Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

A Kossuth-díjasok életrajzai

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Kossuth-díjakat adott át. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a kitüntetettekről:

Kossuth Nagydíjat vehetett át:
MAKKAI ÁDÁM Kossuth-díjas költő, nyelvész, műfordító 1935. december 16-án született Budapesten, édesapja, Makkai János országgyűlési képviselő, újságíró volt, édesanyja, Ignácz Rózsa pedig költő. Bölcsészeti tanulmányait Budapesten kezdte az ELTE-n, majd 1956-ot követően - miután elhagyta az országot - az Egyesült Államokban, a Harvardon és a Yale-en folytatta. 1958 és 1960 között a hawaii, 1963-tól 1964-ig a Kuala Lumpur-i, 1965 és 1974 között pedig több amerikai egyetemen tanított. 1969-től 2004-ig az illinois-i egyetem rendkívüli professzora volt, de az 1985-1986-os tanévben Szingapúrban, majd 1988-tól 2002-ig a hongkongi Baptista Főiskolán tanított nyelvészetet. 1974-ben megalapította az amerikai nyelvészszövetséget, amelynek ügyvezető elnöke is volt. A Forum Linguisticum folyóiratnak is alapítója, kultúrtörténeti jelentőségű műve az angol nyelvű magyar költői antológia. 1965-ben írott disszertációja az angol nyelv idiómaszerkezetéről 1972-ben könyv alakban is megjelent a hágai Mouton kiadónál. 1995-ben Chicagóban alapította meg az Atlantis-Centaur kiadót.

Metafizikába hajló, ironikus verseket ír. Fontosabb kötetei: Szomj és ecset (1966), K=13 (1970), Jupiter szeme (1991), Úristen! Engedj meghalni! (2002), Az erő (2003), Jézus és a démonok imája (2005). A legszebb ezer vers (2002) válogatás költészetünk nyolc évszázadából. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a magyar költészetet világszerte népszerűsítő műfordítói munkásságáért, páratlan nyelvi leleménnyel megírt költeményeiért.

Kossuth-díjat vehetett át:
BALÁZS FERENC "FECÓ" Liszt Ferenc-díjas rockzenész, billentyűs, énekes, zeneszerző 1951. március 2-án született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, 16 évesen a Neoton együttes billentyűse lett. 1972-ben kivált a dallamos slágerek felé húzó zenekarból és egyik alapítója lett az első magyar hard rock együttesnek, a Taurus azonban két évvel később felbomlott, ezután egy ideig külföldön dolgozott. 1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarába került, erre alapozva jött létre 1977-ben a Korál együttes, amelynek vezetője és énekese lett. Balázs Fecó kemény rockzenébe oltott lágy, lírai dallamai és az igényes dalszövegek meghódították a fiatalokat. Az együttes 1979-ben és 1980-ban is az év zenekara lett, Fecót 1979 és 1984 között egymás után hatszor választották meg az év billentyűsének. A Korál 1985-ben feloszlott, Balázs Fecó ezután szóló lemezeket készített, filmzenéket komponált, 1988-ban született a Kőfalak leomlanak című oratóriuma. Komolyzenei műveket írt át szintetizátorra. 1999-ben Évszakok címmel könyve jelent meg, 2000-ben Csönd éve címmel gyűjteményes válogatással jelentkezett. 1997-ben újra összeállt a Korál együttes, és kisebb megszakításokkal ma is koncertezik, emellett Balázs Fecó szólóban is gyakran fellép.

1986-tól a romos állapotban lévő sitkei kápolna helyreállítása érdekében rockkoncerteket szervezett a Vas megyei községben. A bevételből a rekonstrukció 1991-ben döntően befejeződött, azóta nyári fesztivált rendeznek ott. Munkásságát 1998-ban Huszka Jenő-életműdíjjal, 1999-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2008-ban Fonogram-életműdíjjal, 2010-ben Artisjus-életműdíjjal ismerték el. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

BENEDEK MIKLÓS Jászai Mari-díjas színművész, rendező, kiváló és érdemes művész 1946. szeptember 28-án született Budapesten, apja Benedek Tibor színész volt. 1969-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 1983-ig, valamint 2003 és 2009 között a Nemzeti Színházban játszott, közben a Katona József Színházban dolgozott. 1992 és 2007 között docensként tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1991 és 1992, valamint 1993 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.

