Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Faragó Tamás: várom a Messiást

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
A nők fogják megmenteni a vízilabdát, a férfiaknál unalmas a Balkán-bajnokság, nyáron kellene rendezni a bajnokságokat, és el kellene zavarni a "tarhás" sportági vezetőket - Faragó Tamás világ- és olimpiai bajnok vízilabdázóval, a női utánpótlás szövetségi kapitányával beszélgettünk.

Hogy néz ki a vízilabda-világtérkép, hol fontos jelenleg ez a sportág?

Magyarországon fontos, bár devalválódott kicsit a sportág az utóbbi időben, mert sajnos balkáni játékok lett belőle. A női szakág kicsit nagyobb perspektívát nyújthat a vízilabdát szerető embereknek, mert meglepő módon az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában nagyon népszerű, és az utóbbi időben Kínában, Japánban, illetve Brazíliában szeretik ezt a sportágat.

Brazíliában férfi vonalon is történt előrelépés.

Ha valaki ismeri a brazil kultúrát, tudja, hogy minden labdajátékban jól tudnak szerepelni, csak elhatározás kérdése, hogy mikor akarnak valami nagyon nagyot alkotni a vízilabdában is. Az, hogy Ratko Rudic vezette a brazil válogatottat, már jelzi, hogy nem csak az olimpiában, hanem a sportág fejlesztésében is gondolkodnak.

Hosszabb távon mekkora löketet ad a női vízilabda előretörése az egész sportágnak?

Szerintem a női vízilabda fogja megmenteni a férfit. Az Egyesült Államokban egyenlő arányban kell elosztani az egyetemi ösztöndíjakat a nők és a férfiak között, és mivel a nőknél kevesebb volt a választási lehetőség, kitalálták, hogy a vízilabda erre alkalmas. Meg a labdarúgás. Emiatt a női vízilabda nagyon népszerű, sok ösztöndíjat kiosztanak, és ez a kultúra aztán átterjedt Ausztráliába, Kanadába, és most már sokkal több nő vízilabdázik a világon, mint férfi.

Ahol visszaesett a sportág, mi lehet ennek az oka? Van-e általános ok?

Már nem annyira érdekes. Marginális sportág lett. Egy sportág népszerűségét – bármennyire is büszkék vagyunk rá és az eredményeinkre - elsősorban a versenyzők és a nézők száma határozza meg. Ha nem lehet több versenyzőt az uszodába begyömöszölni, akkor a nézők számát kellene növelni, de ebben is lemaradtunk. Áll rajtunk a por, nem tudunk haladni, várnám a Messiást, a nemzetközi szövetség élére olyan embert vagy embereket, akik döntési joggal rendelkeznek és a sportágat valóban felemelnék a XXI. századba.

Mennyire lesz kulcsfontosságú, hogy a budapesti világbajnokságon a vízilabda minden tekintetben kiemelt helyen legyen?

Ketté kell választanunk a kérdést. Budapest rendezi a világbajnokságot, és ebben abszolút pengék leszünk. A vízilabdázóknak, függetlenül az úszóktól, jól kell szerepelniük. Nem féltem a sportágat. Magyarországon a válogatott népszerűsége olyan erős, hogy több ezer ember, sőt telt ház is várható. A pozitív visszajelzéshez, a sikeres rendezéshez azonban hozzátartozik a játék és a játékvezetés színvonala is, és ebben már vannak kétségeim. Nagyon racionális gondolkodás van a vízilabdában, az eredmény meghatároz mindent, elsősorban nem a szép játékra törekszenek a csapatok, hanem hogy bármi áron megnyerjenek egy mérkőzést. De ez a világbajnokság, itt, a Dagály uszodában óriási esemény lesz.

Az elmúlt években itthon több pénz, nagyobb figyelem jutott az utánpótlásra, milyen változásokat idézett ez elő?

Egyrészt örülünk, hogy van pénz a vízilabdában, hogy egyre több kisgyerek választja a vízilabdát, de elsősorban nem minőséget növelünk, hanem mennyiséget, amiből szerintem soha nem lesz minőség. Nagyon fontos, hogy szép uszodák épültek és épülnek még az országban, mégis egy-egy gyerekre kevesebb idő jut, tehát a minőségi vízilabda-oktatás szerintem hiánycikk.

Át kell alakítani vagy teljesen újjá kell formálni a tehetséggondozó programokat?

Majdnem minden sportágban jelen van a mechanikus, sztahanovista gondolkodás. Azt gondoljuk, hogy ha többet dolgozunk, akkor abból majd jön az eredmény. Én ebben nem hiszek. Az a baj, hogy a játékosok azáltal hogy sokat úsznak, vagy sokat lábtempóznak, még nem lesznek okosabbak. Gondolkodásban, technikai készségben speciális képzésre lenne szükség, és talán arra kevesebb idő jut.

A szabályváltozásokban hol tart most a vízilabda?

