Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Molnár Tamás: Vonzóbb lett a játékvezetés a vízilabdában

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Egyre több aktív vagy nemrég visszavonult vízilabdázó jelzi, hogy szeretne játékvezetéssel foglalkozni - mondta az InfoRádiónak adott exkluzív interjúban Molnár Tamás, a Szeged ügyvezetője, a magyar szövetség játékvezetői bizottságának február elején kinevezett elnöke. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó elárulta, mennyi pénz lehet egy élvonalbeli meccs vezetésével keresni, miért nehéz szponzort találni a csongrádi megyeszékhelyen, és arról is beszélt, hogy mit vár Benedek Tibor szövetségi kapitány csapatától.
Kezdjük először a játékvezetői bizottságban betöltött tisztségével. Vágyott erre a megbízásra?

Igazából nem volt a hosszú távú terveim között, de az élet az nagy rendező, és úgy alakult, hogy mégiscsak elvállaltam ezt a tisztséget.

Mi mindenből áll a feladat?


A játékvezetői bizottság elnöke értelemszerűen a játékvezetők tevékenységét próbálja összefogni, koordinálni, megfelelő szintű játékvezetést biztosítani a magyar bajnokságokban minden korosztályban.

A megfelelő szintű most mit jelent?

A magyar vízilabda hagyományai elég magasra helyezik a mércét, éppen ezért nekem is szembesülni kellett vele, miután már elkezdtem én is öt-hat éve játékot vezetni, hogy óriási teher, óriási elvárás van - én azt mondom, hogy nem is alaptalanul - a játékvezetőkön, ennek meg kell felelni.

Hogyan lehet megfelelni egy ilyen helyzetben, amikor volt már a bajnoki címvédő csapat vezetőedzőjétől is kritika?

Természetesen fel kell készíteni a játékvezetőket. Olyan játékvezetőket kell játékvezetővé tenni, elcsábítani, hogy erre a tevékenységre adják a fejüket, akik komoly szinten játszották ezt a játékot. Szerencsére az elmúlt két héten nagyon sok volt játékos jelezte, hogy szeretne bíró lenni az elkövetkezendő időben. Ennek is lesz egy kifutása, mert bármilyen jó játékos volt valaki, nem lehet egyik percre a másikra kiemelkedő játékvezető. Én is szembesültem azzal, hogy a medence partján állva az embernek síppal a szájában kicsit más dimenzióból kell nézni a mérkőzést, hiába tudja az ember a partról nézve, hogy mit kellene fütyülni. Teljesen más, amikor az embernek kell eldönteni, hogy mikor mit ítél. Nagyon nehéz elkapni azt a pillanatot, és ha elkésik vagy hamarabb fúj, akkor természetesen jönnek a kritikusok, és a családfa minden egyes szegletét megtalálják.

Kik azok, akik így az elmúlt hetekben megkeresték önt, hogy szeretnének játékvezetőként segíteni?

Jelen pillanatban Fodor Rajmunddal ketten mint olimpiai bajnokok vezetünk meccseket.

De ő nem most kezdte.

Így van. A napokban indult Szegeden egy játékvezetői tanfolyam, ahol a klubban játszó világbajnok Varga Zsolt jelezte, hogy szeretne részt venni. Õ 2003-ban világbajnokságot nyert. Most kezdett az ob I-ben vezetni Matajsz Márk, aki nagyon sokáig volt élvonalbeli játékos, illetve junior válogatott. Õ volt a Szentesnek a vezetőedzője még az őszi szezonban, és akkor így sorolhatnám a neveket, Berki András, Winder Szabolcs, Szénászky Zsolt, Benczúr Márton. Nagyjából 10-en jelezték, hogy a következő időben szívesen adná erre a fejét.

Mikor juthatnak el oda, hogy ob I-es meccseket vezessenek?

A játékvezető kollégákkal beszélve minél hamarabb el kell ezeket a játékosokat futtatni. Gyakorlatot kell szerezniük, de nem szeretném, hogy két-három évet kelljen gyakorolniuk. Bele kell kóstolniuk, és ha van bennük fantázia, akkor minél hamarabb be kell dobni őket a mély vízbe.

A jelenlegi játékvezetői csapat hogyan fogadta, hogy ennyien érdeklődnek a lehetőség iránt? Azért nyilván limitált számú élvonalbeli meccs van, minden szezonban nagyjából ugyanannyi.