Számos jelentős színpadi szerepe közül kiemelkedik Füst Milán Catullusa, valamint Shakespeare, Ibsen, Moliére, Csehov, Bulgakov, Kundera, Molnár Ferenc, Esterházy Péter és Neil Simon műveiben nyújtott alakítása. Több mint harminc színdarab rendezése fűződik a nevéhez, köztük Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Goldoni, Ibsen és Shakespeare művei. A Budapest Orfeum című legendás zenés darab szellemi atyja. 1969 óta folyamatosan vállal filmszerepeket, olyan alkotásokban láthatta a közönség, mint Az erőd, a Rosszemberek, A Pogány Madonna, az Elveszett illúziók, a Szeleburdi vakáció, A három testőr Afrikában, a Presszó, az S. O. S. Szerelem, a Drága besúgott barátaim és a két éve forgatott, koprodukcióban készült játékfilm, a Szabadesés.

Játékát kulturáltság, fegyelem, rendkívüli stílusérzék, fanyar humor, irónia jellemzi. 1981-ben Jászai Mari-díjat, 1989-ben Érdemes Művész címet kapott. 1998-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 2012-ben kiváló művész lett.

BUDAI ILONA népdalénekes, az Óbudai Népzenei Iskola népi ének tanára 1951. április 3-án született Győr-Sopron megyében, egy Felpéchez közeli tanyán. Az éneklés örömét, a népdalok szeretetét a szülői házból hozta magával, gyönyörű hangjára egyik gimnáziumi tanára figyelt fel. Sikerrel szerepelt az 1968-as Ki mit tud? és a Nyílik a rózsa című vetélkedőn, az 1970-es Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. Ekkor ismerkedett meg Halmos Bélával és Sebő Ferenccel, együtt a táncházi mozgalom motorja lettek. A soproni óvónőképzőben 1971-ben diplomázott, 1972 és 1977 között elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát. Első önálló népdalestjét 1976-ban adta, két évre rá jelent meg első önálló nagylemeze, és ugyancsak 1978-ban alakult meg budapesti fiatalokból a Vikár Béla Népdalkör, melynek máig ő a vezetője. A hetvenes évek derekától gyűjtött a környező országok magyarlakta vidékein népdalokat és népmeséket, első kézből sajátította el az éneklés technikáját. 2001-ben készült első mesekazettája gyermekeknek, majd egy felnőtteknek szóló is, 1995-ben jelent meg első CD-lemeze.

1986 óta tanít a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, amely ma már Óbudai Népzenei Iskola néven önálló intézmény. Tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán, 1975 óta vezet népzenei táborokat. A Magyar Rádióban 1987-től tíz éven át volt műsora Énekeljünk együtt, 1997-től Fúvom az énekem címmel. 2008-tól a Magyar Katolikus Rádióban szerkeszt és vezet népzenei műsort. Fő célja a népdalok terjesztése, tanítása, annak a lelkiségnek az elültetése az emberek, főként a fiatalok szívében, amit ezek a dalok hordoznak. 1986-ban Kodály-díjjal, 1988-ban rádiós nívódíjjal tüntették ki. 1993-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1996-ban pedig első népdalénekesként a Magyar Örökség Díjat. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült.