Tíz-tizenöt éve azt hangoztatom, hogyan kellene ezt jobban csinálni. Pesszimista vagyok, sajnos nincsenek nagy változások. Vannak próbálkozások, hogyan lehetne több nézőt behozni az uszodákba, és érthetőbbé tenni a játékot, de a vezetők többségét nem tartom alkalmasnak a változások véghezviteléhez.

A világszövetség, a FINA vezetőire gondol?

Elsősorban igen, de mondhatnám az európai LEN-vezetőket is. Többnyire tarhás emberek, nem tudom másképp fogalmazni, nem a vízilabda jövője érdekli őket, a pillanatnyi, saját kis céljaikat építgetik, és minden változást megakadályoznak. A vízilabdát optimális körülmények között játsszák, süt a nap, kék az ég, a víz, sárga a labda, a játékosok mint a kis fókák ott labdázgatnak, az egész esztétikai értéke hihetetlenül magas. Nem szabadna egész éves sportággá alakítani, arról nem beszélve, hogy a szabályok is alkalmatlanok arra, hogy a néző bármit is megértsen belőle.

Mik a legsürgősebb változtatási javaslatai?

A legfontosabb az esztétika megőrzése, a vízilabdát csak nyáron szabadna játszani, a világversenyeket kellene őszre, télre helyezni.

És mi lenne a klubtornákkal?

A válogatott és a két-három csapat, amelyik képviseli nemzetközi szinten a vízilabdasportot, nyugodtan játszhat ősszel, a szezon utáni időszakban. Egy példa: a jégkorong-világbajnokságot sohasem januárban rendezik, mindig április-májusban. Télen, amikor a szabadban lehet hokizni, korcsolyázni, a nézők kimennek, maguk is művelik ezt a sportágat. A jégkorongnak a nyári párja a vízilabda, amit szerintem májustól szeptemberig kellene játszani, és utána - az olimpia kivételével – a világversenyeket, a klubtornákat a fedett uszodákba lehetne vinni.

Kipróbálták több, főként korosztályos versenyen, hogy eggyel kevesebb a játékos van a vízben csapatonként. Az ön tanítványai hogyan tudtak alkalmazkodni?

Nehezen. Kisebb, 25 méteres a pálya, és gyorsabb a játék. Az 5 az 5 elleni játékban gyorsabb, igazságosabb, nem lehet elbújni, gyorsabb gondolkodást kíván, és igazából kevesebb lehetőséget ad a bíróknak, hogy belenyúljanak a mérkőzésbe. Mindenképpen jónak tartom, de ahogy hallom, ezt is le fogják szavazni, és visszatérünk a semmihez. Az a baj, hogy minden szabálymódosításhoz a győztes nagyvonalúsága szükséges. És tudjuk, hogy a győztes sohasem nagyvonalú.

Mit vár a következő nagy korosztályos eseményen, az új-zélandi világbajnokságon?

Szeretnénk a négybe kerülni, de nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália már egy éve az új szabállyal készül, miközben mi húsz edzéssel vágunk neki egy ilyen világversenynek.

Miért szeret jobban nőket edzeni?

Amikor ezt 2001-ben kitaláltam, akkor születtek a hármas ikreink, és azt gondoltam, hogy olyan foglalkozás kellene, amely kevesebb napi elfoglaltsággal jár. A női vízilabda amúgy is adekvát foglalkozás, mert annak ellenére, hogy állatorvos vagyok, és sokféle szakmám van, valójában a nőkhöz meg a vízilabdához értek. Mégis elsősorban azért, mert a nőkben a racionális gondolkodás nekem nagyon szimpatikus. Ők másképp gondolkodnak. Nem okoskodnak, ha valamiben megtalálják a rációt, elfogadják, és megcsinálják.

Mennyiben más fiúkat és lányokat, férfiakat és nőket edzeni?

Sok példát mondhatnék. Mi, férfiak indulatosak vagyunk, amit azonnal ki is fejezünk, egy nő általában megtartja magában a mérgét, és ennek az a következménye, hogy társakat keres, és együtt próbálják a véleményüket megformálni. Mi, férfiak a koncentrációt teljesen komolyan vesszük, mert tudjuk azt, hogy mit jelent, miközben egy nőre jellemző, hogy több dologra is képes egy időben figyelni.

Összességét tekintve a magyar vízilabda milyen helyzetben van itthon?

Hálásak lehetünk, a vízilabdában pénz, szeretet, érdeklődés van, olyan sportág, amelyet minden magyar ember a sajátjának tekint, és ennek megfelelően a vezetők is és a játékosok is népszerű és megbecsült emberek.

Mit lehetne még tenni ahhoz, hogy nőjön a megbecsültség?

A sportágat hazai szinten is tovább kell népszerűsíteni, tehát olyan helyekre is el kell juttatni, ahol kevesen vízilabdáznak. Nyitni kell a gyerekek, az érthetőség, a nézők és a média felé.