Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Kemény Dénes: Nem mindegy, hogy milyen formájú a hálótartó vas

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Kemény Dénes szerint nem az a döntő, hogy a válogatott kulcsemberei itthon, vagy külföldi klubokban pólóznak. Sydney előtt csak négyen játszottak magyar klubban, Athén előtt csak egy légiósa volt - mégis mindig olimpiai bajnokok lettek.
A játékosai mit várnak maguktól? Nyilván beszéltek erről valamennyit.

Kevés játékossal beszéltem erről, inkább a médián keresztül jut hozzám vissza egy-egy interjúból egy-egy játékosnak a gondolata, ami nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy teljesen egybevág azzal, amit igazából gondol. A fiúk optimisták, ez a dolguk, és amennyiben ez tényleg teljesen őszinte is és így gondolják, akkor bízom benne, hogy a maradék két hetet minél jobban fogjuk tudni eltölteni a munkával.

Mit szeret egyébként jobban? Hogyha optimisták a játékosok, vagy ha erősen mértéktartóak?

Én úgy gondolom, hogy az egészséges önbizalom fontos, azzal optimizmus jár. A leglényegesebb az, hogy azt ne felejtsék el, hogy hogyan tudják megcsinálni az eredményt. Nagyjából mindenki tudja, hogy mi szokott vele előfordulni egy meccsen, melyek azok a játékhelyzetek, amelyekben ő rendszeresen találja magát. Neki arra kell koncentrálni, hogy azt újra meg újra oldja meg minél magasabb szinten.

A hét elején az InfoRádiónak adott rövid interjúban arról beszélt, hogy kiegyensúlyozatlan világbajnokságra számít, akár furcsa eredményekkel is.

Így van. Jó néhány olyan csapatot látok, mint a horvát és a montenegrói, amelyek alig változtattak az olimpia óta. Ennélfogva nekik a pekingi csalódottság jó motiváció, ugyanakkor eleve nagyon erősek. Ezek a csapatok mindenképpen jól szerepelhetnek. Jól szerepelhet még, szerintem, Szerbia, amelyik egy klubcsapatra épít, és ez a klubcsapat egészében együtt dolgozik, és sok fiatalból, sok, szintén nagyon motivált játékosból áll, és magas szintű vízilabdát játszik. Jól szerepelhet a magyar csapat, ez természetes, jól szerepelhet az otthon játszó, megfiatalított és szintén nagyon motivált olasz csapat. A tengeren túli csapatok sötét lovak, de úgy gondolom, hogyha most jósolnom kellene, akkor nagyon nehezen tudok elképzelni olyan döntőt, hogy se Montenegró, se Horvátország ne legyen benne. Szerintem az egyik csapat mindenképpen döntős lesz.

Rómában lesz a vb, várhatóan a körülményekkel nem lesz gond.

Felkészültünk sok módon, édesapám megnézte a hotelt, amikor Rómában volt dolga. Az olasz szövetségi kapitány, Sandro Campagna, aki nagyon régi jó barátom, megnézte nekünk a tornatermet a hotelben. Tehát én úgy gondolom, hogy amit szükséges volt, azt feltérképeztük. Ha van mégis kimaradt valami, az szintén nem olyan nagyon nagy gond, mert arra van egy hetünk, hogy megoldjuk, és a köztes mérkőzéseket nagy valószínűséggel, bármilyen gondunk lenne, ugyanúgy meg tudjuk nyerni. Mi vagyunk az esélyesek mind a három csoportmeccsen, tehát énszerintem ilyen nem lesz. Az uszodákat természetesen nagyon jól ismerem, játszottam is, edzősködtem is ott, úgyhogy ilyesmiken nem fog múlni semmi.

Kint mi lesz a program? Hogyan veszik fel majd a ritmust?