IFJABB CSOÓRI SÁNDOR Liszt Ferenc-díjas népzenész, zenetanár, a Muzsikás Együttes és a Magyar Dudazenekar alapító tagja 1956. február 19-én született Budapesten. Édesanyja Marosi Julianna népdalénekes, édesapja Csoóri Sándor Kossuth-nagydíjas író, költő. Zenei tanulmányait az általános iskolában kezdte, ahol a kötelező furulya mellett klasszikus gitárt tanult. 1973-ban alapító tagja volt a Muzsikás Együttesnek, amely a magyar népzene terjesztését tűzte ki célul, az együttessel 23 évig zenélt itthon és külföldön. Alapító tagja volt a Magyar Dudazenekarnak is. 1997-től új együttesével, az Ifjú Muzsikás Együttessel játszik. 1977 és 2002 között az Óbudai Népzene Iskola tanára volt, ahol népi hegedűt, brácsát, bőgőt, tekerőlantot és bőrdudát tanított, 2002 óta az Ürömi Zeneiskolában tanít. Több könyve jelent meg, Varázsjelek címmel a zenetanításról is írt. 2000-ben Jézus születése címmel folk-operát írt. 1995-ben a Muzsikás együttessel Liszt Ferenc-díjat kapott, 2004-ben a Magyar Művészetért díjat vehette át, 2015-ben Prima-díjas lett.

ERDÉLY MÁTYÁS operatőr, az Oscar-díjas Saul fia című film egyik alkotója 1976. szeptember 17-én született Budapesten. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Los Angeles-i Amerikai Filmintézetben (American Film Institute, AFI) tanulta a fényképezést. Az 1990-es évek végén, pályája kezdetén kísérleti és rövidfilmekben dolgozott. A 1995-ben alakult kortárs színházi alkotóműhely, a Krétakör Színház (majd Krétakör Alapítvány) 2008-ig tartó korszakának szinte valamennyi előadását fotózta. A Krétakörnél a 2006-ban bemutatott Mundruczó Kornél-rendezés, A jég című regényadaptáció fénytervezője, a 2007-ben Schilling Árpád rendezte FEKETEország színházfilm-operatőre volt.

Neve külföldön is ismertté vált, amikor az általa fényképezett filmek nemzetközi fesztiválokon is szerepeltek, elsősorban a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában: Before Dawn (2004), Johanna (2005), Delta (2008), Szelíd teremtés - A Frankenstein terv (2010) és a mexikói Miss Bala (2011). Nemes Jeles László filmrendezővel a Before Dawn stábjában forgattak együtt, a Türelem című, a Saul fia előképének is tekintett kisjátékfilmben (2007) dolgoztak együtt először mint rendező és operatőr.

A Magyar Filmszemlén a legjobb operatőri díjjal ismerték el 2005-ben (Before Dawn, rendezte Kenyeres Bálint) és 2011-ben (Szelíd teremtés, rendezte Mundruczó Kornél). A Saul fia fényképezéséért 2015-ben az operatőrök nemzetközi filmfesztiválján a fődíjjal jutalmazták, 2016 februárjában az Amerikai Operatőrök Szövetsége (ASC) a Reflektorfény (Spotlight) kategória díjával (megosztva) tüntette ki. Szintén 2016-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját a legjobb operatőri kategóriában.

FARKAS ÁDÁM Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes művész 1944. november 21-én született Budapesten. 1964 és 1968 között végezte el a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakát, majd Párizsban tanult tovább. 1963 óta készít szobrokat. 1990-től a Képzőművészeti Egyetem (korábban főiskola) tanára, 1992-től docense, 1992 és 2002 között a szobrász tanszék vezetője, 2002-től 2005-ig az egyetem rektora, 2009-ig egyetemi tanár, ezután nyugdíjas professzor emeritus. A Szimpóziumok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője. A Szentendrén élő művész a városi Grafikai Műhely alapító tagja és első elnöke, a szentendrei Art'éria Galéria egyik alapítója, a Szentendre Művészetéért Alapítvány kuratóriumi elnöke, az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának irányítója. 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