Ez így igaz, de van férfi és női mezőny is természetesen, illetve rengeteg utánpótlás-mérkőzés, így akad elég feladat. Most kialakítottuk a kategóriákat, A, B, C kategóriás játékvezetők vannak az első osztályban, összesen harmincan. Ezek közül, akikre rá lehet bízni bármilyen mérkőzést, az tíz-tizenkét ember. Õk alkotják az A kategóriát. A keret egyébként nyitott, tehát ez nincs kőbe vésve. Most a bajnokság alapszakaszának végéig ez a keret, és ebbe lehet bekerülni, az a cél. Ternészetesen a játékvezetők között is ki kell alakítani egy tisztességes versengést, hogy egy rangja legyen annak, hogy valaki ob I-es mérkőzést vezethet.

Jelenleg megéri játékvezetőnek lenni? Tehát lehet ez egy életpálya vízilabdában?

Sajnos, én azt hiszem, hogy anyagilag azért ez nem hoz annyit, hogy ez egy életpálya legyen.

Tehát ez egy hobbi vagy egy mellékállás? Hogyan tekintenek rá a jelenlegi kollégái?

Ez egy szenvedély lehet, mellette egy hobbi és egy minimális kereset-kiegészítés. Az ob I-es mérkőzéseken persze többet fizetnek, de itt sem olyan eget rengető összegeket.

Nagyjából mennyit?

Alapszakasz-mérkőzésekért 17 ezer forintot kap egy ob I-es játékvezető, tehát ha minden héten vezet, az akkor 50-60 ezer fotint csak az ob I-es meccsekért, ami nem rossz pénz, de nem fogják ezzel a világot megváltani.

Mennyire fordulhat az elő, hogy mondjuk egy fix ob I-es játékvezető hirtelen utánpótlás-meccseken találja magát, ha nem nyújt megfelelő teljesítményt? Mennyire szigorúan követik majd ilyen szempontból az aktuális teljesítményeket?

Ehhez először ki kell dolgoznunk az ellenőri bizottsággal egyetértésben, összhangban egy következetes értékelési rendszert, és amikor megvan, akkor ebből kiindulva lehet az aktuális teljesítményeknek ráhatása arra, hogy ki milyen mérkőzésre van küldve.

Mikor jöhet el ennek az ideje? A következő szezonra vagy akár már hamarabb?


Most a sorainkat rendezzük, fel kell mérni, hogy hol tartunk, és a bajnokság hátralévő részére kell fókuszálnunk. Nyilván eget rengető dolgokat itt most nem lehet bevezetni. Segíteni kell a csapatokat ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebben be tudjuk ezt a bajnokságot fejezni, és a válogatottakat, hogy a nyári világversenyeken minél jobban szerepeljenek. Szeretném, hogy ezek a rendszerek teljes gőzzel beinduljanak, de lesz, ami teljes egészében csak a következő szezontól valósulhat meg.

Mikor lenne elégedett a szezon végére?

Akkor jó a játékvezetés, ha a játékvezetésről nem beszélünk. Persze a játékvezető is egy ember és vágyik az elismerésre, de tudomásul kell venni, hogyha nem beszélnek róla, akkor elégedettek.

A pályafutása során volt olyan, hogy amikor meglátott egy játékvezető-nevet vagy hallotta, hogy ki lesz a játékvezető, akkor nyugodt volt?

Én azt hiszem, hogy ez ma is így van. Nyilván a játékosok is ismerik a játékvezetőket ugyanúgy, mint az ellenfeleket, hát előfordult, amikor aktív játékos voltam, hogy amikor meghallottuk, hogy ki a játékvezető, akkor azt mondtuk, hogy jó, és ha egy másik nevet hallottunk, akkor pedig fogtuk a fejünket, mert nem tudtuk, hogy mi fog a mérkőzésen történni.

Ez általában be is bizonyosodott?

Nyilván nem feltétlenül, de azért volt olyan, hogy a félelmeink beigazolódtak. Sajnos a vízilabda egy olyan sportág, ahol a játékvezetőnek nagyon nagy szerepe van, nagyon sokat kell sípolni, és a kollégák között sincs egyetértés abban, hogy bizonyos helyzetekben mit kell fütyülni. Éppen ebből fakad az egésznek a nehézsége, és szeretném a dolgokat kicsit egységesíteni: ne legyen az, hogy az egyik mérkőzésen ugyanarra a helyzetre kontrafaltot fújnak, a másikban pedig kiállítást ítélnek. Tényleg a teljes skálán mozognak az ítéletek, és ezt kell egy kicsit szűkítenünk. Ami még nagyon zavarhatja a szakembereket, az a kompenzálás. Mennyire érhető el az, hogy egy játékvezető mindig csak az adott szituációra tudjon koncentrálni?

