Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Az életműdíjas professzor vízvíziója

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Vízügyi előrejelzésekre is szükség lenne a klímaváltozás miatt - hangsúlyozta Somlyódy László professzor, miután átvette a Klíma Klub életműdíját a szervezet V. Klímacsúcsán. Áder János köztársasági elnök az életműdíjast köszöntő levelében megfogalmazta: a klímaváltozással összefüggő szélsőséges időjárási jelenségek, természeti katasztrófák egyre inkább társadalmi üggyé teszik a környezettudatos gondolkodást.

Németh Tamás professzor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára hazai és nemzetközi vízügyi programok kialakítását szorgalmazta megnyitóbeszédében az V. Klímacsúcson. Mint mondta: minden akciónak és minden olyan dolognak, amiben megmozdulunk, akár az akadémia szervezi, akár egyetemek szervezik, hihetetlen nagy jelentősége van, de értelme csak akkor, ha ezt ki lehet szélesíteni munkanapokra is.

Baranyai Gábor kormánybiztos hasonlóan látta és kiemelte, hogy az Áder János köztársasági elnök által kezdeményezett, nem egészen egy hónap múlva kezdődő budapesti vízügyi világtalálkozó célja nem pusztán egy színes program bemutatása, amin részt vesz az ENSZ főtitkára.

Baranyai Gábor a célok között megemlítette, hogy a víz problémáját ismét egy fontos társadalmi kérdéssé emeljék, amivel nem csak azok foglalkoznak, akiknek ez hivatásszerűen a dolguk, hanem annak a 10 millió embernek, aki remélhetőleg minden nap találkozik, hozzáfér a vízhez.

Az életműdíj átadása előtt Somlyódy László életpályáját Jolánkai Márton professzor ismertette, kiemelve a díjazott eredményein túlmenően elismert szaktudását és vezetési képességét. Méltatta azt a kapcsolatteremtési eleganciát is, ami nem csak tisztelői, de ellenfelei elismerését is mindenkor kivívta.

A díj átvétele után Somlyódy László professzor aláhúzta, hogy mára nagyjából mindenki felismerte, hogy a víz fontos, még sincs semmi rendben körülötte. Mint mondta: "globális szinten azt érzékeljük, hogy a vízhez kapcsolódó problémák egyre sokasodnak: ivóvízellátás, szennyvíz-elhelyezés - magyarul szép szóval kifejezve: szanitáció - a nemzetközi vizek kérdése és a felsorolást folytathatnám. Ezek a problémák területileg, térben egyre inkább kiterjedve jelentkeznek."

Somlyódy László kitért arra is, hogy álmai egyike egy "vízvízió", amely területenként górcső alá veszi, hogy a klímaváltozás hatására milyen vízügyi környezetre lehet számítani Magyarországon 2050-re.

Áder János köztársasági elnök az életműdíjast köszöntő levelében megfogalmazta, hogy a klímaváltozással összefüggő szélsőséges időjárási jelenségek, természeti katasztrófák egyre inkább társadalmi üggyé teszik a környezettudatos gondolkodást. Ám ez önmagában nem elég. Figyelni és hallgatni kell azok szavára, akik már régóta, és nem az aktuális ökodivat miatt foglalkoznak olyan stratégiai kérdéssel, mint a vízzel való felelős gazdálkodás ügye - írta az államfő a konferencián felolvasott levélben. A Klímaklub Tudományos Tanácsa 2012-ben alapította az "Életmű díj" kitüntetést, amellyel olyan kiemelkedő tudósok munkásságát kívánja elismerni, akik hazai és nemzetközi szinten is meghatározó tevékenységet végeztek a klímaváltozás kutatása területén. A kitüntetést évente egy személynek ítélik oda. A 2013. évi kitüntetést a testület Somlyódy László professzor úrnak adományozza.

