Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

\"Nem az angol, hanem a futball Európa közös nyelve\"

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Nem az angol, hanem a futball Európa közös nyelve - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Dénes Ferenc sportközgazdász, aki szerint az államnak a profi sportban továbbra sem kell közvetlenül szerepet vállalnia. A Fehérvár FC új többségi tulajdonosának tanácsadója beszélt a klub helyzetének stabilizálásáról, és arról is, hogy a magyar labdarúgásban mit tekint előrelépésnek a korábbi évekhez képest. Az alábbiakban a Dénes Ferenccel készült interjú szerkesztett változatát olvashatják.
A világ sportja szempontjából hogyan tekint vissza 2007-re?

Sportgazdasági szempontból mindenképpen jó év volt, folytatódott az elmúlt másfél évtized robbanásszerű fejlődése. A tengerentúlon továbbra is nagyon népszerűek a hagyományos amerikai sportágak, ahogy Európában a labdarúgás. A szórakoztatóipar részét képező sportágak csúcsra járatása egyértelműen tovább tartott.

A magyar sport elmúlt egy évében ez hogyan jelent meg?

A horvátokkal közös labdarúgó Európa-bajnoki pályázat sajnos váratlanul nagy pofonnal zárult, pedig ha elnyertük volna a rendezés jogát, akkor alapvetően más sportgazdasági környezettel kellene szembenéznünk. Pozitív fejlemény viszont a világszerte eladható sportágakban a teniszező Szávay Ágnes és a motoros Talmácsi Gábor sikere.

Ugyanakkor bármennyire is büszkék vagyunk kettejük eredményeire, a siker feltételeinek megteremtéséhez az országnak nem sok köze volt.

A szórakoztatóiparhoz kapcsolódó sportágak általában élesen elválnak a klasszikus sportágaktól. A látványsport a showbusiness része, ebben a versenyző arra teszi fel a pályafutását, hogy jórészt a maga erejéből megcsinálja saját szerencséjét.

De például egy kajakozó vagy kenus akár ugyanannyi vagy akár még több befektetett energiával sem tehet szert hasonló ismertségre világszerte.

Tudomásul kell venni a dolgok nem feltétlenül igazságos működési rendjét. Magam nagyra értékelem a kajak-kenusok teljesítményét, de ők is tisztában vannak vele, hogy a látványsportok képviselőit néhány szempontból nem tudják megközelíteni.

Hogyan érdemes kialakítani egy ország sportfinanszírozási rendszerét?

Az Európai Unió országait tekintve nincs erre egységes modell, és meglehetősen kevés az egységes alapelv. Az egyik ilyen, hogy a hivatásos sportot közvetlenül sehol sem támogatja az állam. A feltételek biztosításához ugyanakkor alapvetően hozzájárul, így a létesítmények, az utánpótlás széles bázisának megteremtéséhez is.

El lehet-e várni, hogy több - Szávayéhoz vagy Talmácsiéhoz hasonló - siker legyen a magyar sportban, ha a profi versenyzők alapvetően magukra vannak utalva?

Nem kell emiatt aggódni, mert a sportpiac megteremti a lehetőségeket. Talmácsi Gábor, a családja és a menedzsmentje egyaránt tudta, hogy mit vállalnak, mibe fektetnek be nem kevés energiát. Nagy volt a kockázata, de bejött. Nem látom azt a pontot, ahol adóforintokból kellett volna Talmácsit támogatni. Az más kérdés, hogy alapvetően megkönnyítené a sportolók helyzetét, ha megfelelő számú létesítmény állna rendelkezésre vagy éppen az utánpótlásedzők munkáját jobban megbecsülnék. De ezen túl szerintem már nincs az államnak érdemi feladata. A professzionális sportágakban egyre korábban választják ki a sztárrá nevelhető fiatalokat. Viszonylag hamar kiderül ugyanis, hogy egy gyerek fizikai és mentális adottságai alapján lesz-e egyáltalán esélye felnőttként a legjobbak közé kerülni.

Itthon elegen vannak azok, akik ki akarják választani ezeket a gyerekeket?

Szerintem igen. Az már inkább kétséges, hogy elég erősen beleivódott-e a közgondolkodásba, hogy a sport jó dolog, a nemzetgazdaság versenyképessége pedig nem kis részben függ az emberek egészségi, fizikai állapotától is, így a sportolás elterjedtségétől is. A sportkultúra része az is, hogy szeretni és becsülni kell a versenyzőket. Mindezekhez az állam is hozzájárulhat, de nem feladata, hogy profi futballistákat neveljen ki vagy menedzseljen.

Akkor mit érdemes államilag támogatni a sport területén?


Nagy kérdés, hogy lesz-e a közeljövőben közösségi gondolkodás, társadalmi párbeszéd ebben a kérdésben. A felmérések szerint az emberek fontosnak tartják a gyermekek sportlehetőségeinek közpénzekből való támogatását és a létesítményhelyzet javítását. Az országnak bizonyos szinten értékes a sportban elért siker is, hiszen néhány sportág az elmúlt évszázadban a magyar önazonosság-tudat részévé vált. Talán ki lehetne választani, hogy melyek azok a sportágak, amelyekre szabályozott körülmények között a közösség pénzéből érdemes áldozni, hogy a következő évtizedre is megteremtsük a siker feltételeit. Az angoloknál például támogatják azokat a sportágakat, amelyek a fiatalok egészsége érdekében meghatározóak, és azokat is, amelyek a brit hagyományok miatt fontosak. A magyar labdarúgáson belül lát-e érdemi változásokat?

