Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

100 éve született az első aranylabdás futballista

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Száz éve, 1915. február 1-jén született Sir Stanley Matthews brit labdarúgó, a Cselmágus, az első aranylabdás.

A staffordshire-i Henley-ben született a helyi borbély és profi bokszoló, Jack Matthews harmadik fiaként. Apja sportos életre nevelte, bokszolónak szánta, de a fiát inkább a foci vonzotta. Stanley-t 15 éves korában heti 1 font fizetségért küldöncnek szerződtették a Stoke City futballklubhoz, ahol a tartalékcsapat tagja lett. A nézők szeme előtt, mérkőzésről mérkőzésre fejlődött a játéka, a sportsajtó már ekkor fényes jövőt jósolt neki. Tizenhetedik születésnapján az aktív játékosoknak járó legmagasabb fizetésért, heti 5 fontért igazolták le. A másodosztályban játszó Stoke City kezdő tizenegyében 1932. március 19-én lépett először pályára, s tizenöt éven át 259 mérkőzésen - 51 gólt szerezve - erősítette csapatát.

1934-ben lett tagja az angol Interliga-válogatottnak és az angol nemzeti válogatottnak is. Szerepelt az 1950-es és 1954-es világbajnokságokon, s ott volt az 1953-as londoni, 6-3-as magyar győzelemmel zárult találkozón is. Szavai szerint az 1950-es évek legendás magyar aranycsapata volt a legjobb együttes a világon, amely ellen valaha is játszott. 1956-ig az Interliga-válogatott 13 mérkőzésén szerepelt és két gólt lőtt. A nemzeti tizeneggyel 1957-ig 54 alkalommal lépett pályára, 11-szer talált az ellenfél hálójába. A válogatott mezt utoljára 1957. május 15-én, 42 éves korában a dánok ellen öltötte magára.

A Stoke Citytől 1947-ben a Blackpoolhoz igazolt, melynek színeiben 379 meccsen futott ki a gyepre, és 17 gólt szerzett. A Stoke City 1961-ben 3500 fontért vette vissza. A másodosztályban játszó csapat tőle remélte a felső osztályba való feljutást, és a Blackpoolnál kapott gázsiját megduplázva, heti 50 fonttal szerződtették. Visszatérésére 35 ezres szurkolótábor volt kíváncsi, ő pedig parádés játékkal és góllal igazolta a hozzá fűzött reményeket. A legöregebb csapattal játszó Stoke 1963-ban visszakerült a vágyott első osztályba, Matthews azonban sérülései miatt egyre többször a pálya mellől figyelte a játékot, az 1964-65-ös szezonban már csak tartalékként szerepelt.

1965. február 6-án, 50 évesen lépett utoljára pályára. Április 28-án tartottak tiszteletére búcsúmérkőzést: ő volt a kapitánya az angol Interliga-válogatottnak, melynek a legendákat - köztük Puskás Ferencet és Kubala Lászlót - felvonultató világválogatott volt az ellenfele. A mérkőzést 6-4-re a világválogatott nyerte, az utolsó sípszó után Puskás és az orosz kapus, Lev Jasin a vállukon vitték le Matthewst a pályáról.

A világ egyik legjobbjának tartott jobbszélsőt gyorsasága és technikai tudása emelte a legnagyobbak közé. Álló helyzetből indított, villámgyors vágtáival, testcseleivel a szélsőjáték magasiskoláját mutatta be, emiatt Cselmágusnak (The Wizard of the Dribble) és Varázslónak (Magician) is becézték. Gyorsaságát úgy növelte, hogy edzéskor ólombetétes cipőben futott, és amikor focicipőre váltott, könnyedén száguldott a pályán. Önzetlen csapatjátékos volt, társait hajszálpontos passzokkal, jól célzott keresztbe ívelésekkel hozta helyzetbe. Higgadtan és sportszerűen játszott, nem torolta meg az őt ért támadásokat, sosem kapott sárga lapot és egyszer sem állították ki.

Visszavonulása után - fizetség nélkül - elvállalta a Port Vale menedzselését. A csapat megmentésére új játékosokat toborzott, de a gyenge pénzügyi mutatókon nem sikerült javítania. Klubvezetéssel többször nem is próbálkozott, helyette évekig külföldön edzősködött. A dél-afrikai Sowetóban az apartheid-rendszerrel nem törődve megalapította a feketékből álló "Stan's Men" (Stan emberei) futballcsapatot, melyet még Brazíliába is elvitt. Később Angliában a Stoke City elnöke és a Blackpool tiszteletbeli alelnöke lett.

A vegetariánus, antialkoholista sportoló fittségét sokáig megőrizte, évtizedekig aktív maradt az élvonalban. Õ minden idők legidősebb játékosa az angol nemzeti tizenegyben és az angol első osztályban egyaránt. Hetvenéves korában az angol öregfiúk csapatával lépett utoljára pályára a brazilok veteránjai ellen. A meccsen porcsérülést szenvedett, amiről "egy ígéretes karrier tört tragikusan korán derékba" mondattal emlékezett meg ironikusan önéletrajzában.

Csapatával 1948-ban és 1951-ben döntőt játszott, 1953-ban megnyerte az angol kupát (FA). 1948-ban elsőként lett az év játékosa, a címet 1963-ban másodszor is megkapta. 1956-ban elsőként nyerte el a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát. 1957-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatát (CBE). 1965. január 1-jén az angol királynő lovaggá ütötte. Máig ő az egyedüli futballista, aki aktív játékosként nyerte el a megtisztelő címet. 1999-ben első helyre sorolták a 20. század első felének legjobb labdarúgóiból összeállított listán. 2002-ben az elsők között választották be az angol labdarúgók - frissen alapított - dicsőségcsarnokába.

Sir Stanley Matthews 2000. február 23-án halt meg Stoke-on-Trentben. Hamvait a Stoke City pályáján, a kezdőkör alá temették el. Ugyanebben az évben kiadták önéletrajzát The Way it Was (Ahogy történt) címmel.