Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Ma 75 éves minden idők legjobb futballistája

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Três Corações, azaz Három Szív. Igy hívnak egy kis várost Brazília Minas Gerais államában. A település híre aligha lenne ismert Európában, ha 1940. október 23-án meg nem születik João Ramos do Nascimento és Dona Celeste Arantes gyermeke, Edson Arantes do Nascimento. A XX. század negyvenes éveiben még erősen falusias jellegű város girbegurba Harmadik utcáját ugyanúgy szárnyára kapta a világhír, mint a betlehemi jászolt. Ott, a Três Corações-i nyomorban született a világ legnépszerűbb sportágának majdani "királya", Pelé.

Az ifjút azonban akkor még Dicónak hívták a szülei - az Edson túl komoly volt, noha egy komoly ember, Thomas Edison tiszteletére választották -, s semmi jel sem mutatott arra, hogy egykoron Brazília leghíresebb polgára lesz.

Az apja Dondinho néven a helyi klub sztárja volt. Olyan jól futballozott, hogy 1942-ben szerződést kinált neki a Belo Horizonte-i Atlético Mineiro, az állam legnagyobb futballklubja. 




Edson Arantes do Nascimento 1956. szeptember 7-én játszotta első hivatalos mérkőzését a Santosban, még az amatőrök között, a Santo Andréba való Corinthians ellen. Azon a meccsen megszületett első gólja.

A Santost akkoriban joggal tartották São Paulo állam legjobb csapatának. A fekete-fehérek 1955-ben (Pelé érkezésének évében) húsz esztendős "böjt" után nyertek újra Paulista bajnokságot, Zitóval, Pagãóval, Jairral, Del Vecchióval főszerepben. Hamarosan Pelé is közéjük került. Persze akkor még nem ő volt a sztár, hanem Jair da Rosa, az 1950-es világbajnoki ezüstérmes csapat "veteránja". Jair mellett Pelé még inkább fedezetet, előkészítőt játszott.

Jair nem sokkal később háttérbe szorult, de a Santos, Pelé Santosa elbírta ezt. Az ifjú zseni ugyanis "egyedien" pótolta a kiöregedő csillagot: kilenc egymást követő évben (1957-1965) São Paulo állam gólkirálya lett!

Pelé híre hamarosan túljutott Santos város kapuin. Harmincnégy felnőtt (már amennyire felnőtt 16 és féléves srác...) mérkőzéssel a háta mögött, 1957. július hetedikén Argentína ellen debütált a válogatottban, a Maracanában. Klubtársa, Del Vecchio helyére állt be, s bár a selecão kikapott 2:1-re, Pelé góllal nyitott, Még teljesebb volt az öröme három nappal később, amikor São Paulóban a brazilok (Pelé góljának is köszönhetően) 2:0-val vágtak vissza az argentinoknak, s megnyerték a Copa Rocát. Ez volt élete első nemzetközi sikere.

Hamarosan jött a következő. A legnagyobb siker, amelyet futballista elérhet.

A csodagyerek kiváló formába lendült 1958 tavaszára, 58 góllal lett a paulista bajnokság gólkirálya. Nem meglepő, hogy Vicente Feola szerepet szánt neki a világbajnokságon. ám egy ronda térdsérülés majdnem megfosztotta őt a világhírre jutástól. Az osztrákok (3:0) és az angolok (0:0) ellen nem is játszott Svédországban, ám a háromoroszlánosok elleni csalódás változtatásra sarkallta Feolát. Nem rejtegette tovább a "csodafegyvereket".

A szovjetek ellen a jobbszélre Garrinchát, balösszekötőbe pedig Pelét állította. Ugyan Vava két gólja segítette ki a brazilokat, de Feola érezte, megtalálta a csapatát. Wales ellen Pelé szerezte a meccs egyetlen találatát, majd a franciákat már egy "hármassal" kínálta meg (5:2). 


A klub gazdag mecénásai egy jachtot, s egy valóságos palotát ajándékoztak neki. Pelé bármekkora befektetést megért. 1959-ben (Pelé 46 gólja ellenére) a Palmeiras ugyan elcsente az állam bajnoki címét, de aztán háromszor újra a Santos következett. 1960-ban - miközben a Santos FC Brazília "legpiacképesebb terméke", s egyben "legtőkerősebb vállalkozása" lett - Pelé 168 gólt szerzett, körülbelül 120 mérkőzésen játszva. A Santos ára egyre feljebb srófolódott, mindenki Pelét, s a csodát akarta látni.

Brazília legféltettebb kincséjért aggódott. A nép attól tartott, hogy Pelé belerokka a hajszába. Olyan gyorsan tűnik el majd a süllyesztőben, amilyen gyorsan magasra ívelt a csillaga. Pelé azonban bírta az iramot.

S a Santos csak meccselt és meccselt. 1961-ben 19 mérkőzést játszott nagy európai túráján, s ebből 14-et megnyert. Mindössze két vereség csúszott be, ebből Pelé csak az egyiken, az Olympiakosz Pireusz ellenin játszott. De akkor is a pályán volt, amikor a Santos 6:3-ra "mosta le" Európa friss bajnokát, a Benficát!

Gilmar, Mauro, Zito, Pepe, Coutinho és a többiek a korszak legkiválóbb játékosai voltak. De "önmagukban" nem jobbak, mint mondjuk a legnagyobb rivális, a riói Botafogo Nilton Santosszal, Didivel, Amarildóval, Zagallóval és Mané Garrinchával. A Santosnak azonban "pluszban" még ott volt Pelé!

Így látták ezt az európai impresszáriók is. A Santos már a hatvanas évek legelején tizenötezer dollárt kapott egy mérkőzésért, de a "vevők" minden szerződésbe beleírták: a Santos Pelével...

A húszas éveinek elején járó világsztárra óriási teher nehezedett. 75 ezer dollárért filmszerződést írt alá, s igyekezett mindenkihez kedvesnek lenni, amíg erővel bírta. Ritkán jajongott, s akkor is csak legközelebbi barátainak panaszkodott. Az anyja, dona Celeste viszont nagyon féltette a fiát: "Hagyjátok élni a gyermekemet!" - kérlelte az újságok hasábjain a szurkolókat. Attól félt, Pelét agyonszereti a nép.


4

Pelét nagyon megviselte az eset. A brazilok 1963-as európai túráján kifejezetten rosszul játszott. Előbb a portugál Vicente, aztán a német Willy Schulz, végül az olasz Giovanni Trapattoni keserítette meg az életét. A San Siróban olyan rosszul játszott, hogy a szünet előtt lecserélték - igaz, Trap aprította is rendesen. A Fekete Gyöngyszemen akkor látszott először, félti a lábát, fél a brutális belemenésektől. Gondolatai gyakran elkalandoztak a futballtól, hamarosan megnősült elvette Rosemarie Cholbyt, egy São Paulo-i tanár lányát. (Három gyermekük is született.)