A 20. század második felében uralkodó stílusirányzatok hatása alatt alkotott, végigjárta az utat a figurálistól az absztrakt stílusig. A közösségi érzés kifejezője számos köztéri alkotásában. Főbb munkái: a szentendrei Köszöntőszobor, a gazdagréti Föld Ereje, a villányi szoborparkban elhelyezett Kőesés, a Vigadó téri Kőemlék a jövőből, valamint a recski emlékmű és az 1956-os pécsi emlékmű. Munkáit egy sor egyéni és gyűjteményes kiállításon láthatta a közönség a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában, Pécsen és Szentendrén, valamint külföldön: egyebek között Antwerpenben, Augsburgban, Baselban, Koppenhágában, Párizsban, Stuttgartban. Kétszer nyerte el az Országos Kisplasztikai Biennále első díját (1983, 1989), művészetét 1983-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1989-ben érdemes művész kitüntetéssel jutalmazták, 2010-ben Prima-díjat kapott.

GULYÁS DÉNES Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes és kiváló művész 1954. március 31-én született Budapesten. Lakatosipari szakmunkásképzőt végzett, közben énekelni is tanult. 1973-ban felvették a Zeneakadémiára, ahol 1978-ban szerzett diplomát operaénekes és művésztanár szakon. 1979-ben második díjat nyert egy pármai énekversenyen, majd 1982-ben ő nyerte meg az első Luciano Pavarotti-énekversenyt Philadelphiában. 1990-ig volt a Magyar Állami Operaház tagja, ezután két évig a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1992-ben és 1993-ban a Győri Nemzeti Színház operatagozatának vezetője volt, 2011-től a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója. Európa vezető színházaiban énekelt, így a milánói Scalában és a londoni Covent Gardenben, a New York-i Metropolitan Opera új épületében ő énekelt először a Manon című operában, a Metben négy éven keresztül több operában is színpadra lépett.

A legnevesebb karmesterekkel dolgozott együtt, részt vett Lore Fischer és Carelli Gábor mesterkurzusain, maga is számos dalestet adott. 1995 óta daléneklést tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Zeneakadémia adjunktusa, vezető tanára a bajai Luciano Pavarotti Emlékkurzusnak. Az elmúlt két és fél évtizedben több operát is rendezett, a budapesti Várszínház Refektóriumában kamarakoncert-sorozatot indított útjára, Nagykovácsiban ő alapította a Linum Művészeti fesztivált. 2006 és 2014 között a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának tagja volt. Művészi munkásságát 1982-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1985-ben érdemes művészi, 2000-ben kiváló művészi címmel ismerték el, 2003-ban Köztársasági Elnöki érdemérmet, 2005-ben Magyar Művészetért Díjat vehetett át. 2006-ban megkapta a Bartók Béla-emlékdíjat, 2014-ben Magyar Örökség Díjban részesült.

KISS ANNA kétszeres József Attila-díjas költő, író 1939. január 26-án született Gyulán. 1957 és 1961 között a debreceni orvostudományi egyetemre járt, de félbehagyta tanulmányait. Később elvégezte a szegedi tanárképző főiskola magyar-orosz szakát. 1961-től 1963-ig Hortobágyon volt kollégiumi nevelő, majd 1979-ig Budapesten tanított. 1979-től írásaiból él. 1990 és 1994 között a Tekintet című folyóirat szerkesztője volt. 1975-től a Magyar Írószövetség és a Művészeti Alap tagja. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Első verseit az Alföld folyóirat közölte, majd az 1969-es Költők egymás közt című antológiában mutatkozott be Nagy László ajánlásával. Költészetének forrása a folklór, a mese, az archaikus népdal, a ballada, a régi magyar költői nyelv. A népi kultúra, a paraszti-kézművesi lét motívumainak felhasználásával mítoszt teremt műveiben. Számos verseskötete jelent meg, köztük a Fabábu, Az éden íze, Az úrnő ezüst ujja, a Szélörvények vonulnak, a Jár nyomomban. Drámai művei, köztük A macskaprémkalapos hölgy és a gyermekeknek szóló Bolondmalom színpadon is jelentős sikert arattak.

