Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Nincs menekvés a tüdőrák elől

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Mindenképpen növeli a tüdőrák kockázatát a levegőben lévő szilárd légszennyező anyagoknak való hosszú idejű kitettség, még akkor is, ha az európai szabványokban meghatározott hatóértéknél jóval kisebb szennyezettségről van szó - írták kutatók a The Lancet című brit tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmányukban.

A fokozott szennyeződésnek való rövidebb kitettség pedig növeli annak kockázatát, hogy valaki szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szoruljon, sőt súlyosabb esetben meg is haljon.

A levegőben lévő szilárd és folyékony részecskéket a méretük szerint osztályozzák. A belélegezhető szilárd részecskék aerodinamikai átmérője kevesebb, mint 10 mikrométer (szálló por vagy PM10). Kis méretük révén könnyen behatolnak a tüdőbe. Olyan emberi tevékenységek következtében keletkeznek, mint a fűtés, a gépjármű-közlekedés, a mezőgazdaság és egyes ipari tevékenységek.

Az Ole Raaschou-Nielsen által vezetett európai kutatócsoport, amely 313 ezer emberre kiterjedő 17 európai kutatás eredményeit vizsgálta át, kimutatta, hogy az egy köbméterenkénti 5 mikrogrammos finomrészecske-szennyeződés (PM2,5) 18 százalékkal, a köbméterenkénti 10 mikrogrammnyi PM10 részecske pedig 22 százalékkal növeli a tüdőrák kockázatát.

Az Európai Unió levegőminőségi szabványaiban köbméterenkénti 40 mikrogramm PM10 és 25 mikrogramm PM2,5 határérték szerepel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az engedélyezett PM10-szintet köbméterenkénti 20 mikrogrammra, a PM2,5-szintet pedig 10 mikrogrammra javasolja csökkenteni.

A kutatók azonban kimutatták, hogy az európai határértékeknél alacsonyabb részecskekoncentráció is a tüdőrák kockázatával jár, amely a koncentráció növekedésének függvényében egyre nagyobb. Mint írták, "nem találtak olyan szintet, amely alatt ne lenne kockázat".

A The Lancetben megjelent másik tanulmány szerzői, a skóciai Edinburghi Egyetem kutatói a részecskék, illetve négy másik légköri szennyeződés, a szén-monoxid, a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és az ózon hatását tanulmányozó 35 tanulmányt elemeztek.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az ózont leszámítva, ezeknek a szennyeződéseknek való rövid kitettség is - például szmogriadó idején - 2-3 százalékkal növeli annak kockázatát, hogy valaki szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szoruljon, vagy meghaljon.

A helyzetet modellezve a kutatók úgy vélték, hogy 8000 szívelégtelenség miatti kórházi kezelést lehetne elkerülni, ha csak a PM2,5-szintet 3,9 mikrogrammra lehetne csökkenteni az Egyesült Államokban.