelent Duets lemezen olyan művészekkel dolgoztak együtt, mint Lou Reed vagy Randy Travis countryénekes. Korábban turnéztak együtt Peter Gabriellel, Tom Pettyvel és Taj Mahal bluesénekessel is. Kivel dolgozott együtt a legszívesebben?

Nem is tudom, talán azt mondanám Ben Harperrel, ő is egy énekes-gitáros folkzenész. Aztán persze Tom Pettyvel is, több kedvencem is van.

Ön, bár nem alapító tag, több évtizede részt vesz az együttes munkájában. Hogy kezdődött az énekesi pályafutása, és hogyan ismerte meg az együttes többi tagját?

Egy vakok számára létrehozott elemi iskolában kezdtük, egy alabamai kisvárosban, Talladegában. A vak fiúkat és lányokat itt oktatták. Itt ismerkedtünk meg. Először a templomi kórusban, aztán egy férfikórusban énekeltünk, majd úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk az éneklésből megélni. Nemcsak a pénzért csináltuk, persze kell pénz az életben maradáshoz, de szerettünk gospelt énekelni, Istenről beszélni, és Jézus igéjét hirdetni. Ezért kezdtük el. Régóta csináljuk, de még nem fáradtunk bele.

A gospel nagyon fontos részét képezi az afroamerikai kultúrának, de mit jelent az ön számára?

A gospel számomra Isten örömhíre. Annak a története, hogy Jézus meghalt, hogy egy nap ön és én élhessünk. A gospel számomra arról szól, hogy ezt az üzenetet terjesszem mindenfelé. Jézus meghalt értem és önért, nem kell mást tenni, mint hittel kinyújtani érte a kezünket, ő pedig eljön, megváltoztatja az életünket, örök életet ad, és ezeket a gondolatokat szeretnénk átadni a közönségünknek is.

A Blind Boys of Alabama együttes tagjai az 1939-es megalakulás óta történelmi időket éltek át. Mennyiben változott meg az életük a polgárjogi mozgalmak előtti időszakhoz képest?

Tudja, a déli államokban kezdtük a pályánkat, még a szegregáció idején. Nem mehettünk bizonyos helyekre, nem mehettünk rendes szállodákba, és sokáig csak fekete közönség előtt léphettünk fel. Keményen énekeltünk egész éjjel, aztán sokáig utaztunk egy kocsiban, és egy lerobbant hotelben vagy motelben kaptunk szállást. Nehéz idők voltak, de eltökéltek maradtunk, és ha hiszel Istenben, neki gondja lesz rád. Ma már más a helyzet. Oda mész, ahova akarsz, annak énekelsz, akinek akarsz. Megváltoztak a dolgok. Még nem tökéletes, de nagy utat tettünk meg.

Mi volt a fordulópont az együttes életében, mikor tett szert a Blind Boys of Alabama nemzetközi hírnévre?

Az elmúlt 15 évben. Alkalmunk volt megismerni néhány fontos embert, akik segítségével más közegekben is be tudtunk mutatkozni és szélesebb közönséghez is eljutottunk.

A Blind Boys of Alabama idén ünnepelte megalakulása 70. évfordulóját. Minek köszönhető, hogy ennyi időn át töretlenül működik az együttes?

Azt hiszem, a legfőbb oka, hogy szeretjük, amit csinálunk és szeretjük egymást. Régóta együtt vagyunk, hogy olyanok vagyunk már, mint egy család. Szeretünk énekelni az embereknek, szeretjük azt, amilyen reakciót kiváltunk a közönségből. Azt hiszem, ez tart minket össze. Motivál bennünket, ahogy tetszik, amit csinálunk.