Gyermekeknek írott verseiből több kötet is napvilágot látott (Hol van a világ vége?, Máktündérek, csutkanépek, Ünnepnapok, évszakok, Szeles könyv), és több meseregénye is megjelent (A téli utak ördöge, Tündér a ruháskosárban), hangjátékait (Bazsarózsák, A Kaszás) sugározták a rádióban. Munkásságát több díjjal is elismerték: 1975-ben és 1992-ben József Attila-, 1991-ben Bölöni-díjat kapott, 1993-ban Déry Tibor-jutalomban részesítették. 2002-ben Arany János-díjat kapott, 2008-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjban részesült, 2012-ben Prima-díjas lett. 2015-ben megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot, valamint a Napút- és a Tiszatáj-díjat is. KOMLÓSI ILDIKÓ operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház magánénekese 1959. március 22-én született Békésszentandráson. Diplomáját 1984-ben szerezte a Zeneakadémián Ónodi Mária növendékeként, majd 1985-ben Londonban a Guildhall Schoolban, 1987-ben és 1988-ban a milánói Scalában folytatta tanulmányait. Nemzetközi karrierje 1986-ban indult, amikor megnyerte a Pavarotti-énekversenyt és Verdi Requiemjében debütált Luciano Pavarotti mellett, Lorin Maazel vezényletével. 1984 óta az Operaház magánénekese.

Pályája lírai mezzóként indult, megkapta az operairodalom legszebb mezzoszoprán főszerepeit, de hamarosan a romantikus francia operák, illetve Verdi műveinek főszerepeit énekelte. Repertoárja rendkívül széles, Mozart, Donizetti, Bizet, Csajkovszkij, Verdi, Richard Strauss és Mascagni operáinak hiteles tolmácsolója. Olasz férjével és kisfiával évekig Rómában élt, nem szerződött le egyetlen társulathoz sem, hanem a New York-i Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a veronai Aréna, a drezdai Semperoper és a londoni Covent Garden visszatérő vendégeként lépett a közönség elé. A Scalában Verdi Aidájában, amelyet Franco Zeffirelli állított színpadra, Amneris szerepét játszotta. A kékszakállú herceg vára című Bartók-opera Juditjának egyik legavatottabb tolmácsolójaként tartják számon. Felvételei a Decca és a BMG gondozásában jelentek meg, 2006-ban megkapta a veronai Aréna alapítványának nemzetközi operadíját. A Szegedi Szabadtéri Játékok visszatérő vendége. 1990-ben Melis György-díjjal tüntették ki. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapta.

LUKÁCS SÁNDOR Jászai Mari-díjas színművész, kiváló és érdemes művész 1947. július 21-én született Miskolcon. Tizenhat évesen költözött Budapestre, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1972-ben szerződött a Vígszínházhoz, amelynek azóta is tagja. Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok). Pályája a mai napig töretlen, az évek során - nagy államférfiakat vagy éppen gaz csábítókat megformálva - hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban és vígjátékokban csakúgy, mint filmekben, tévéjátékokban és sorozatokban. Kellemes orgánumát hangoskönyvek is őrzik, elsősorban Márai-művek tolmácsolója. Több mint 40 filmben és tévéjátékban szerepelt, néhány közülük: Madárkák, 141 perc a befejezetlen mondatból, Mephisto I-II, Szoba kiáltással, A Hídember, Majdnem szűz.

Életének a költészet is része, több verseskötete jelent meg: Szökés, Elrejtett hangszerek, A mulasztás ideje, Valaki szólított, Az elűzött álom. 1978-ban Jászai Mari-díjat vehetett át, és a filmkritikusok díját is megkapta. Érdemes művész lett 1990-ben, 1991-ben Erzsébet-díjat kapott, az Ajtay Andor-díjat 1991-ben, 1996-ban és 2009-ben is átvehette. Ruttkai Éva-díjjal tüntették ki 1993-ban, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, és örökös tagja lett a Halhatatlanok társulatának. 2007-ben elnyerte a Prima Primissima Díjat, 2009-ben a Budapestért Díjat és a Bilicsi-díjat kapta meg, 2013-ban kiváló művész lett, 2015-ben Roboz Imre-díjban részesült.