Kint már nem lesz szükség edzőmeccset játszani, mert 48 órával az első meccs előtt érkezünk, untig elég a versenymedencében egyet edzeni, hogy mégis a geometriáját az egésznek a játékosok megérezzék, a kapu formáját megszokják, mert ez nagyon érdekes dolog. A lövésnél egyáltalán nem mindegy, mert a keret az a világon mindenütt ugyanakkora, de nem mindegy, hogy milyen formájú a hálótartó vas, milyen színű a háló, a reklámok a kapu mögött mégis adnak támpontot vagy nem. Tehát ezeken a dolgokon szerintem nagyon gyorsan túl fogunk esni. Kanadával kezdünk, a második meccs a Németország, a harmadik pedig a Dél-Afrika elleni. Untig elegek lesznek ezek a mérkőzések, és a közbelevő edzések arra, hogy fölvegyük a ritmust, és a továbbiakat majd meglátjuk. Kritizálta a bajnoki kiírást azért, mert túlságosan is későn ért véget, és ezzel a válogatott felkészülésének sem tett jót. Most is dühös még emiatt?

Dühösnek akkor sem voltam dühös, sajnáltam. Sajnáltam, mert nyilvánvaló, hogyha egy-két héttel hosszabb idő áll rendelkezésre, akkor a felkészülés sikeresebb. Így sokkal nehezebb a sok feladatot rövid idő alatt elvégezni. Sajnáltam azért is, mert ezzel a játékosoknak az esélye semmiképpen nem nő a jó szereplésre. Bosszankodtam rajta, és nem elsősorban magam, hanem a fiatal játékosok miatt, akiknek az aranyérem még hiányzik a vitrinből.

Hogy látta a klubszezont elsősorban a válogatott játékosok, illetve kerettagok szemszögéből?

Nagyon változó volt. Az első felében azt lehetett érzékelni, hogy a Pekingben járt játékosok hatalmas önbizalommal és nagy boldogsággal, az esetek nagy részében jól játszottak, aztán amikor a pekingi lendület elfogyott, volt egy kis visszaesés, egy kicsit el is kellett velük beszélgetni. Ez körülbelül január-februárra esett. Márciusra a Volvo-kupára már újra összeszedte magát mindenki, és nagyon jó volt nézni, hogy a play-offban, vagy akár egy nemzetközi kupameccsen, például a Vasas-Reccón, a főszereplők a válogatott játékosai voltak. A Vasas-Recco esetében, sajnos, a Reccóban is a magyar olimpiai bajnokok voltak a főszereplők. Egy-egy játékosnak a hullámzása nem tetszett, de az én szempontomból még mindig jobb, ha ez klubmeccseken derül ki és tudjuk, hogy mire kell készülni.

Volt olyan játékos, aki fejmosást kapott öntől, hogy ennél bizony több kell?

Inkább olyan mondatokat hallottak tőlem január-február táján egyik-másik játékos, hogy most egy már be kéne fejezni azt az örömteli lebegést, amit a pekingi élmény okozott, mert hosszú még a sportpályafutás, és abból nem lehet megélni, amit az ember előzőleg elért. Észbe kaptak, most már jól játszanak.

Mekkora volt a jelentősége az ön véleménye szerint annak, hogy ki játszik külföldön, ki játszik itthon? A korábbi időszakban is, különösen egy-egy évben volt, amikor különösen sokan voltak külföldi klubok alkalmazottjai.

A válogatott ezt soha nem veszi észre, az a tapasztalatom. Olyan adatok támasztják ezt alá, mint például, hogy Sydney előtt négy játékos játszott idehaza, és aranyérmesek lettünk, Athén előtt egy játszott külföldön, akkor is aranyérmesek lettünk. Tehát én úgy gondolom, hogy akár külföldön, akár itthon lehet egy játékos mögött jó vagy gyengébb szezon, és akár jó szezon volt mögötte, akár gyengébb, játszhat a válogatottban jól vagy gyengébben.

Hanganyag: Farkas Dávid