Ezt nagyon nehéz elérni. Folyamatos képzésnek és tréningnek kell kísérni a játékvezetők munkáját, mert csak úgy lehet őket fölkészíteni. Ezt sem lehet úgy csinálni, hogy az ember egész héten dolgozik, a családjával van, majd a szájába veszi a sípot, és csúcsteljesítményt tud nyújtani mint játékvezető. A játékvezetőknek is biztosítani kell a lehetőséget rendszeresen, reményeim szerint havonta, másfél havonta össze tudunk hozni egy-egy mebeszélését, ehhez pedig már a csapatoknak jeleztük is, hogy aktív együttműködésüket kérjük, hogy az általuk vitásnak vélt vagy véleményesnek tartott ítéletekről küldjenek be videofelvételt.

Mikor lehet az első ilyen összejövetel?

Hétfőre tervezzük. Persze néhány nap alatt még nem gyűlik össze túl sok felvétel, de a legvitásabb kérdéseket szeretnénk tisztázni, a megfelelő irányít kitűzni, és erről minél hamarabb értesíteni a csapatokat, hogy ők is számíthassanak rá.

Mennyire tart támadásoktól? Mégiscsak ön a Szeged ügyvezetője.

Ez felmerült problémaként, amikor a nevem szóba került. Ezt a kérdést tisztázni kellett. Én úgy gondolom, hogy mind a liga, amely az első osztályú csapatokat tömöríti, mind az elnökség ezt a helyzetet elfogadta, és elfogadta a feltételeimet, hogy nekem az klub vezetése prioritást élvez. Csak úgy tudtam a munkát elvállalni, ha ezt mindenki tudomásul veszi és elfogadja. Tehát én úgy gondolom, hogy nem elegáns a jövőben erre hivatkozni. Azt hiszem, hogy az én személyemnek, az eredményeim, a sportban betöltött szerepem miatt a megítélésemnek ezen felül kell állnia. Szinte biztos, hogy fogunk olyannal találkozni, hogy mégis megtalálnak emiatt, de akkor arra fogok hivatkozni, hogy ezt mindenki elfogadta. Biztos, hogy a tevékenységemet nem fogja befolyásolni, és még azt is megkockáztatom, hogy talán a Szegeddel leszek kritikusabb.

Jelenleg a hatodik helyen áll az ob I-ben a Szeged együttese. Mennyire elégedett a szezonnal eddig? Mennyire igazolták a szezon előtti várakozásait mostani meccsek?

Jelen pillanatban ott vagyunk, ahova taksáltam, taksáltuk a vezetéssel együtt a csapatot.

Van előrébb?

Előrébb mindenféleképpen van, mert én azt mondtam, hogy elérhető a negyedik hely, pláne ha visszaemlékszünk, hogy közvetlen riválisaink közül egy góllal kaptunk ki a Ferencvárostól és egy góllal kaptunk ki a Honvédtól, ráadásul a Honvéd elleni vereség után csak foghattuk a fejünket. Igazságos a mostani pozíció, de van előrébb, és remélem, hogy ezt be is tudjuk bizonyítani a bajnokság végéig.

Nincs már olyan sok hátra az alapszakaszból...

Valóban nincs már sok, de éppen most jönnek az igazán kritikus mérkőzések, amelyek az alapszakasz végső sorrendjét eldöntik. A válogatott szereplése miatt - világbajnokság lesz nyáron Oroszországban - most felgyorsulnak az események. Nem egyszer lesz olyan, hogy heti két fordulót kell játszani.

Ez mennyire szerencsés ilyenkor?

Ez volt a döntés, amelyet a csapatok is elfogadtak. A körülmények mindenkinek adottak, tehát ha ezzel kezdünk el foglalkozni, akkor a saját potenciálunkat csorbítjuk. A feladat mindenkinek ugyanaz. Remélem, hogy ebből a legjobbat ki tudjuk hozni. Most szombaton a Ferencvárossal játszunk, amely hasonló játékerőt képvisel. Összességében abszolút optimista vagyok a bajnokság végkimenetelét tekintve. Most azok a meccsek jönnek, amelyeken biztosíthatjuk helyünket a felsőházban, ami a rájátszás szempontjából alapvető fontosságú, és utána nyilván meccsről meccsre fog eldőlni. Nem szeretnék előreszaladni, mert akkor a lényeg elvesz, tehát most nekünk a következő mérkőzésre kell koncentrálni.