MADARÁSZ IVÁN Erkel Ferenc-díjas zeneszerző 1949. február 10-én született Budapesten. Zeneszerzést a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Szelényi Istvánnál tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakát végezte el Szervánszky Endre osztályában. 1972-ben kitüntetéssel végzett, diplomamunkaként A nő meg az ördög címmel egyfelvonásos operát írt a Magyar Televízió felkérésére. Első munkahelye az Országos Filharmónia volt, majd 1973-ban a Zeneakadémia Pécsi Tagozatán lett a zeneelmélet tanára. 1980 óta Budapesten, a Zeneakadémián tanít, 2002 óta egyetemi tanárként a zeneelmélet tanszéken, oktatási területe a zeneelmélet, a szolfézs és az analízis. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének alapító és elnökségi tagja. 1990-től az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetőségének a tagja, 2014 óta az Artisjus elnöke, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Zenei Kollégiumának kurátora volt.

Kompozíciói rendszeresen szólalnak meg hazai és külföldi koncerttermekben. Négy önálló szerzői lemeze jelent meg, műveiből sok rádiófelvétel készült, a televízió több színpadi művét vitte képernyőre. Oratóriumokat, kantátákat, kórusműveket, gyermekeknek szóló műveket, sok kamarazenét komponált. Négy musicalt és négy operát írt. Több versenymű is fűződik nevéhez: két zongoraverseny, csembalóverseny, tubaverseny és két fuvolaverseny. A recenziók zenéjének drámaiságát, valamint az énektechnika, az emberi hang használatának újszerű módját emelik ki. Hangszeres zenéjére, különösen fuvolaműveire a hangszeres technika újabb módozatainak keresése jellemző. Kamaraműveiben sajátos módszert alakított ki bonyolultabb, úgynevezett nem-ekvivalens arányú ritmusok megvalósítására.

Zeneszerzőként megkapta a Montreux-i Filmfesztivál különdíját, az OIRT dalpályázat díját és Budapest Főváros kóruspályázatának díját. 1992-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1998-ban Bartók-Pásztory-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

NAGY ERVIN alternatív Kossuth-díjas építész, az organikus építészet jeles képviselője, volt országos főépítész 1950. június 11-én született Budapesten. Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, valamint a Magyar Építészek Szövetségének Mesteriskolájában végezte. Pályafutását a VÁTI-ban, Makovecz Imre műtermében kezdte, 1983-ban Makovecz Imrével és Koppány Zoltánnal megalakították a Makona Gmk-t. 1989 és 1990 között egy svédországi építészirodánál dolgozott. 1989 és 2004 között Balatonakarattya főépítésze volt. 1990-ben megalakította a Kupola Építészirodát. 2001-től a főváros XII. kerületének főépítésze, 2011 és 2014 között országos főépítész volt. 2011-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

Főbb épületei: Faluház Ceglédpusztán, Csokonai Közösségi Ház Csurgón, az Andrássy park könyvtárpavilonja Letenyén, Patika ház Sárospatakon, Hattyúház Budapesten. 2006-ban az organikus építészet jeles képviselőjeként alternatív Kossuth-díjat kapott. 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatával tüntették ki. A Magyar Művészetért Díjat 2003-ban, a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét 2004-ben kapta meg.

NEMES JELES LÁSZLÓ filmrendező, az Oscar-díjas Saul fia című film rendezője 1977. február 18-án született Budapesten, apja Jeles András Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, kiváló művész. 1989-től 2003-ig Párizsban élt, egyetemi tanulmányokat folytatott a történelem, a politikatudományok, az irodalom és a forgatókönyvírás területén, 2006-tól a New York-i Egyetemhez tartozó művészeti iskolában (Tisch School of the Arts) tanult filmrendezés szakon. 2001-től több kis- és nagyjátékfilm rendező- és producer-asszisztenseként dolgozott Magyarországon és Franciaországban. A Türelem (2007), a The Counterpart (2008) és Az úr elköszön (2010) című kisjátékfilmjeivel, amelyeknek rendezője és forgatókönyvírója is egyben, számos nemzetközi fesztiválon szerepelt, és szerzett díjat. A Türelem 2007-ben elnyerte a legjobb kisjátékfilm díját a 38. Magyar Filmszemlén.