Somlyódy László laudációja

Somlyódy László (Kecskemét, 1943. szeptember 30.) Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának áramlástechnika szakán folytatta, ahol 1967-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a Szellőzőművek fejlesztőmérnöke lett. Emellett 1967 és 1970 között az MTA Áramlástechnikai Munkaközösség kutatója volt. 1972-től aVízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (VITUKI) tudományos munkatársa, főmunkatársa, illetve tudományos tanácsadója. 1983-1984-ben a Vituki Vízépítési Intézete igazgatóhelyettese, 1985 és 1989 között pedig a Vízminőség-védelmi Intézet igazgatója volt. 1990-ben a Vituki főigazgatójává nevezték ki, tisztségét egy évig töltötte be. Ezt követően kutatóprofesszori megbízást kapott. 1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán kapott egyetemi tanári kinevezést a vízellátás-csatornázás tanszékére. 1996-ban bízták meg a tanszék vezetésével, amelyet a tanszék vízi közmű és környezetmérnöki tanszékké történt átszervezése után is megtartott. 1997 és 2000 között az Építőmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt. 1998-ben megalapította az MTA és a BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportját, amelynek vezetője volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.1980 és 1982 között, valamint 1991 és 1996 között a laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet (IIASA) projektvezetője volt.

1978-ban kandidátusi, 1985-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. Tagja lett az MTA Környezettudományi Bizottságának, a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának és a Hidrológiai Tudományos Bizottságának. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémialevelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották meg. 1999 és 2008 között a Műszaki Tudományok Osztálya elnöke volt, ezzel az MTA elnökségében is részt vett. 1998 és 2001 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnöke, valamint 1996 és 2000 között az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja volt. Számos hazai és külföldi tudományos szervezet tagja, illetve tisztségviselője.Tagja az Acta Technika, a Vízügyi Közlemények és az Environmental Software szerkesztőbizottságának.

Fő kutatási területei az áramlástan, a szennyezőanyagok elkeveredési folyamatának felszíni vizekben történő vizsgálata, valamint folyók és tavak vízminőségének szabályozása.

Nevéhez fűződik az axiálventilátorok korszerű tervezésére kialakított módszer megalkotása. Számos diszperziós mérés kidolgozója a Dunán és más magyarországi folyón. Egyes összetett környezeti problémák elemzésére kialakított egy, a dekompozíció és az aggregáció elvén alapuló módszert. A vízminőségi szabályozási területen belül vízminőségi modelleket és ehhez kapcsolódó költség-hatékonysági stratégiákat dolgozott ki, elsősorban kelet-közép-európai vizekkel és vízgyűjtőkkel kapcsolatban. Foglalkozott a tavak eutrofizálódásánakszabályozásával, valamint matematikai modellek és a rendszerelemzés módszereinek alkalmazásával az áramlástan és a tavak vízminőségi szabályozásával kapcsolatban.

Több mint százhatvan tudományos publikáció, ebből tizenegy könyv szerzője vagy társszerzője. Művei magyar és angol nyelven jelennek meg.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Vitális-díj (1986); Gábor Dénes-díj (1999); Széchenyi-díj (2002); Deák Ferenc kutatási díj (2002);Pro RenovandaCultura Hungariae Hazám-díj (2009); Pro RenovandaCultura Hungariae Alapítvány fődíja (2010);Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010).

A Klímaklub Tudományos Tanácsa a 2013. évi életműdíjat Somlyódy László professzornak ítélte oda. Életművének ismert és dokumentált teljesítményén és eredményein túlmenően három olyan tulajdonságát is szükséges kiemelni, amely lényegében munkásságának alapját képezi. Első a szinte hihetetlen mértékű, mind hazai, mind nemzetközi szinten elismert szaktudása. A második az a szervezési és vezetési képessége, amellyel életpályája során a szűkebb és tágabb szakmai közösség munkáját irányította. A harmadik az a kapcsolatteremtési elegancia, amely nem csak tisztelői, de ellenfelei elismerését is kivívta.

Forrás: klimaklub.hu