Mennyire népszerű jelenleg a vízilabda a többi sportághoz viszonyítva a városban?

Én azt hiszem, hogy a vízilabda mindig is népszerű volt, országosan is és Szegedet tekintve helyileg is.

A szponzorok körében mennyire vonzó a csapat? Mit tapasztalt?

Nagyon-nagyon nehéz szponzort, nemcsak Szegeden, a vízilabdában, hanem Magyarországon a sportba behozni. Dolgozni kell abból a szempontból, hogy egy lokális, helyi érzelmű vállalat, cég, sokkal könnyebb megtalálni vidéken, mint egy pesti klubnak, tehát lehet, hogy könnyebb helyzetben vagyunk. De azért nagyon sokat kell dolgozni, hogy ez összejöjjön. A TAO nagyon sokat segít a sporton, de elsősorban az utánpótláson, és nagyon sok cég kezeli úgy, hogy ha adja a TAO-t, azzal a sporttámogatását már teljesítette, és efölött nagyon nehéz támogatót behozni a versenysportba. Éppen ezért azt mondom, hogy megsokszorozódott a szponzorkeresés nehézsége az elmúlt időben, de Szegednek, illetve ezeknek a vidéki bázisoknak nagyon nagy szükségük van egy olyan csapatra, különösen egy olyan csapatra, ami az elmúlt években volt az együttes. Ez csak akkor lehet, hogy ha tényleg olyan nagyságrendű szponzorunk van, mint az A-Híd volt az elmúlt években. Ilyet nem könnyű találni, éppen ezért a hosszú távú koncepciónk, az egy erős, fenntartható középcsapat. Ez sem kerül kevés pénzbe.

Több éves távlatban hogyan látja az esélyeket?

Sajnos a vidéki nagyobb klubok közül nekünk még nincs egy első osztályú csapathoz méltó uszodánk, ez pedig komoly akadály. Nehéz, nagyon nehéz úgy szponzorokat behozni, hogy igazából cserében nem sokat tudunk nyújtani. Van egy sátras uszodánk, ahová hivatalosan négyszáz ember fér be, tehát igazából az első célunk az, hogy egy olyan méltó helyre kerüljön a szegedi vízilabda, amely vonzó lehet a sportot szerető támogatóknak is. Ha ez megtörtént, akkor sokkal vonzóbbá tudjuk tenni magunkat.

Mikor történhet ez meg?

Én azt gondolom, hogy évek óta megvan az elhatározás, ez most is így van, ígéret van mindenfelől. Az ember sok mindent hall, remélem, hogy ez záros határidőn belül meg fog valósulni. Jelenleg hogyan tekint a magyar felnőtt vízilabda-válogatottra? Már egy ideje nem tagja, talán egy kicsit távolabbról tudja szemlélni, még akkor is, ha ezer szállal kötődik a csapathoz.

Ez így igaz. Nagyon sok volt játékostársam a mai napig játszik, akik közül sokkal baráti viszonyban vagyok. Nyilván a magyar vízilabda, a magyar válogatott, az mindig a szívügyem lesz, és tényleg nagyon-nagyon drukkolok és nagyon-nagyon sok sikert kívánok nekik. Benedek Tibi és a srácok bebizonyították, hogy igen komolyan kell velük számolni ebben az olimpiai ciklusban, és nyilván a fő cél az olimpia, és azt mondom, hogyha így folytatják, akkor érem és aranyérem-esélyesként utazhatnak majd Rióba.

Mennyire lepte meg, hogy sikerült Benedek Tibor csapatának rögtön az első évben világbajnoki címet szerezni? Ehhez képest a tavalyi hazai rendezésű Eb-n az ezüstérem nem is számított már meglepetésnek.


Igen, ez így van, talán azt mondom, hogy a srácok az Eb-ezüst után kicsit csalódottak is voltak, hogy hazai közönség előtt nem sikerült újra győzni. De szerintem az önmagukat is meglepte, hogy rögtön világbajnokok tudtak lenni. Keményen dolgoztak, lépésről lépésre haladtak, meccsről meccsre koncentráltak, nyertek, nyertek, és a végén az aranyérmet akasztottak a nyakukba. Ezzel rögtön a terhet is a nyakukba vették persze, de azt gondolom, hogy ennek a következő egy-két évben is meg tudnak felelni.

Hogyan látja saját posztján, center pozícióban az utódait?