2011-ben Párizsban egy filmalapítványi ösztöndíjprogram keretében, majd 2012-ben egy jeruzsálemi nemzetközi filmlaborban dolgozott intenzíven Saul fia című első nagyjátékfilmje forgatókönyvén. A 2015-re elkészült filmdráma eddig több mint 40 nemzetközi és hazai díjat, köztük több, a legjobb rendezésért járó elismerést kapott. A 68. Cannes-i Filmfesztiválon négy díjat nyert, köztük a zsűri Nagydíját, a New York-i Filmkritikusok Egyesülete a legjobb elsőfilmnek szavazta meg, valamint megkapta a legjobb külföldi film díját a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségétől (LAFCA) is. 2016-ban első magyar filmként Golden Globe-díjas lett, és szintén 2016-ban megkapta az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában. Nemrégiben a Magyar Filmkritikusok fődíjával, valamint a Magyar Filmhét különdíjával jutalmazták.

RÖHRIG GÉZA színész, rendező, író, költő, az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplője 1967. május 11-én született Budapesten. Az 1980-as években underground zenészként a betiltott Huckleberry punkegyüttes alapítója és frontembere volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán tanult magyar-lengyel szakon, majd megszakítás után tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán folytatta, ahol 1993-ban végzett Szabó István osztályában. 2000 óta családjával New Yorkban él, ahol többek között zsidó teológiai tanulmányokat folytatott, majd hitoktatói képesítést szerzett. 1989-ben Madaras József Eszmélet című ötrészes tévéfilmjében József Attilát játszotta. Több verseskötete is megjelent magyarul: Hamvasztókönyv (1997), Titok (2006), Törvény (2006), Honvágy (2010). 2016. március végén jelenik meg új verseskötete, és dolgozik egy családregényen is.

"Auschwitz, hatmillió ember faji alapon történő eltüntetése" már régóta foglalkoztatta, így került kapcsolatba a készülő filmmel, majd lett a Saul fia főszereplője, Saul Ausländer, a krematóriumban dolgozó egyik sonderkommandós megtestesítője. A filmben nyújtott alakításáért nemzetközi VVFP (Village Voice Film Poll) díjjal ismerték el 2015-ben, majd 2016-ban Virtuóz Díjat nyert a Santa Barbara-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Nemrégiben a Magyar Filmkritikusok díjával tüntették ki a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

SERFÕZÕ SIMON József Attila-díjas költő, író 1942. október 24-én a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Zagyvarékason született. 1958 és 1962 között Budapesten segédmunkás, betanított munkás, 1962-től a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt. 1965-től 1968-ig Miskolcon népművelő felügyelő, majd terjesztési előadó volt. 1968 és 1975 között a Miskolcon megjelenő Napjaink című irodalmi folyóirat versrovatának vezetője, majd szerkesztője volt. 1990 és 1993 között a Holnap című irodalmi-társadalmi folyóirat főszerkesztője, 1995-ben az Új Holnap főmunkatársa volt. 1993-tól a Felsőmagyarország Kiadó vezetője. 1982-től a Magyar Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára, 1986-tól a szervezet választmányi tagja. 2007-től a Tokaji Írótábor Egyesület Kuratóriumának, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémiának a tagja.