Az elmúlt egy években kedvező folyamatok is elindultak. Lothar Matthäus korábbi szerepvállalása, a futballakadémiák létrehozása, az MLSZ struktúrájának hatékonyabbá tétele és a válogatott részeredményei szerintem egyáltalán nem lebecsülendő fejlemények. Ráadásul a klubok gazdálkodása is jóval racionálisabb, mint néhány évvel ezelőtt. Nincs szó arról, hogy eljött a kánaán, de látni kell, hogy még mindig mennyien rajonganak ezért a sportágért, mekkora az igény a sikerekre. A közös európai nyelv pedig nem az angol, hanem a labdarúgás. Elég egy olasznak megemlíteni Del Piero nevét, hogy szóba elegyedhessen vele az ember.

Az elmúlt évek számos viszontagsága után néhány héttel ezelőtt új többségi tulajdonosa lett Fehérvárnak egy nagyvállalkozó, Garancsi István személyében. Figyelembe véve a magyar labdarúgás gazdasági környezetét, a nézőszámot és az elmúlt évek nemzetközi kupatapasztalatait, miért éri meg több tíz- vagy százmillió forintot egy magyar sportvállalkozásba beleölni?

A labdarúgásba fektetett pénzek hosszú távon bőségesen megtérülhetnek, ha az ember megfelelően nagy összeget fektet bele. Más kérdés, hogy itt nem a klubnál közvetlenül elkönyvelhető anyagi nyereségre kell gondolni. A haszon általában inkább a társadalmi presztízsben, a folyamatosan épülő kapcsolatrendszerben, a járulékos üzletek eredményeiben jelenik meg. Ehhez alapvetően egy megfelelő stadion és egy rendezett körülmények között sikereket is elérő csapat kell. Ez az egyszerűen meghatározható rendszer nem működött itthon hosszú évekig. A Fehérvár FC jó példája volt ennek. Pedig az adottságai kiemelkedően jók, hiszen a sportot szerető város önkormányzata hagyományosan jelentős összeggel támogatja a klubot, amelynek van egy modernizált stadionja. Ehhez képest a vállalkozás az elmúlt években folyamatosan pénzhiánnyal küszködött, nem csoda, hogy az MLSZ nemrég első fokon meg is vonta a klublicencét. Az ellentmondásokra csak az lehet a magyarázat, hogy az eddig tulajdonosi kör nem volt alkalmas a klub működtetésére.

Most mitől változhat meg a helyzet?

Aki ma ilyen szinten beszáll a futballba, az arra számíthat, hogy a magánvagyonából vagy a hozzákapcsolódó cégek marketingrendszeréből több százmillió forintot kell a klub működésre fordítania. Ennek az első lépései jól látszanak Székesfehérvárott. Az új többségi tulajdonos betett több mint 70 millió forintot a Fehérvár FC-be, hogy a válságos helyzetet kezelje. Másrészt megfelelően fel kell építeni a vállalkozást, és biztosítania kell egy olyan kapcsolatrendszert, amely vonzó a támogatóknak.

Az FTC helyzete is lassan rendeződni látszik, miután az egyesület által használt ingatlanra érkezett egy érvényes pályázat, igaz, eredményt még nem hirdettek. Mit kezdhet a Ferencvárossal az angol befektetőjelölt?

Ez a tender összeköti az ingatlan-beruházást a sportfejlesztéssel. Ha minden a terveknek megfelelően jól sikerül, akkor abból nagyon sokat profitálhat az FTC, a magyar labdarúgás és a magyar sport is. Bízom benne, hogy a Ferencvárosé is végül sikertörténet lesz, hiszen hasonló a helyzet mint a Fehérvár FC-nél, korábban mindkét klubnál hatalmas tartozásokat halmoztak fel, ilyesmiért más vállalkozásoknál a menedzsment fejét veszik. Ha rendeződik a helyzet a Fradinál, az kedvezően hathat más egyesületek konszolidációjára is. A Fehérvárnál az új tulajdonos, Garancsi István fel fogja építeni úgy a klubot, hogy versenyképes legyen. Ha a futballvállalkozások többsége korrekt viszonyok között működhet, akkor végre nagyobb eséllyel alakulhat ki egy olyan bajnoki küzdelem, amelynek meccseire nem 800-1000, hanem 8-10 ezer ember lehet kíváncsi.

A pekingi olimpiának mekkora hatása lesz a magyar sportéletre?


Megítélésem szerint érdemben nem változtat majd rajtja. Kivéve - bár ezt a legkevésbé sem kívánom - ha kiugróan rosszul szerepelne augusztusban a magyar küldöttség. Akkor talán elgondolkodnak az állami vezetők, hogy érdemes lenne változtatni a sportfinanszírozási modellen.