Éppen ez volt az, ami miatt nekem nem is kellett gondolkodni 2008-ban, hogy folytatom vagy nem, mert a center pozícióban akkor is remek játékosaink voltak. Steinmetz Ádám, Kis Gábor, Hárai Balázs, közülük Hárai Balázs még most is ott van, tehát azt hiszem, hogy az egyik legerősebb pozíciónk, tehát emiatt nem aggódom. Összességében kell olyan szintre emelniük a játékot, hogy azt, amit tudnak, kiegyensúlyozottan, állandó jelleggel tudják hozni. Egy nagy tornát, mint ahogy bebizonyosodott, kiugró eredményekkel nem lehet megnyerni, mert a torna vége felé egyre fokozódik a terhelés, egyre nehezebb mérkőzések következnek. Abból kell kiindulni, hogy magas szinten tudunk játszani, és ehhez még esetleg a kritikus meccseken még hozzá tudunk tenni. Nyilván a szerb, a horvátok, a montenegrói és az olasz válogatott ellen saját magunkhoz képest kicsit gyengébb játék.

Hogyan látja a sportág jövőjét? Milyen irányba fejlődik ezekben az években?

A vízilabda helyzete nagyon régóta kérdés. Különösen a hosszú távú jövője, éppen ezért is került fókuszba az a kezdeményezés, hogy a női csapatok létszámát is fel kell emelni az olimpián. A vízilabdának az egyik legnagyobb problémája, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet kiugró eredményt elérni. Új országokat bevonni, amelyek magas szinten tudják ezt művelni, évtizedek munkája. Ami az olimpia szempontjából a legnagyobb kritikája, hogy a vízilabdát a férfi vízilabda határozza meg, és az pedig nagyon Európa-központú. A női vízilabda abben tud segíteni, hogy ezt kiterjesszük, mert a női mezőny támaszkodik Amerikára, Ausztráliára, Kínára, és a nemzetközi szövetség részéről is ilyen irányú kezdeményezés indult el. A probléma megint a pénz. Nyilván nem lehet a többi sporthoz hasonlítani, amelyekben tényleg dollármilliók, de legalábbis százezrek forognak, és nem éves, hanem havi szinten. Éppen ezért nehéz olyan életpályát kínálni a fiataloknak, hogy könnyen meggyőzzük őket, érdemes ebbe invesztálni, mert megéri csinálni, ha csak az anyagi aspektust nézzük. Sajnos nagyon szűk az a réteg, aki ebből igazán olyan egzisztenciát tud kialakítani, amely egy komoly alap lehet a civil életben. Az biztos, hogy meggazdagodni nem lehet, és sajnos nagyon sok tehetséges fiatal jut el odáig azokban az országokban is, ahol magas szinten játsszák a vízilabdát olyan döntési pozícióba, hogy egy nagyon jó első osztályú játékos lehetne, de el kell döntenie, hogy most vízilabdázik, vagy a civil életére koncentrál, és akkor nem akarja elveszteni azt a két-három-öt évet, amelyet még a vízilabdában játszhatna magas szinten. Éppen ezért döntenek korán nagyon sokan, hogy a vízilabda helyett inkább a civil élet felé fordulnak, és nagyon sokan hagyják abba idő előtt, mert nem látják a perspektívát. Hogy mi a teendő? Mindenki azért dolgozik, hogy a vízilabdát élvezhetővé, eladhatóvá, marketing szempontból vonzóvá tegye, minél több meccs kerüljön a képernyőre. Remélem, hogy történik majd ebben előrelépés, de összehasonlítva a vízilabda jelenleg nem versenyképes a többi látványsporttal, a kézilabda, a kosárlabda, a jégkorong és a futball nemzetközileg sokkal népszerűbbek, sokkal több országban játsszák, sokkal nagyobb piacuk van. De mi, mint akik a vízilabdában tevékenykedünk, az a dolgunk, az a kötelességünk, hogy ezért a szeretett sportunkért mindent megtegyünk.

Mikorra jöhet el annak az ideje, hogy a nemzetközi fórumokon komolyabban is beleszólhasson ezokba a kérdésekbe?

Az előző választásokon a FINA technikai bizottságába nem sikerült bekerülnöm, de ez nem szegte a kedvemet. A riói olimpia után következő választásra az európai és a nemzetközi szövetségben is olyan pozícióba kell kerülnöm, hogy ne legyen kérdés, hogy ott én fogok bekerülni ezekbe a bizottságokba.