Irodalmi pályája elején szociografikus riportokat írt. Lírikusként a hatvanas évek közepén, mint a Hetek költői csoportosulás tagja mutatkozott be, első verseskötete 1966-ban jelent meg. Verseire jellemző a szociális érzékenység, a kor emberi problémáinak, morális helyzetének számbavétele, analízise. Prózai munkái közül kiemelkedik az önéletrajzi ihletésű Gyerekidő című regénytrilógia. A Gyerekidő világát egészítik ki, árnyalják elbeszélései (Varjúleves), és tágabban ebbe a körbe sorolódnak drámái (Mindenáron), valamint riportjai, publicisztikai írásai is (Még nincs vége). Munkásságának elismeréséül többek között 1991-ben József Attila-, 1994-ben Kölcsey-, 2003-ban Arany János-díjat, 2008-ban Balassi Bálin-emlékkardot kapott. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (polgári tagozat), 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki.

TILLAI AURÉL Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző, érdemes művész 1930. november 23-án született Pécsett. 1949 és 1952 között a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakán tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett zeneelméleti tanári, zeneszerzői, ének- és zenekarvezetői oklevelet. 1952-től tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán, előbb tanársegéd, majd adjunktus, docens, 1979-ben főiskolai tanár, 1990-ben egyetemi tanár lett. 1990 és 2000 között a Janus Pannonius Tudományegyetemen zeneelméletet és karvezetést tanított. 2000 óta professor emeritus. 1956 és 2000 között vezette a Pécsi Egyetemi Kórust, 1958-ban Dobos Lászlóval megalapította és karnagyként máig vezeti a Pécsi Kamarakórust, 1965-től 22 éven át volt a Mecsek Kórus karvezetője.

Zeneszerzőként is jelentős, a Pécsi Kamarakórus 45 művét mutatta be, szerzeményei a modern magyar kórusirodalom jeles alkotásai. Hangszeres és vokális zeneműveket, tankönyveket, tanulmányokat, cikkeket ír, számos nemzetközi versenyen zsűrizett. Kórusaival sok külföldi versenyen és fesztiválon vett részt, 69 nemzetközi díjat nyert. Számtalan rádió- és TV-felvételük készült, tizennégy CD, valamint két szerzői lemez fűződik a nevéhez. Munkáját 1976-ban Kodály-emlékéremmel, 1980-ban Janus Pannonius-díjjal, 1982-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1996-ban Grastyán-díjjal, 2005-ben Magyar Örökség Díjjal ismerték el. 2006-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet és Weiner Leó-díjat, 2010-ben Csokonai-díjat kapott. 2013-ban érdemes művész és Pécs díszpolgára lett.

ZELENÁK CRESCENCIA Munkácsy Mihály-díjas tervezőgrafikus, kiváló és érdemes művész 1922. március 6-án született Dunaharasztiban. 1949-ben az Iparművészeti Főiskolán kapott diplomát. 1950 és 1991 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafika szakának tanára, 1985 és 1991 között a tervezőgrafika főtanszak vezetője volt. 1963 és 1983 között a tervezőgrafikus Papp-csoport tagjaként állított ki. A Budapest Grafikai Alkotóközösség keretében végzett kiállítás-grafikai munkát, a Hungarofilm és a Mokép gyakran foglalkoztatta magyar filmek bel- és külföldi reklámjában is.

A tervezőgrafika különböző műfajait műveli igényes, kifinomult művészi eszközökkel, kulturális és kereskedelmi plakátot, emblémát, könyvborítót, bélyeget, diafilmet és címert is tervezett. Jelentősek kulturális plakátjai is. Csoportos kiállításokon szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 1983-ban ő tervezte a 10 éves az irányítószám című, 2 forintos címletű bélyeget és a Budapest M2 metróvonal emblémáját is. A Rózsa és Ibolya, valamint a János vitéz című diafilmeket ő rajzolta. Országos kiállításokon, nemzetközi pályázatokon számos díjat nyert: 1979-ben az UNICEF nemzetközi plakátpályázatának díját, 1981-ben az ENSZ nemzetközi plakátpályázatának díját és Béke-érmet, az év legjobb plakátja verseny nívódíját (1959, 1963, 1969)). 1961-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1979-ben érdemes művész, 1990-ben kiváló művész elismerést, 1994-ben Konecsni-díjat kapott.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.