Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Kásás: "Most nem szeretnék uszoda környékére menni!"

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Az utolsó londoni mérkőzés után Kásás Tamás azt nyilatkozta, hogy versenyzőként nem száll többé vízbe, a magyar bajnoki cím kipipálása sem izgatja. Az ötödik hely miatt csalódott, de a spanyolok elleni mérkőzést egy felemelő búcsúmeccsként élte meg, nyugodt szívvel "akasztja szögre" a sapkát. A jövőjére most tudatosan nem gondol, egy évig pihenni, "lebegni", utazgatni szeretne, derül ki a válogatott honlapjának adott interjúból. Kásás Tamás mindezt sokszorosan meg is érdemli, a "gond" az, hogy a közönség még a magyar bajnokságban is szeretné látni néhány évig...
- Vége van a játékos-pályafutásodnak?

- Igen, most úgy áll, hogy vége van. Ennyi volt - nyilatkozza Kásás Tamás a válogatott honlapján.

- Gondolom, hogy van benned valami meghatottság-érzés, hiszen egy óriási pályafutás volt!

- Nem tudom leírni azt a pillanatot..., amikor jöttünk be a bemutatáshoz és gyakorlatilag alig bírtam visszatartani a sírást. Picit ki is jött, egy pár könny, még amikor beugrottam a vízbe és az első füttyszó előtt is, a víz alatt még gyakorlatilag sírtam. Tehát ott az annyira megható pillanat volt nekem, hogy hihetetlen. Aztán utána a meccsen már tudtam koncentrálni, de akkor is egy ilyen álomvilágban éltem, egy ilyen nehéz..., áh, szürreális volt az egész meccs. Tehát egy kissé bús volt. Nagyon örülök, hogy így végződött, és hogy ennyire..., ezt akartuk. Tehát így akartunk elköszönni az olimpiai tornától is, meg itt azért jó pár játékostól. Ez így szép volt. Én most azt kell hogy mondjam, boldog vagyok, mert az történt a vízben ma, és az történt az olimpiai tornán - a döntőn nem tudjuk hogy mi lesz - ami a jelenlegi helyzet a vízilabdában. Tehát az, ami az igaz. Ahogy a csapatok megérdemelték, azon a helyen vannak. Mi most ezt érdemeltük meg.

- Tehát nem vagy csalódott?

- Nyilván csalódott vagyok és voltam, az elmúlt 3-4 nap valami borzalmas volt, mert így tengeni-lengeni az olimpiai faluban, hogy azt várjuk, hogy most ötödikek leszünk, vagy nyolcadikok, én ilyet még nem tapasztaltam és ez valami borzalmas volt mint sportembernek, de mindenkinek. De ha az egészet nézem és ha visszagondolok arra, ami történt, akkor nyugodt szívvel "akasztom szögre" a sapkát.

- Hogyan tovább? Mit fogsz csinálni?

- Nem gondolok rá. Van jó pár lehetőségem, szeretnék egy nagyot pihenni, nem sietek most sehova. Tehát nincs az a kényszer, hogy most hirtelen valami munkát kellene találnom. Nem, nincs. Egy évig szeretnék relaxálni, meg ide-oda menni.

- Mi a legnagyobb élményed a pályafutásod során?


- Hát most erről ne beszéljünk, erről majd később. Ez leülepszik, most nagyon nehéz. Nagyon sok szép élmény volt, úgyhogy nehéz lenne... De azt kell, hogy mondjam, az egyik legszebb élményem pont ez a meccs volt, attól függetlenül, hogy az ötödik helyért játszottunk, mert nekem nagyon felemelő érzés volt ezen a meccsen játszani.

- A magyar csapat jövőjét illetően mennyire vagy bizakodó? Ugye Dénest kérdeztük erről és mondta, hogy ha nagyon jó lenne a magyar utánpótlás, akkor lett volna sokkal több fiatal a csapatban. Tehát ugye most a szurkolók teljesen kiállnak a válogatott mellett, a facebookon olyan kör e-mailek keringenek, hogy ez a mi csapatunk, tényleg szép volt fiúk, de mi lesz a jövő szerinted?

- Azt nem tudom megmondani, hogy mi lesz a jövő. Biztos, hogy nagyon nagy türelemre lesz szükség. Tehát én azt mondanám most a vízilabda-szurkolóknak, hogy fogadják el: egy teljesen új csapat lesz, ez normális. Ez az élet rendje és újítani kell minden szinten. Tehát lehetőséget adunk másoknak. Nem tudom, hogy milyen az utánpótlás, mert nem annyira ismerem a játékosokat, de biztos, hogy vannak tehetséges játékosok. Egy új, lelkes, sikerre éhes csapatot kell kialakítani, minden szinten.

- Te a tudásodat szeretnéd valahogy átadni?

- Hát még az is lehet..., az is lehet. Még ez így nem alakult ki teljesen bennem, hogy milyen szinten, de még erre is sor kerülhet.

- Teljesen kizárod azt a lehetőséget, hogy mégis adódik egy olyan helyzet, amikor rájössz arra, hogy "Hiszen valóban, én még magyar bajnok nem voltam és mégis vízbe szállok"?!

- Nem hiszem, hogy ilyen...

- Mert, hogy magyar bajnok nem voltál.

- Hát igen, akkor Magyar Kupa-győztes sem voltam, tehát ez is hiányzik. Mindig lehet találni valamit, de úgy gondolom, nagyon elégedett lehetek azzal, amit sikerült elérni. A magyar bajnoki cím nem jött össze, mert 14 évig Olaszországban játszottam, így nagyon nehéz is volt...

- A kérdés provokatív, mert ez a hazatérésedet feltételezte volna és egy olyan csapatot, amellyel esetleg mégis OB I-ben is.

- Nem hiszem, nem hiszem. Hát egyelőre nincs csapatom, de nem is szándékozom keresni. Úgyhogy most nem szeretnék uszoda környékére menni. Nem gyűlöletből, nyilván, hanem egyszerűen most egy kicsit úgy már megcsömörlöttem, most valami másra van szükségem.

- Mi csak rábeszélni szerettünk volna. Hol fogsz élni?


- Nem tudom. Most teljesen új élet kezdődik... Gondolom, ide-oda fogok utazgatni, jó lesz. Majd meglátjuk, nem tervezek.